„A jazz olyan zenélési mód, ami nem kizárólagos helyet tölt be egy ember ízlésében, inkább egy sávon találjuk. A jazzlemezek mellett elférnek a mulatós, a szórakoztató, és a klasszikus zenei albumok, és ez így van rendjén” – mondta Babos Gyula.
Nem tapétazene
A jazzgitáros legújabb, Variációk című lemeze nyerte az Év jazz albumának járó Fonogram-díjat. Ebben a kategóriában az aranylemez a komolyzenei és worldzenei kiadványokhoz hasonlóan 1500 eladott példányt jelent. „A jazz nem tapétazene. Véleményem szerint a cédé nem ennek a műfajnak az igazi megnyilvánulása, hanem inkább az élő zenélés lehetőségei, a koncerttermek és klubok muzsikája. A cédéről úgy gondolkozom, hogy ezeknek az emlékképe, illetve a művészek ujjlenyomata. Ez a műfaj tehát valójában nem kereskedelmi objektum.”
Babos a Magyar Jazzművészek Társaságának alelnöke. A tizenkét zenész alapította társaság néhány évvel ezelőtt a Columbus állóhajón indított el egy, a Nyugat-Európai nagyvárosokéhoz hasonlóan működő jazzklubot, ahol napi rendszerességgel szerveznek koncerteket. „Évente körülbelül 300 koncertet adunk. A hazai jazzélet minden szegmense megfordul ott. Műfajoktól függetlenül mindenkinek alkalma nyílik játszani. Ez ma az egyetlen ilyen klub a fővárosban. Nem sok, és nem kevés.”
A szabadságot jelképező zene
Ennek ellenére Babos Gyula változtatna a hazai jazzklubok jellegén.”Ha én egy varázsló manó lennék, akkor színházi jelleget adnék a kluboknak. A klub előterében a vendégek fogyaszthatnak, és aztán bemennének a terembe, ha előadás van. Inkább a koncert jellegű meghallgatási lehetőségeket tartanám fontosnak. De ha a létező klubokról van szó, örülök, ha egy 80-150 ember befogadására alkalmas helyiségben magas színvonalú zenével lehet találkozni.” A jazzgitáros elmondta, az előbb említett klubtípus évtizedekkel ezelőtt létezett Magyarországon, amikor ő a húszas éveiben járt.
„Akkoriban az egyetemi ifjúságnak komoly részvétele volt a magyar jazzéletben. Ez volt korai zenészségem időszaka. Többek között az volt a varázsa, hogy a húsz-huszonkét évesek a húsz-huszonkét éveseknek játszottak. Ezt ma nagyon hiányolom, az avantgarde zenének a jazzt illető képviselői nem nagyon találják meg a tartalmas utat a saját közönségükhöz. De valószínűleg a mi időnkben sokkal inkább hozzátartozott a kultúrához a szabadságot jelképező zene. Ma már a szabadságot nem feltétlenül a zenében találják meg az emberek, és ez jelentős változás.”
Több országban
Ami azonban nem változott Babos Gyula korai zenészévei óta, az a jelenlét a külföldi jazzéletben. „Fiatalkorom óta a magyar kultúra részt vesz az európai kulturális életben. A nagy fesztiválokon keresztül a kis klubok számos helyen megjelennek a magyarok. Nemcsak a jazz képviselői; a magyar operaénekesekről is elmondható, hogy több országban jelen vannak.”