Pár éve arról nyilatkoztál, hogy szeretnéd komolyabbá tenni az imidzsedet a médiában. Úgy érzed, sikerült?
Egészen jól sikerült. Azt a sztereotip képet, hogy playmate vagyok, már kinőttem. Nem mintha baj lett volna vele, szép időszak volt, de ma már úgy érzem, nem mint playmate kell rám gondolni.
Tehát a média megjelenéseid alapján látod, már nem playmate-ként gondolnak rád?
Igen, bár a média megjelenés különös téma. Néha úgy érzem, túl sokat szerepelek, és sajnos van olyan felület, ahol akaratom ellenére meg-megjelenek, mert nem tartják mindig tiszteletben az elképzeléseimet.
Valamelyik lapnak nemrég tanácsokat adtál a nászéjszakára vonatkozóan. Ez is már a komolyabb imidzsed része?
Az a cikk úgy született meg, hogy felkértek a Danubius Két idegen, egy esküvő című játékába, hogy kísérjem el a menyasszonyt az esküvői ruháját kiválasztani. Összefontak ezzel a programmal, és végül megkérdezték, mit kellene szerintem viselni a nászéjszakán. Ebből nyilván az sült ki, mintha a saját nászéjszakám lenne. Én ezt nem tartom érdekesnek és mélyértelműnek.
Pláne, hogy elmondtad, nem szeretnél férjhez menni.
A szerelemhez nem kellenek jogi intézkedések. Rengeteg válást látunk magunk körül, a szüleim huszonhat év után, nem olyan régen elváltak. Sajnos, ha papírod van arról, hogy tartozol egy emberhez, akkor hajlamos vagy őt a tulajdonodnak tekinteni. Ha valaki férjhez megy, elkényelmesedik: pongyola, hajcsavaró, öt kiló fel. Ezt nem tartom normálisnak. Szeretem a másikat minden nap egy kicsit elcsábítani, egy kicsit rajongani érte.
Olyan férfit szoktál választani, akiért tudsz rajongani?
Egy jó ideje semmilyet nem választok. Nagyon vicces arra felkelni reggel, hogy az újságokban olvasom, épp kibe vagyok szerelmes. Régebben ez felidegesített volna, de a mai fejjemmel nevetek rajta. Csak az a szörnyű, hogy az emberek elhiszik. Bár emellett is azon kevesek közé tartozom, akiket viszonylag szeretnek a médiában. Az újságírók, tévések nem támadnak, nem kóstolgatnak.
Miért nem keresel senkit?
Nem hiányzik férfi az életemből, abszolút harmóniában vagyok. Kalandok sem kellenek. Most önismereti, önfejlesztő korszakomat élem. Nemrég fejeztem be Szepes Máriától a Vörös Oroszlánt. Nem feltétlenül mondott újat és nem sokkolt, miközben olvastam, rájöttem, ezt már tudom valahonnan régről. Számomra az újjászületés, a karma természetes dolgok, ezzel a tudattal nőttem fel.
Része volt talán a vallásos nevelésednek?
Nincs szó ilyesmiről. Saját, belső vallásom van. Minden általam ismert vallásból kiveszek elemeket, amelyekkel azonosulni tudok, és beépítem a saját hitrendszerembe. Anyukám Rudolf Steinert és Müller Pétert olvasott már akkor is, amikor gyerek voltam. Ilyen szellemben neveltek.
Mi a belső vallásod legfontosabb tanítása?
Mindig arra kell törekedni, hogy éljük meg a pillanatot. Ne a múlton rágódjunk, ne a jövőtől féljünk, hanem az itt és mostot éljük meg. Mindig mostok vannak. Ha nem a mostban gondolkozik az ember, akkor elkavarodik. Nem sikerül mindig betartanom mindezt, de törekszem rá.
Mennyit dolgoztál az utóbbi időben?
