Önről mindenkinek az 1994-es Táncdalfesztivál jut elsőre eszébe.
Erre valamiért nagyon sokan emlékeznek. Nem hiszek a véletlenekben. Pont akkor ismertem meg Jenei Szilveszter zeneszerzőt, mikor külföldre akartam menni, énekelni. Mivel ez az utazás egy betegség miatt meghiúsult, maradt a Táncdalfesztivál. Nem is gondoltuk, hogy megnyerhetjük. Kész csoda volt. Aztán ennek jutalmaként részt vehettünk az Eurovíziós dalfesztiválon, ahol előttünk nem is volt még magyar résztvevő. Negyedik helyezést értünk el a saját anyanyelvünkön. Nagyon sikeres megmérettetés volt.
Miért akart külföldre menni?
Pénzt szerettem volna keresni. Itthon a zenei élet eléggé betagozódott. Egy zenekar könnyebben be tud törni, mint egy szólista. Egy szólista védtelenebb. Egyedül nehezebb több dolgot elintézni.
Hogy került a Vidám Vasárnapba?
1996 vége felé, már túl voltam második nagylemezen és egy országos turnén. Tenyerén hordozott a sors. Volt egy lemezszerződésem, amit három lemezre kötöttek velem, rendesen be voltam biztosítva. Magas nívót és jó stílust találtunk, ehhez mérten műveltük is a dolgokat. Ennek ellenére rájöttem, innen már nem tudok továbblépni. Akik a koncertemre eljöttek, még szomorúbban mentek haza, mint ahogy jöttek. Tudtam, hogy hiányzik belőlem valami. Valami, ami nincs meg itt belül. Ekkor következett a kérdésfeltevések sorozata: miért születik meg az ember, az a tehetség, amit kap, azt mire használja? Mit kell énekelnem, ami hosszútávon is felvállalható, és öröm van benne?
Szüleim nagyon materialisták voltak, így nem tudtak válaszolni az alapvető kérdéseimre úgy, hogy a zaklatottságomat nyugalom váltsa fel. A keleti vallások sem elégítettek ki, de nem is akartam kivonulni a világból. Nem akartam, és nem is tetszett. Ahogy az sem, hogy ha meghalok például, reinkarnálódhatok. Végül a Hit gyülekezetnél kötöttem ki. 18 évesen nagyon tetszett, magával ragadott a légkör.
Soha nem akart celebritás lenni?
Nem vonultam ki a magyar közéletből, csak egyszerűen nem szeretném, hogy csak azért írjanak rólam a bulvárban, mert mondjuk épp kismama vagyok. Annál sokkal nemesebb dolog, ha az ember színpadon áll és muzsikál. Örülök, hogy vannak gátlásaim. Ezeket nem akarom levetni, hogy népszerűbb legyek, hogy több lemezt adjak el. A tévés istentisztelet-közvetítések arra is alkalmasak, hogy be lehet bizonyítani, hogy a hitgyülekezet nem egy életidegen társaság. Persze vannak negatív kritikusai is a dolognak.
Ez megviseli?
Nem okoz fájdalmat. Egy énekes azt szereti, ha a színpadon van és érezheti, hogy amit csinál az jó. Tavaly a hetedik lemezem jelent meg, ami azt jelenti: nem álltam le. A zenei világom is folyamatosan fejlődik, hála Istennek. Az én hírértékem: megtértem, a Hit Gyülekezetébe járok, és felvállalom a hitem és az ezzel járó másságot is.
Milyen a hite?
Úgy gondolom mindent ajándékba kaptam. Az élet mellett a népszerűség is az, mert nem én küzdöttem meg érte. Az, hogy énekelhetek, a legnagyobb ajándék. Akitől ezt kaptam, az egy olyan személy, aki a legnagyobb dolgot akarja adni nekünk, nagyobbat, mint amekkorát el tudunk képzelni. Csak ehhez olyan élethelyzetben kell lenni, hogy az ajándéka elérhessen minket. Igyekszem minél jobb kapcsolatban lenni ezzel a Személlyel. Szépen élek a férjemmel, a szüleimmel is minden rendben és szeretek barátkozni. Régen zárkózott voltam és azt mondtam: mindenki hagyjon békén, csak azért, hogy ne kapjak pofonokat. Rengeteg fal volt körülöttem, de ezeket szerencsére már lerombolta az a szeretet, ami megérintett. Aki a régebbi dalaimat hallgatta száz százalék, hogy most érzi: megváltoztam.
Miért nem nevezi nevén ezt a személyt?
Azért nem akarom Istennek hívni, mert erről a névről átlagos dolgok jutnak eszébe a mai embernek. Isten nevét sokszor olyan dologra használták fel vallások, politikai rendszerek, amiért az lejáratódott. Én azt a Személyt szeretem, akit a Bibliából ismertem meg. Nem akarom a nevét egy hétköznapi szóvá, esetleg jelzővé alacsonyítani. Az emberek már nem éreznek a szó mögött semmit. Ha én is ezt tenném, azzal csak degradálnám.
Az utolsó albuma egy gospel lemez, mennyire ismerik ezt a zenei stílust hazánkban?
Igazából ebben az országban, még nincs hagyománya. Ha egy angol szótárt felütünk, látjuk, hogy a gospel a négy evangéliumot jelenti, a zenei stíluson kívül. A gospel valójában Istenhez való fordulást jelent, azt amikor az ember az Úrtól jövő természetfeletti édes hatásra megváltoztatja az életét, és elkezdi Isten szemüvegén át látni. Itthon nagyon nagy rá az érdeklődés.