Balázs Klári elmondta, szívesen beszélgetne komoly témákról a nyilvánosság előtt, mert róla az a kép élhet az emberekben, hogy egy selyemköntösös, cicamica-papucsos nő. Hagytuk. A megemlített témák a mellnagyobbítás lelki válságra, a zárt és nyitott házasságok, és a veszélyes illúziók.

Nemrég a műsorvezetést is kipróbálta. Mit adott ez önnek?

Megmutathattam magam egy olyan oldalamról, amit úgy érzem, a nézők nem tudtak rólam.

Melyik ez az oldala?

Mondok egy példát. Az egyik telefonos társaságtól jött egy hölgy üzleti megbeszélésre, én nyitottam ajtót. Utólag azt mondta: ’azt hittem, nagy selyemköntösös, boás, cicamica-papucsos nő fog ajtót nyitni, ehhez képest farmeringes, farmergatyás, bőrcsizmás nő fogadott’. Ezen meglepődött, mert benne nem ez a kép élt rólam. Azt gondolom, picit félreismernek, vagy nem ismernek. Mindig Gyuri mellett vagyok, hallgatok, vagy az alkalomhoz méltóan viselkedem. A valóságban ugyanolyan nő vagyok, mint a többi, aki nem szomorkodik, hogy múlnak az évek. Nem futkosom plasztikai sebészhez, viszont elmegyek fodrászhoz, kozmetikushoz. Elfogadok mindent úgy, ahogy jött, és ahogy természetes. Az embert nem az évei száma és pénztárcája vastagsága szabja meg, hanem az, hogy mi van belül. Úgy éreztem, ahogy beszélgettem, kiderült rólam egy-két dolog. Még egy picit belecsempésztem volna más témákat is.

Klikk!

Komolyabb témákra gondol?

Igen, nőkről, családról, férjekről komolyabban. Nagyon sok fontos és mély dolog van, amit tabutémaként kezelnek.

Mik a tabuk?

Nem szoktak beszélni például a túl zárt és a túl nyitott házasságokról. Nem biztos, hogy az a jó, amit én gondolok. A mi házasságunk Gyurival zárt, nem is fér bele senki más. Gondolok arra, hogy összeszedem az utcáról a kutyákat, és amikor viszem őket haza, arra gondolok, megint az otthonunkban lesz valaki, akire a szeretetemből kell majd áldoznom. Ez nekem nem esik nehezemre, mert nagyon szeretem az állatokat. Ugyanakkor Gyuriban felkeltek egy féltékenységet ezzel. ’Én itt ülök egy fél órája, és várom, hogy begyere. Még egy kávét sem kaptam ma reggel. És a kutyáidat már összevissza ölelgetted, friss vizet adtál nekik, meg lettek fésülve’- mondja. Ez az érzelmi oldala. Visszakanyarodva, én a zárt házasságban hiszek, de nagyon sokan, mivel divat, és azt hiszik, jó dolog, belemennek furcsa dolgokba.

Mit ért furcsa dolgok alatt?

Románcokat, játékokat, amiből sokszor sérülten jönnek ki. Sokat láttam már ilyet. Olyan tragédiákat láttam, hogy egy könyv anyaga lehetne. Azt hiszik, majd változatos lesz az élet, sokáig együtt tudnak maradni, és közben lelkileg tönkremennek. És vannak más tévhitek a nőknél, amelyek engem komolyabban foglalkoztatnak. Ha nem üzemel a házasság, a párkapcsolat, a nő akkor azt hiszi, ha elszalad és öt centivel nagyobb melleket csináltat magának, mert esetleg anyagilag megengedheti, akkor hirtelen minden jobb lesz. Hiba, hogy minden pénztárcával van mérve. Ha van pénze, luffballonokat rakat magára, pedig a baj belül van. Nemrég láttam egy csinos, fiatal balerinát, olyan alakja volt, hogy olyat rajzolni sem lehetne, és balettáncos létére szép melle is volt. Elment, mert ő három mérettel nagyobbat akart. Hogy öt év múlva is így fogja-e gondolni, nem tudom.

Hogy hozza meg a komoly döntéseit? Amikor Korda Györggyel megismerkedtek, ön férjnél volt, és amikor közös énekesi pályájukat elkezdték, ön nem vállalt gyereket, hogy a pályára koncentrálhasson.

