A névjegykártyáján még mindig az áll, mint korábban: Badár Sándor próbálkozó, szóra sem érdemes művész?
Már nincsen meg az a névjegykártyám, elkapkodták a barátaim. Most mást tervezek: egy honlapot alakítok ki, és a névjegykártyámra meg csak ez lesz írva: www.badar.hu és ha bárki érdeklődik, ott megtalál mindent rólam.
Az utóbbi években gyakran hallom azt a kifejezést, hogy Badár-jelenség. Mit jelent?
Antal Nimród barátomhoz tudnám az eredetét visszavetíteni. Amikor 2003-ban a Kontrollt forgattuk, azt mondta, a következő év a badarizmus éve lesz. Igaza lett, a következő év kiugró volt nekem is, és a többiek számára is, akik a filmben szerepeltek.
Miért?
Valószínűleg azért, mert éhség volt a közönség részéről ilyen irányú filmek iránt, de nem kapták meg korábban. Akkor pedig dúsítva kapták meg mindezt. Aki abban a filmben részt vett, más filmekben is érdekeltté vált, mindannyiunknak nagyon szép karrierje indult. Már korábban is benne voltunk a szakmában, csak árnyékba voltunk passzírozva, és akkor hirtelen kikerültünk a fényudvarba. Onnantól kezdve arra kellett csak vigyázni, hogy visszafelé ne legyen út.
Én igyekeztem mindig is arra törekedni, hogy ne csináljak olyat, ami miatt szégyenkezni kell. Mivel én egy szolgáltató tevékenységeket folytatok, a közönségnek - aki számít rám – azt kell kapnia, amit szeret belőlem. Akkor szerethető figura maradok. És hogy változtam-e? Nem élek másképpen, nem csinálok kihívó dolgokat, nem megyek bele butaságokba, ugyanazt az életet élem, amit eddig, csak most egy kicsit többet kapnak belőlem az emberek.
Talán furcsa, hogy most a Kontrollról kezdtem beszélni, és nem a Bandi filmjéről, de tudjuk, hogy volt egy hosszú szünet, amikor nem készültek olyan kiugró magyar filmek, amelyek széles réteghez elvitték volna az összes vágyukat és álmukat. A Kontroll óta nagy bizalmat kapott a magyar film a hazai közönségtől. Nekem arra is kell most törekednem, hogy amit csinálok, ne váljon unalmassá, egysíkúvá. Ez a titok. A Pick szalámit az teszi naggyá, hogy van benne az a picike titok.
Mit jelent, hogy nem megy bele butaságba? A bukás elkerülésének feltétele az önazonosság?
Amikor kijöttek az első Szőke-filmek, azt mondták, tök jók a figurák, hogy hívják ezeket az életben? Mert a filmben vállaltuk a saját nevünket, eszünkbe sem jutott, hogy kitaláljunk valamit fedőnévként. Így aztán bekerült a köztudatba, hogy én vagyok a Badár. A Badár-figurából már nehéz lenne kiugrani. Pedig voltam több filmben más nevű ember, a Hasutasokban is Zsuzsa Lajos vagyok – a Szőke a teknősbékáját úgy nevezte el, hogy Lajos Krisztina, amikor nem tudta, fiú-e vagy lány. A kérdésre válaszolva a lényeg az a fajta hiteleség, ami a közönség számára most már etalon. Talán ez rossz szó, hogy etalon, inkább primőr áru.
Mit jelent itt a primőr áru?
Ha a Badár-nevet valaki kiejti, tudja, mire számíthat. El is várják, hogy azt nyújtsam, amit ettől a névtől várnak. Egyre nehezebb ennek az elvárásnak megfelelni, de amíg az ember talál benne élvezetet, megéri. Nem a bukástól kell félni, hanem addig kell folytatni, amíg az ember úgy érzi, saját maga részére is kap pozitív töltést. Technikából nem érdemes csinálni. A technika tanulható, de attól még az ember nem válik különlegessé. Ha már nincs pozitívum, akkor tovább kell lépni. Van egy japán mondás, ami a hitvallásommá vált: ha nem tudsz átlépni a zűrzavaron, szánd rá egész életedet, vagy hagy magad mögött végleg.
Ugyanúgy talál örömet a dumaszínházban, a filmszerepeiben, és a reklámszerepben is, amit nemrég kapott?
Igen, mert én kis, naiv figura vagyok, nagyon picike dolgoknak is tudok örülni.
Speciel egy reklámfilmszerep nem apróság.
Az is egy kihívás, nagyon rövid idő alatt kell nagyon sok információt átadni úgy, hogy ne legyen kommersz. Van egy bizonyos elvárás magammal szemben, és volt már olyan, hogy visszautasítottam reklámfelkérést azért, mert olyan dolgot szerettek volna eladni velem, ami nem az életem része. Ha nem tartok valamit fontosnak, miért képviselném? Még a pénz miatt sem éri meg.
A most futó reklámba azért léptem bele, mert adtak olyan nagy teret, hogy tudtam magamat érvényesíteni. Nem engem társítottak egy termékhez, hanem megnéztek tőlem egy dolgot, és abból elvonatkoztattak a termék irányába. Megfordítottuk a történetet. Ez nem olyan technika, hogy a vimes dobozt szeretném lenyomni a néző torkán, hogy ez jó, és vegyed, vigyed! Nem a vásári kikiáltó szerepét vállaltam fel, hanem csináltam egy egyéni dolgot, egy szerethető valamit.
Ez egy szép szimbiózis, reklámfilmet így is lehet csinálni, csak nagyon nehéz. Az üzletpolitika a reklámban másféleképpen működik, mint egy filmben. Határmezsgyén állunk, amikor el kell határozni, belemegyünk-e, és miért megyünk bele. Ezt a reklámot az emberek hál’ Isten szeretik és nem káros. Szokták mondani, hogy egy színészre nézve iszonyatosan káros egy reklám. Én ezt elkerültem szerencsére.