horoszkóp

Nem vagyok elszállt művészlélek

2006.09.09. 08:52
A tavalyi év legjobb férfisegge kerüli a médiasztárságot és a közhelyes szépfiú szerepeket. Nagy Ervin maga dönti el kivel jófej és kivel nem, ám ezt nem nagyképűségnek tartja csak természetes szelektálásnak.

Ritkán írnak rólad a lapok, legalábbis a bulvársajtó.

A bulvár csak ritkán talál meg, és a női magazinokkal is óvatosan kell bánni. Nem kell a csapból folyni, mert elhasználják az arcod, és ha már mindent megírtak, félredobnak. Mindenáron nem érdekel az ismertség, és nem vagyok az az ember, aki felhívja a lapokat, ha történik vele valami. Nem szeretem, ha nem írnak a szakmámról, és a hátsófelem jobban érdekli az újságírót mint az első.

De az embereket ez érdekli, nem az, hogy hogyan formálod meg Hamletet.

Nagy kár. Olyan helyen szeretnék dolgozni és élni, ahol ez fordítva van. Nem akarok arról beszélni, hogy mit vettem a piacon, inkább arról faggassanak, amihez értek. A magánéletéről kérdezzék a médiasztárokat vagy azokat, akik szívesen élik az életüket kirakatban. Nem akarok lemondani az értékképviseletről. A munkám által akarok ismert lenni, és ha valakinek ez nem tetszik, hát sajnálom.

Ki vagy borulva azon, amit az újságokban látsz?

Fogalomzavarban van az ország. Ráköszöntött az ismertség, megtanultuk ezt a szót, és ma már mindenki azt képzeli, hogy ha ismert lesz, úgy nevezett sztár, akkor már egyben sikeres is. És mivel mindennap látjuk, nyilván nagyon-nagyon fontos személyiség. Pedig szerintem dögunalom, hogy hány fagyit nyalt, vagy hogy szájon verte-e a barátnőjét. Ezek a publicitások ritkán takarnak valódi tudást és tehetséget.

Nem vonz a pénz?

Nincsenek különösebb anyagi vágyaim. Nekem elég, ha egy hónapra ki tudom magam kapcsolni a nyáron, és utána csak a munkára figyelni. Nem vágyom úszómedencére, és hatszázas BMW-re.

Most nem, de később? Család, gyerek...

Még kábé öt év, hogy alkalmas legyek rá. És ha lesz családom, akkor nem szeretnék azon izgulni, hogyan tartom el őket. Remélem, mire ott tartunk, a szakmám megbecsültsége elég lesz már ehhez. A mostani helyzet messziről nem ilyen. Nem én személy szerint sírok, hanem mások nevében is. Nem akarok reklámarc lenni azért, hogy eltartsam a családot, mint ahogy arra sok többre érdemes kollégám rákényszerül. Ahhoz, hogy előrelépjek anyagilag, a hangomat már eladtam, a fejemet nem akarom. A két megélhetés közötti arányok nevetségesen különböznek. Ha ez megfordul, akkor rengeteg gyereket akarok.

Kicsit pökhendi figurának tűnsz, mondták már?

Ugye eldönthetem, hogy kivel leszek jó fej, és kivel nem? Akikkel közvetlen munka- vagy civil kapcsolatban vagyok, azok tudják, hogy szeretem őket, és bármit megtennék értük. Nem hinném, hogy elszállt művészkének tartanának. Kérdezz meg bárkit, akár a takarítónőt a színházban. Azt kell faggatni, aki valóban ismer. Nem mondom, hogy egyáltalán nem érdekel a külvilág, de nem akarok mindenkinek megfelelni. Csodálom azt, aki mindenkinek megtud.

Ez azért egyfajta nagyképűség nálad.

Nem vagyok nagyképű. Minden ember szelektál, és védi a privát szféráját. Ha ez távolról, felszínesen ítélve arcoskodásnak tűnik, akkor így jártam.

Mit gondolsz arról, hogy most elsősorban Csányi Sanyit találja meg az összes főszerep?

Tényleg ő most a legfoglalkoztatottabb színész, majd meglátjuk, hogy bírja ki. Ez egy idő után nagy teher. Nincs bennem irigység. Szurkolok neki, remélem nem szedi szét a magánéletét a bulvársajtó, és az eljátszott szerepekből inkább profitál, nem pedig elszáll tőlük. De, ahogy ismerem, nem az utóbbi fele tart hálisten.

És mi van a te filmes karriereddel?

Nem tudnék csak a filmszínészettel foglalkozni, mert egy forgatáson soha nem alakulhat ki olyan hangulat és közösség, mint egy színházban. Az ilyen típusú csapatmunkáról azt hiszem nem tudnék lemondani. Amúgy forgattam a nyáron egy Török Feri rendezte filmben, az Overnightban , amiben brókert játszottam. Szeptemberben jön ki a Mansfeld című '56-os film. Végre egy csúnya, rosszindulatú szerep. Decemberben mutatja be a tévé a Bereményi Géza rendezte Régimódi történetet, ahol Jablonczay Kálmánt játszom. Sírni nincs okom.

Nem hatott meg, hogy te voltál 2005 legjobb férfisegge?

A hiúságomnak jólesik, egyébként tőled hallok erről először. Ezt apám meg anyám hozta össze, nem az én érdemem, úgyhogy nem ez lesz az első elismerés, amivel előrukollok az unokámnak 70 évesen. Vagy ha igen, akkor kiröhög, mert az övé is ilyen lesz szerintem.