Úgy voltam férjnél, hogy az életem első szerelméhez, egy nagyon értékes emberhez hozzámentem. Pontosan akkor történt, amikor a lányok hajlamosak a kalandozásokra. Engem az a házasság sok mindentől megkímélt. Nem mentem keresgélni és nem kíváncsiskodtam, hogy vajon ez vagy az a fiú milyen lehet az ágyban. Konzervatív neveltetést is hoztam a mamám oldaláról, úgy gondoltam, ha valakinek a felesége vagyok, az azzal jár, hogy hűséges vagyok. De közben nagyon jó barátok lettünk a férjemmel, és ahhoz még túl fiatalok voltunk, hogy ebben a barátságban éljük le az életünket.

Teltek az évek, amikor jött az a bizonyos találkozás Gyurival. Éreztem, baj van, mert valaki jött, aki felkavart. Nem akartam róla tudomást venni, hogy ez ne arról szóljon, hogy elmegyek egy műsorba vokálozni, és a művész úr majd kiszúr magának. Ez májusban volt, nyár végén pedig már tudtam, ebből második házasság lesz. Jó, hogy így döntöttünk, és rengeteg dolgot csináltunk azóta együtt. Jót is, rosszat is.

És közepeset?

A közepesbe Gyuri sosem nem megy bele, csak olyanba, amiről biztosra veszi, hogy jó lesz.

Kezdem már érteni a gyerekvállalás kérdését is.

Csak egy utat lehet választani. Ne gondolja, hogy én évente terhes voltam és szaladtam elvetetni a gyereket. Úgy gondoltam, ha jön a gyerek, akkor jöjjön és akkor ő van. Nem tudtam volna otthon hagyni, megalkudni, azt nem tartom egészséges dolognak Nagyon sok rossz példát látok. Hiába mondják, hogy meg tudják osztani az életüket, nem tudják, annak a gyerek látja a kárát. Azt nem tudom, ha most kezdhetném elölről, így csinálnám-e. Lehet, hogy lenne tíz gyerekem, és akkor csak őket választottam volna. Nagyon jól csinálni csak egy dolgot lehet. Talán meg kellene keresni a becsületét annak, hogy ha valaki otthon van.

Megvan annak a becsülete.

Arra gondolok, sokan azt hiszik, az a jó nő, aki a kifutókon vonul. Elképzelnek egy ideált. Először is computerrel kétméteres lábakat lehet csinálni. Nem létező ideált kergetni nagyon veszélyes. Az is lehet egy csodálatos karrier, amikor valaki egy nagy családot össze tud fogni, és értékes embereket tud nevelni. Az én anyám hat gyereket felnevelt. Az nem, hogy siker volt abban az időben, hanem szégyen. ’Ezek annyian vannak, mit a nyulak’ – mondta a szomszéd.

A pályájára visszatérve minden fellépését tudja élvezni?

Nézze meg képeinket!

Most, hogy utána gondolok, igen. De vannak zavaró körülmények, például amikor a színpad – főleg a nyári szabadtéri – úgy van összerakva, hogy a három perces dalom alatt hatszor tűnik el a tűsarkam a rések közt. Én mindent úgy fogadok el, ahogy történik. Volt már, hogy beakadt a sarok és azt mondtam a közönségnek, hogy ’egy pillanat, csak kihúzom a cipőmet’. Óriási röhögés volt, de mit tudnék csinálni. Az éneklés egy szerelem. Különösen intimebb helyen, ahol olyan dalokat is elénekelhetek, amiket nem is feltételeztem előtte.

Mit tart ebből a szempontból különlegesnek?

Csináltam az operaslágerek feldolgozást. Nem kapott publicitást. Ezzel csak egy picit az a bánatom, hogy ha a hasonló zenei világ egyik külföldi képviselője hazánkba érkezik, mindenki az egekbe magasztalja, mondván, ő valami új műfajt teremtett. Például Sarah Brightman munkáit rengetegen ismerik. Amikor az operaslágereket énekeltem, a szakmaibeliek azt mondták elismerően, hogy ez szép teljesítmény, valami új dolog született Egy szakember azt mondta: ’neked ezzel ki kellene menned a Párizsi Olimpia színpadára egy nagyzenekarral, és akkor hír lenne belőle Magyarországon. Mosolyogva mondtam, hogy jó.