Nagyon sokat. Szingliként ezerrel a karrieren vagyok, néha túlzásba is viszem. Van, amikor reggel nyolctól este tízig dolgozom, és ebben vannak interjúk, fotózások. Szeretem, mert tudok benne fejlődni.
Egy Ballantines-kampány, amelyikben legutóbb dolgoztál, milyen fejlődést hoz a személyiségedben?
Az éppen nem annyira hoz fejlődést, inkább pénzkeresetnek tekintem, amelyben az ember népszerűsít egy márkát és önmagát. Az a jó benne, hogy vidéken is, ahol egyébként elérhetetlenek az ismert emberek, van lehetőség arra, hogy találkozzanak velünk. Nagy szeretetenergia jön azokból az emberekből, akikkel a kampányban találkozunk. Úgy tudnak örülni, mint amennyire mi örülnénk, ha ide a buszra most felszállna közénk Angelina Jolie (Bódi Sylvie-vel a NévShowr stábbuszában beszélgettünk a karinthiai Koralpe szerpentinjén lefelé haladva).
Nemrég arról nyilatkoztál, hogy szeretnél nyitni egy egészségközpontot. Hogyan kezdenél neki?
Azokat a szakembereket szeretném magam köré gyűjteni, akikben teljesen megbízom, és akik a szakmájuk legjobbjai. A központ úgy épülne fel, hogy módszereiben ötvözné a keleti és a nyugati orvoslást. Úgy vettem észre, az emberek még mindig hitetlenek. A test, lélek, szellem harmóniájáról szólna a gyógyítás.
Mondanál egy példát, hogyan vennéd kezelésbe mindhármat együtt?
Ha van a bőrödön egy kiütés, akkor annak nem az a megfelelő gyógymódja, hogy kapsz rá egy kenőcsöt, hanem leásunk a gyökerekhez és megnézzük, mitől került az oda. A szőnyeget előbb-utóbb fel kell emelni, és ha minden alatta van, az nagy baj. Minden lelki eredetű betegség megjelenik fizikai szinten, ezért is szeretném, ha a nyugati orvoslás szaktekintélyei és a keleti specialisták egy helyen lennének.
Neked is volt nemrég egy különös hasnyálmirigy-problémád, amelyikről elmondtad, hogy az orvosoknak nem sikerült pontosan kideríteniük, miért alakult ki. Ha ennyi jó szakember vesz körül, miért nem állt fel a diagnózis?
Én pontosan tudom, miért alakult ki, az egy mély, lelki eredetű betegség. Azt is tudom, hogy el fog tűnni, mert a problémámon már túl vagyok. Ettől függetlenül kiküldöm Amerikába a leleteimet, kíváncsi vagyok, hogy a híres specialisták mit fognak mondani. Nagyjából kizárható, hogy rosszindulatú daganat, de ez az a téma, amiről nem szeretnék beszélni bővebben.
Milyen kérdéseket kellett feltenned magadnak ahhoz, hogy rájöjj, mi okozta a betegségedet?
A legfontosabb kérdés: biztos, hogy az utamon vagyok-e? Az, amit csinálok, és a szakmám, és a barátaim megfelelőek-e? Azt az utat járom-e, amiért a Földre leszülettem? Rá kellett jönnöm, nem az utamat jártam sok ideig, de most már azon vagyok. Ehhez nem feltétlenül kell karriert váltani, hanem más hozzáállás szükséges. Úgy érzem, az embereket egy felsőbb szellem - nevezhetjük sorsnak – lekapcsolja, ha nem a neki megfelelő helyen van. Ha nincs értelme a létezésednek, akkor nem fogsz létezni.
Hogyan jöttél rá, hogy nem vagy az utadon?
Több módon megmutatkozott. Nem figyeltem eléggé befelé, nem tettem fel a kérdést, hogy mit akarok, és azt csinálom-e, amit szeretnék. Ha ezeket a válaszokat megtalálod, akkor el lehet indulni a gyógyulás felé.