horoszkóp

Magyar modell lett a brit belsőépítészek kedvence

2008.07.07. 08:37
Egy magyar belsőépítész-hallgató és modell nyerte meg a Nagy-Britanniában meghirdetett Britain's Best Emerging Interior Designer belsőépítészeti pályázatának fődíját. Boronkay Linda emellett sikeres modell, az elmúlt nyolc évének nagy részét utazással töltötte, miközben terápiás jelleggel rajzolt Párizs parkjaiban, de nem éheztette magát. Idővel haza szeretne jönni, az álma itthon dolgozni.

Egy magyar belsőépítész-hallgató és modell nyerte meg a Nagy-Britanniában meghirdetett Britain's Best Emerging Interior Designer belsőépítészeti pályázatának fődíját. A London Metropolitan University diákjaként nevezett Boronkay Linda pályamunkáját a brit zsűri több ezer jelentkező munkájából választotta a legjobbnak.

Nemcsak menedékhely, de státuszszimbólum is

Boronkay Linda

„Izgalmas feladat volt, minden pályázó ugyanannak a kliensnek tervezett egy hálószobát és egy nappalit. A képzeletbeli megrendelő Marcus, egy 32 éves zeneproducer, szeret snowboardozni, Dél-Amerikában és Londonban él, nyitott, nagyon mai, trendi, kicsit sznob férfi, szeret a Temze partján üldögélni lepukkadtabb, de jópofa kocsmákban. Szüksége van egy olyan lakásra, amelyik nemcsak egy menedékhely, hanem státuszszimbólum is. Ha belépnek a barátai vagy munkatársai, akkor rögtön tudják, hogy kivel van dolguk”- részletezte a győztes, aki számítógépes programmal tervezte meg a kitalált megrendelő otthonát a megadott paraméterek, alapterület, belmagasság, és a lakberendezésre szánható összeg figyelembevételével.

Ahova turistaként nem tudtam volna eljutni

A tervezés folyamatáról így beszélt. „Elsősorban a funkciót tartottam szem előtt. Mivel kicsi az alapterület, úgy gondoltam, mozgatható üvegfallal választom el a két szobát. Nagyon sok fényes anyagot gondoltam felhasználni, a szintetikus és természetes anyagokat kombináltam. A formavilág geometrikus, férfias.”

Boronkay Linda munkáját a szeptemberben Londonban megrendezendő 100% Design kiállításon, egy számára kialakított standon mutatják be, a több napig tartó eseményre körülbelül 30 ezer látogatót vártak. A leendő belsőépítész úgy véli, modellkarrierje a segítségére volt a trendi Marcus londoni otthonának megtervezésében. „Az elmúlt nyolc évem alatt rengeteget utaztam, olyan helyekre tudtam betekinteni exkluzív partik keretében, és fotózások alkalmával, ahova nem tudtam volna eljutni turistaként. Ezek ízlésformáló események voltak, és így könnyebb volt beleélnem magam egy kitalált megrendelő életébe.”

a versengés csak rosszindulatú pletyka

Modellképek és a győztes pályamunka

A 25 éves lányt több mint tíz éve a Ford Modellügynökség hazai modellversenyén fedezte fel a zsűri egyik tagja, holott Boronkay Linda nem is indult a versenyen, csak egy barátnőjét kísérte el. „Akkor 15 éves voltam, és úgy gondoltam, előbb a gimit be kellene fejeznem. Negyedikben végül kimentem Párizsba.” A modell úgy tartja, 17 évesen elég érett volt a feladatra, a francia nyelvet is beszélte, az érettségit pedig magántanulóként tette le. „Az a mélyvíz, amikor az ember megérkezik reggel a francia ügynökséghez, életében nem volt még Párizsban, és akkor a kezébe nyomnak egy címlistát öt-hat címmel, hogy menjen oda castingra. A metróvonal mindenkinek megterhelő, annyira bonyolult, de a lányok segítik egymást, ahol tudják. Az, hogy nagy versengés lenne a modellek közt, csak egy rosszindulatú pletyka.”

A modell három évig élt Párizsban és elmondta, a divatszakmában elsősorban nem a nívós munkák érdekelték, és hogy minél több címlapfotózáson vehessen részt, hanem utazni szeretett volna minél gyakrabban. „Megfogadtam, hogy amíg nem jutok el mindenhova, ahova ezzel a munkával el lehet jutni, addig nem hagyom abba. Nem a címlapok hajtottak, hanem a kaland és a világlátás.”

