Fiala Jánost felkapták a TV2-n futó műsorok szerkesztői, a könyve megjelent, az anyja kritizálja. A rádiós műsorvezető azt állítja, hogy minden, amire 15 évvel ezelőtt vágyott, most teljesült be. Azonban most nem csap le minden labdát, a normálisságával akarja megőrizni a renoméját.

„Tény, hogy benne vagyok a TV2-n futó műsorok nagy részében, de ebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni. A Megasztár zsűrijéből például nem hiányzom, mert nem hívtak, előadónak meg pocsék és túlkoros lennék. Valójában egy, a Földön porosodó E.T. vagyok, aki hazatelefonál, hogy egyeztessen: mikor jönnek majd érte, és akkor eltűnik” így ismertette Fiala János aktuális lelkiállapotát a Velvetnek. Boldog és kiegyensúlyozott embernek tűnt. Mint kiderült, elégedettsége a könyvének megjelenésén kívül abból is fakad, hogy felkérték több televíziós produkcióban való szereplésre is, holott korábban már lemondott arról, hogy a kereskedelmi csatornák kiaknázzák a személyében rejlő lehetőségeket.

„A Hal a tortánba hívtak korábban, kérdezték alkalmas-e, mondtam: nem. Nem gondoltam volna, hogy ezekután felhívnak még egyszer az életben, de megtették.” Fiala János szerepel a gasztro-realty-n kívül a csatorna saját celebjeinek leiskolázására is irányuló 10! című műsorban, és a Sztárok a fejükre esnek című Frei-féle, afrikai bulvárexpedicióban. „Úgy döntöttem, mindenre igent mondok, a Kárász Róbert-féle 10!-re is, ahol a megmondó ember szerepe ismerősnek tűnt, legfeljebb az zavart, hogy nem lehetett kellőképpen felkészülni. Arra gondoltam, hogy minden szereplésem a könyvem promóciója lesz.”

Klikkeljen Fialáért!

Attól féltem, hogy megölöm az anyámat

Fiala Péklapát című regényének első példányát a szerző egy televíziós műsor forgatásán kapta kézhez, és állítása szerint annyira meghatotta a pillanat, hogy boldogságában több embert is megölelt a stúdióban. „Nagy késéssel érkezett a könyvem. Csak egy életen át készültem rá. Aztán átírtam még vagy huszonötször, utána meg a szerkesztőm ment szabadságra. Csak amikor a technikai folyamatokon túl voltunk, kérdeztem meg az én Osváth Ernőmet, hogy tessék mondani: aztán miképpen jut az olvasóhoz a könyv? Egyáltalán, honnan fog tudomást szerezni róla? A hallgatása is kisebb aggodalommal töltött volna el, mint a válasza. Legott frászt kaptam, majd ragadtam telefont. De a jólneveltségembe és a lojalitásomba további szószátyárság nem fér bele.”

Fiala, aki sajátságosan beszél fiatalkoráról és szüleiről, most sem tett kivételt, amikor édesanyját, mint legfőbb kritikusát említette.”Szombaton a családi ebéd után arra ébredetem a kanapéján, hogy a szomszéd szobából a zárt ajtón keresztül is átszűrődik anyám számonkérése, amelyben Réka lányomnak sorolja, hogy mi minden nem igaz abból, amit írtam: apád nem négy kilóval született, hanem négyötvennel, nem taxival mentünk haza, hanem kocsival. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy amikor József Attila arról írt, hogy dinnyehéjak úsznak a Dunán, kár lett volna felemlegetni, hogy azok nem is dinnyehéjak voltak, ráadásul a Maroson történt. Anya! – kiáltottam belül -, ez a költői szabadság! Dühös letten, és már – már attól féltem, hogy olyat teszek, hogy azt olvashatom a lapokban, hogy Fiala a könyve népszerűsítéséért megölte az édesanyját.”

