horoszkóp

Réz András találta ki nekem az ''élménydizájner'' titulust

sze
2007.02.14. 09:25
A Szombat Esti Láz egykori zsűritagja egy-egy kritikusabb megjegyzése után fenyegető leveleket kapott a nézőktől, pedig ő csak játéknak fogta fel a tánc-showt. A Jászai Mari-díjas Böhm György rendező elmondta, a Szépség és szörnyeteget képes Gucci-minőségűre megcsinálni, a Hamletből viszont középszerű, unalmas darabot rendezne. Arról is mesélt, hogyan vált élménydizájnerré.

A Szombat Esti Lázban hétről hétre élménydizájnerként mutatták be. Mit takar ez a kifejezés, hogyan lett Önből élménydizájner?

Barátommal és volt tanárommal, Réz Andrással közösen találtuk ki, mert a Szombat esti lázhoz kellett egy titulus, amit a nevem alá írnak. Elég sok mindent csinálok. Bölcsészkart végeztem, aztán elkezdtem a színházat, majd amikor rájöttem, hogy a színházból nem lehet megélni, marketing-és reklámmenedzser-szakon is szereztem egy diplomát. Ráadásul irodalmi vezetőként, dramaturgként is dolgozom, írok is, rendezek is. Van egy nagyon jó angol kifejezés, az "event specialist", ezt forgattuk ki Andrással, ő mondta legyen élménydizájner, amin baromi jót röhögtünk. A Rézzel ekkor egy új magyar szót alkottunk, mint a nyelvújítók. Sokan mondták, milyen sületlenség ez az élménydizájner, de senki nem gondolt bele, hogy ez irónia, ez csak poén, ami mögött azért van valami. Szerintem mindenki élménydizájner, aki kultúrával foglalkozik, lehet az filmrendező, festő, karmester, vagy bármi más.

Katt!

Mi kell az igazi élményhez Magyarország egyetlen hivatásos élménydizájnere szerint?

Ez nem rajtam múlik, hanem rajtad, a befogadón. Attól függ, hogy neked mi az élmény, én ebben csak segíteni tudok. Közhely, de a könnyebb műfajt sokkal nehezebb jól csinálni. Egy nagyon kedves színészbarátom mondta azt, hogy mi tulajdonképpen havibéres szórakoztatóipari alkalmazottak vagyunk. Szerintem ez elég jól kifejezi, mi is a mi foglalkozásunk igazán. Csináltam én már show-kat, rendeztem koncerteket és mindent, ami élményt "okozhat".

Főleg musicaleket rendez, Ön állította színpadra többek között A Szépség és a Szörnyeteget, a Hello, Dolly!-t és Funny Girl-t is. Csak zenés darabokkal lehet élményt nyújtani?

A rendezés minimuma az, hogy az ember tudja a szakmát, legalább annyira, mint egy jó cipőfelsőrész-készítő a sajátját. Úgy gondolom, hogy egy Hamletet biztos meg tudnék rendezni, de szerintem középszerű és unalmas előadást tudnék csak létrehozni. Szakmailag persze rendben lenne, a szituációk meglennének, a színészek nem ütköznének össze, de aki megnézné, az azt mondaná, hogy semmi különös. Biztosan nem vállalnám el a rendezést. Én ebbe nem tudnék pluszt belevinni, olyan lenne mint egy közönséges, de használható cipő, viszont nem lenne egy Gucci. Mind a kettő cipő, de óriási a különbség köztük. A Szépség és a szörnyeteget viszont meg tudom csinálni úgy, mint egy Gucci cipőt. De rendeztem prózai darabokat is, például Győrben a Vörös és feketét, amiben Kamarás Iván "felfedeződött". Dramaturgként most már szinte csak Eszenyivel dolgozom, több mint 15 éve. Imádok vele dolgozni, ez egy nagyon mély barátság. Ebbe minden belefér, néha még az is, hogy egymásra borítjuk az íróasztalt.

Legutóbb Kamarás Ivánnal és a Bécsből hazatérő Malek Andreával dolgozott a Volt öt évünk című musicalen.

Nagy sikere volt, egymás után 5 előadás ment le teltházzal, mégpedig január elején, amikor nem nagyon járnak színházba az emberek. Ezért júniusban ismétlés lesz. Kamarás fantasztikus színész. Augusztustól több hónapon keresztül járt énektanárhoz, emellett hangképzésre, és még most is tanul. Iván nagyon jól akarta megoldani a szerepet ugyanis Malek Andreával énekelni nem kis feladat és bátorság is kell hozzá.

Hogyan került a színház közelébe?

