horoszkóp

Azért hullajtsunk könnyet, akiről nem írnak

dns
2007.03.17. 09:30
Bombera Kriszta legutóbb azért harcolt, hogy minél tovább otthon maradhasson egyéves lányával. A műsorvezető harcairól és ideáiról a Nőttön Nő találkozó után beszélgettünk, amikor is feminizmusát hangoztatta.

A Nőttön Nő találkozó egyik kerekasztal beszélgetésén gyerekimádó feministának titulálta magát. Mit jelent ön számára a feminizmus?

A feminizmus számomra nem a férfigyűlöletről és nem a nemek közötti harcról szól, hanem a nemek közötti párbeszédről; a kéznyújtásról egymás felé. Békekötésről, a női szabadságról; annak megválasztásáról, hogyan akarok élni. Legyen ez akár -gyereknevelés nélküli- komoly tudományos munka a Harvardon, vagy legyen nyolcgyerekes, diploma nélküli családanyaság. Mindkettő előtt fejet hajtok, ha azt boldogan és szabadon választotta valaki; ha ebben támogatta őt a környezete, a munkája, a kormánya, ami a szociálpolitikát irányítja.

Mi a férje szerepe ebben?

Klikk!

A feminizmus számomra együtt jár azzal is, hogy becsülöm a férjemet. Boldog házasságban élek. Fontos, hogy a férjem lehessen apa. Egy férfinek adjuk meg ezt a lehetőséget. Ne nézzük hülyének, ne várjuk el, hogy csak eltartson. Mi is teremtsünk hozzá anyagiakat, hogy neki ne kelljen hajtania. Lehessen gyermekeinek apja, sírhasson, lehessen ember. Nem bírom elviselni a macsókat - de ez nem a feminizmusommal függ össze. Nem várom el egy férfitól, hogy a tenyerén hordozzon, eltartson, és azt mondja, mindent alád tettem, úgyhogy későn tudok hazajönni. Ketten egyenrangú emberek vagyunk. Otthon is, a szakmában is, mert nekem is van agyam, én is keresek pénzt. Én anya vagyok, te pedig apa. Nem nagyon hiszek a hagyományos férfi és női szerepekben, csak a szabad választásban.

Ezek a gondolatok helyenként eltérnek attól, amit sokan a feminizmushoz kapcsolnak.

Nagyon szenvedek az előítéletekől. Aki a feminista tudományt valóban ismeri, csak az útkeresést olvashatja ki belőle: nem akarlak eltiporni, nem akarok föléd kerekedni. Nem egy újabb fajta elnyomást szeretnék, nem női uralmat, de nem tűröm tovább a férfiuralmat. Nem szeretnék kiszolgáltatott lenni munkaerőként, és együtt szeretnék lenni a gyermekemmel. Ezek itt segélykérő, és nem pusztító jelszavak.

Hatalomellenesnek tartja magát?

Az egész személyiségem hatalomellenes abban az értelemben, hogy nem szeretem az alá-fölérendeltségi viszonyt, sem a hierarchiát. Kompromisszumkereső, csöndes ember vagyok, de ha valaki fölém akar kerülni -akár politikában, akár munkában, akár a személyes életemben- azt nem tűröm. Én sem teszem ezt mással. Nagyon sajnálom a férfiakat, szar generációban élünk. Annyit látnak, hogy megdőlni látszik a saját hatalmuk, személyiségükben elbizonytalanodtak. Annak vagyok a híve, hogy minden segítséget meg kell adni a férfiaknak új szerepük megtalálásához. Mi együtt vagyunk értékesek.

Szép gondolat, de munkájában hogyan tudja elkerülni a hierarchikus viszonyokat?

Mindig elvárom férfikollégáimtól, hogy komolyan vegyenek. Ha három napig éppen az aktuális honvédelmi kérdésekkel foglalkoztam, azt vegyék komolyan. Egy lány is csinálhat interjút a honvédelmi miniszterrel. Mostanában azért harcoltam a legtöbbet, hogy minél többet maradhassak otthon anyaként. Nemsokára egyéves a kisebbik gyerekem, nem akartam hamar visszamenni. Itt jön be a képbe az állam szerepe: szabad választásom, hogy nőként anya szeretnék leginkább lenni, úgyhogy ebben segítsenek. Az állam is, a férfiak is, a főnökeim és a kollégáim is. Ha majd szeretnék újból a hivatással foglakozni - mert van egy halom diplomám, és nem húztam le a rolót- akkor abban is segítsenek. Ketten együtt legyünk a család pillérjei. A férjem ne csak hétvégén lássa a gyerekeit. Nagyon nehéz, mert ha kimondom a feminista szót, sokaknak egy horrorisztikus, harcos nő ugrik be.

Ha már szóba került a gyes ideje, a médiaszereplők közt most az a trend, hogy szülés után nem sokkal, láthatóan fitten visszamennek dolgozni.

Nincs arról képem, milyen a jó anya. Arról van képem, én milyen anya szeretnék lenni. Marhára becsülöm azt, aki másképp jó anya. Attól, hogy én hagyományos családmodellben élek, nem gondolom, hogy csak az a jó. Nem hiszem, hogy egy gyerek rossz, gyűlölködő, elnyomó papa-mama családban boldogabb, mint egy bizarr, több váláson átesett családban. Ha valaki gyorsan visszamegy dolgozni a szülés után és boldog -de közben mindent megtesz azért, hogy a gyerekével minél többet együtt legyen- az lehet, hogy jobb anya, mint a szentnek kikiáltott, évekig gyesen lévő, full depressziós, a férjét halálra maró, magát nem becsülő kismama.

Éppen ellenkezőleg értettem. Úgy tűnik, mintha azok a nők nyomás alatt lennének.

Az már baj. De a média rossz példa. Ne hazudjunk, ebben a szakmában mindannyian gazdagabbak vagyunk és jobb a pozíciónk, mint annak az elvált bolti pénztárosnak, akinek megmondják: ha megszülted a harmadik gyerekedet, vagy itt leszel két hónap múlva a pénztárban, vagy ki vagy rúgva. Kicsit nézzünk körül Magyarországon. A nők helyzete és a celebritások problémája nem ugyanaz. Könnyet ne hullajtsunk értük, ebbe én is beletartozom. Azokért hullajtsunk könnyet, akikről nem írnak. Akit kirúgnak, akit nem véd a munkajog, akinek a gyerekét nem fogadja be a bölcsőde, aki nem tudja a babysittert megfizetni. Azt szeretném, ha nekik adnák meg a tiszteletet.