Arról szólok, hogy normálisan is lehet létezni

A rádiós műsorvezetőnek nem tudja, mivel keltette fel a TV2 érdeklődését. „Az internetes fórumok szerint az emberek azt gondolják: én szerveztem az egészet, amin csak kacagok. Pedig csak szeszély és a szerencse. Szent Lajos király hídján járok fel, s alá: emberekkel találkozom, barátkozom, beszélgetek. Őrzöm a renomém, amit ezek a műsorok remélem, hogy csak tovább javítanak majd. Arról szólok, hogy lehet normálisan létezni ebben az egyre inkább fejvesztett országban. Nem feladatom megtisztítani a bulvármédiát.”

Nézzen Fiala Jánost!

Fiala János elmondta, hogy 15 évvel ezelőtt vágyott igazán arra, ami most beteljesült. Ennek különféle vonzatai vannak.”Emberek keresnek, felajánlják különböző szolgáltatásaikat. Köztük olyan lányok is, akik adottságaikat nem sebész asztalán szerezték. Ezen elcsodálkozom, majd igyekszem a barátnőmnek minél kevesebbet mesélni. Ahogy anyámat sem szórakoztatom azzal, hogy képzeld, ma is két nő akart lefeküdni velem.”

Szeret az Isten

Fiala János szerint ő most az égiek kegyeltje. Megkapom az emberektől azt a tiszteletet, amit elsősorban a rádióműsorommal vívtam ki magamnak. Ráadásul pozitívan néznek rám, ami döbbenetes, tehát még kevésbé érzek késztetést arra, hogy viselkedjek. A Hal a tortán konfliktusai kezelhetőek voltak a helyszínen, az megint más kérdés, hogy a nézők mit láthatnak majd a televízióban. A kereskedelmi média sok borzalmát megéltem, de a Hal a tortán-ról elmondhatom, hogy intenzív közösségi élmény volt, a szereplők és a stáb pszichodrámája, ahol igyekeztem jó terapeuta lenni. Igazi tábortűz élmény volt, ha érthető, hogy mit akarok ezzel kifejezni.”

Nem eszem gilisztát, a farkam sem verem ki

Fiala az afrikai kiruccanást sem hagyta szó nélkül. Megtudtuk, mire számíthatunk, ha esetleg néznénk a műsort. „Frei biztosított arról, hogy nem kell gilisztát enni. Ha mégis, akkor sem fogom megtenni. A farkamat sem verem ki, ahogy a nőkre sem vetem rá magam. A normálisságommal akarok visszaélni, hogy mindenki azzal foglalkozzon, ami a dolga. Ennek okán nem is érdekel, hogy ki jön velünk. Az foglalkoztat, hogy jól érezzem magam – lehetőleg a többiek, meg a nézők is -, illetve, hogy minél többet lássak Afrikából.

„Valami jót csinálnék. Ha például árvíz lenne, nem elég, hogy ott ülnék a mentőcsónakban, de késztetést éreznék, hogy megszüntessem az árvíz okát. Ki kell törnöm a KejlFelJancsi című rádióműsoromból, mert hiába lebilincselő élmény, nem változtat semmin sem. Csodára várok, hogy a fenébe ne vágynék rá.” - osztotta meg velünk mélyenszántó gondolatait Fiala János.

Fiala János szerint Albert Györgyi tévedésben élt

Fiala János Albert Györgyiről szóló gondolataival is megajándékozott bennünket. „Azt hirdetem, hogy érezzék jól magukat az emberek. Engem ezért Albert Györgyi halála megráz, de nem dönt sírba. Tévedésben volt szinte egész életén át, amiért most a halál megbüntette őt. Gyenge volt, akit maga alá temetett az alkohol. Györgyi nem egy Marilyn Monroe, és nem is egy James Dean. Nem hagyott maga mögött olyan munkásságot, aminek a szélén most beleborzonganék az utána maradó űrbe, mert nem dolgozott azon, hogy az ő kárán tanulhassanak mások. Ezért voltam nagyon szomorú, amikor hírét vettem, hogy valószínűleg a könyveit sem ő írta.”