Imádok élni, játszani. Segédmunkásként kezdtem a Vígszínházban, aztán mindent kipróbáltam, amit a színházban lehet. Nem vettek fel rendező-szakra, háromszor jelentkeztem, de a harmadik rostán mindig kirúgtak. Azonban a színház, az valamiért beakadt nekem, nem tudtam elképzelni nélküle az életemet. Az utolsó "kirúgás" után elgondolkoztam, mi legyen. Legyek egész életemben egy meg nem értett zseni, aki a világ legjobb rendezője lehetne? Ezt nem! Akkor inkább kitaláltam magamnak, hogy dramaturg leszek, az is színház. Rendezővé autodidakta módon lettem, azért persze fantasztikus mestereim voltak, csak nem a főiskolán.

Bár a musicalek és a tánc nem áll távol egymástól, mégis hogyan került a Szombat esti lázba?

Valaki visszalépett, engem a sajtótájékoztató előtt pár órával hívtak fel, hogy elvállalnám-e. Mielőtt döntöttem, öt, számomra fontos embert kérdeztem meg. Végül elvállaltam. Nem bántam meg, mert jó szórakozás volt. Játéknak fogtam fel, ugyanúgy mint a színházat, nekem ott is fontos, hogy a színész meg én is jól érezzem magam, hogy örömmel menjünk be a próbára. Aztán persze viselnem kellett a "következményeket". A kereskedelmi televízióban vannak szabályok, vannak kérések. Az is egy kérés volt, hogy én olyan legyek, mint amilyen voltam. Kaptam is hideget-meleget. Pedig nem piskóta egy élőadásban észnél lenni. Fejeden a mikroport, mint egy szorítópánt, élesben kell készre fogalmazni a véleményed. Fél nyolctól este tízig olyan vagy, mint a párbajtőrözők, en garde-helyzetben. Mocskos kis fejfájás volt mindig a vége, aminek csak részben volt oka a fejpánt. Úgy érzem , hogy a műsor folyamán belejöttem az "élőadásba". Megtanultam, hogy másként kell poént csinálni tévében, mint színházban.

Zsűritagként eléggé kritikus volt. A színészekkel is hasonlóképpen bánik?

Ez szeretetteljes kritika volt. A színházban én szelíd agresszivitással érem el azt, amit szeretnék. Imádom a színészeket, megtanultam és vallom is, hogy szeretni kell őket, és akkor mindent megcsinálnak. Akikkel dolgoztam, azoknak a 95 százaléka szeret. A legkritikusabb magammal szemben vagyok, mérhetetlen öniróniával áldott meg az Isten.

A bulvárműfajhoz is kritikusan áll?

Szeretem a bulvárt, de én nem akarok celeb lenni. Ez tőlem távol áll. A nevemet se írják ki nagy betűkkel a plakátra, majd csak akkor, ha az emberek erre a névre jegyet vesznek. Írják ki Eszenyi, Csonka, Almási Éva nevét, őrájuk vesznek jegyet. De persze meg kellett tanulnom kezelni ezt a fajta érdeklődést. Isteni e-maileket kaptam. Például olyat, ha a Mónikát lepontozom, megvárnak az utcasarkon és megvernek. Talán én vagyok az egyetlen ebben a műsorban, akinek ettől nem lett több munkája. Ettől még nem fognak többet hívni rendezni, vagy marketingshow-t csinálni. Vasárnaptól szerdáig sapkában jártam, hogy ne ismerjenek fel, mert azt nem szeretem. Pontosabban fogalmazva, nem tudom jól kezelni az ilyen ismertséget.

A bulvárlapok mennyire érdeklődtek?

Volt olyan lap, aminek egy idő után nem nyilatkoztam, mert mást írtak le, mint amit mondtam. Én nem vagyok bulvárellenes, sőt! Ebből a szempontból is nyitott vagyok, ezt is a helyén kell kezelni. A bulvárnak is van létjogosultsága és a politikai napilapnak is. Ugyanez a színházra is igaz: a Krétakört nem lehet összehasonlítani az Operettszínházzal, mindkettő nagyon jó, de más műfajban., Akkor van baj, ha az egyik vagy a másik nem az akar lenni, ami, hanem másnak akarja mutatni magát.

Mire készül mostanában?

Sokmindenre. Többek között a Bernarda Alba háza című musicalre. Most fejeztem be a Pécsi Balettnek egy librettót, a Spartacus-történetet, ami a Mad Max világában játszódik. Ezzel talán közelebb lehet hozni az ókori történetet a mához, és több sok fiatal jön el színházba megnézni. Én idealista alkat vagyok, szerintem, aki egyszer elmegy színházba, az nem fog gyilkolni, rabolni. Tényleg abszolút idealista vagyok és imádok élni.