A modellt nem érheti rossz élmény, ha meghúzza a határokat

Amikor a legemlékezetesebb munkáiról kérdeztük, Boronkay Linda nem a Dior házzal, vagy a Christian Lacroix házzal közös munkáját említette, amelyek jól hangzanak, hanem néhány helyszínt, ahol járt. „Uruguayban nagyon jól éreztem magam, Madridban pedig fotóztunk egy szuper hotel tetején, ami egy építészeti csoda volt. Szerettem Tokiót is. Az a város annyira más világ, hogy amikor ott voltam, úgy éreztem, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. A japánok tök bolondok. New York annyira nem fogott meg, de néhány étteremre nagyon jól emlékszem. A kedvenc helyem Barcelona, fantasztikus a kultúrája, a régi és új művészet együtt van jelen ott. A spanyol dizájn is fantasztikus.”

Boronkay Linda annyira pozitívan beszélt a modellszakmáról, hogy fontosnak éreztük a részletekbe is belekérdezni, mert a modellek világáról sok ellentmondó információ kering. „Szerintem a modellt nem érheti túl sok rossz élmény, ha keményen meghúzza a határokat. Senkire nem lehet semmit sem rákényszeríteni, amit nem szeretne. Persze ha valaki tapasztalatlan modellként kijut Ázsiába, előfordulhat, hogy ráerőltetnek valamilyen szerződést, terrorban tartják a súlya és a centik miatt, vagy nem adnak neki zsebpénzt, ha hízik egy kilót, de úgy érzem, ez a szakma annyira képült már, hogy a lányokkal nem történik sok rossz dolog, ha csak ők nem akarják.”

Tudtam, hogy értékes vagyok más szempontból is

A divatszakmát érintő slágertémára, a táplálkozási zavarokra is ráértünk, és mint a modell elmondta, neki működő módszere volt arra, hogy szélsőségekbe ne sodorja magát. „Engem is tartottak már sakkban a súlyom miatt, de az ember megtanulja kezelni. Az előző ügynökségemnél, Párizsban ez mindig téma volt, de végső soron, ha az ember jól érzi magát a bőrében, látszik, hogy egészséges, és ebből adódóan szép, akkor nem fogják zaklatni a diétával a modellügynökök. Fontos, hogy az ember más, számára lényeges dolgokkal is foglalkozzon a modellkedés mellett, mert különben bele lehet őrülni a kalóriaszámlálásba. Ha van a munka mellett egy hobbi, szenvedély, tanulás, akkor egészségesen tudja tartani a szellemét. Biztos én is jártam közel a szélsőségekhez, éheztettem magam. De mivel mindig volt egy perspektíva, tudtam, mit miért csinálok, voltak más céljaim is, mint modellnek lenni, ezért nem kellett a kardomba dőlnöm, ha fél centivel több voltam, mint amit vártak tőlem. Tudtam, hogy értékes vagyok más szempontból is.”

A hobbi, amit a modell említett, a rajzolás volt a modellkedés kezdeti éveiben, mint elmondta, a Párizsban töltött évei alatt, ha épp nem dolgozott, a parkokban ült és az embereket rajzolgatta. Erről, mint egyfajta terápiáról is beszélt, mert időnként magányos volt. „Amikor elkezdtem dolgozni nyolc éve, biztos voltam benne, hogy majd divattervezést szeretnék tanulni Párizsban. A formai világ, esztétikum érdekelt mindig. Közben utazgattam másfele is, és kialakult bennem a kép, hogy melyik városban éreztem jól magam. Eljutottam Londonba, és ott annyira otthon éreztem magam, vibrált a levegő, sok minden történt. Sosem tudok ott unatkozni, mindig van kiállítás, zenei esemény. Ez a hely egyfolytában inspirál. Ahogy jobban beleláttam a divatszakmába, kialakult bennem, hogy a ruhatervezés helyett inkább a belsőépítészet érdekel.”

Az az álmom, hogy itthon dolgozzak

Boronkay Linda

A modell először egy brigthoni dizájniskolában tanult levelező szakon, és abban az időben már biztos volt benne, hogy a hazai iparművészeti oktatást kihagyja, mert a gyakorlatiasabb oktatást jobbnak érzi – mint mondta elég diplomatikusan. A tanulmányait azóta Londonban folytatja, de az életét hosszú távon itthon szeretné berendezni. Elmondta, nemrég a Várban vett egy lakást, amelyet be szeretne rendezni, a családja, a legtöbb barátja, és a párja is itthon él.

„Itthon járok szórakozni is, kint inkább a munkáról szól az életem, meg a tanulásról, valójában minden ideköt. Annak ellenére, hogy most külföldön érek el eredményeket, az az álmom, hogy itthon dolgozzak és bontakoztassam ki magam. A külföldi munkákat is itthonról szeretném létrehozni, rövid repülőutakkal. Ora-ito is így csinálja, és még egy pár példaképem.”