Delhusa Gjon az otthonában fogadott bennünket, és érkezésünkkor épp Karel Gottal beszélt telefonon németül. Az aranylemezeinek fala melletti tárgyalóból kiszűrődő mondatok egyértelművé tették számunkra, hogy a cseh táncdalénekes decemberben Budapestre jön, és Zalatnay Sarolta vendégfellépője lesz.
Tehát Karel Gott elfogadta a meghívást Zalatnay Sarolta koncertjére. Eddig úgy látszott, a szervezés nagyon nehéz.
Mindig nehéz. Bár nekem tíz éve saját lemezkiadó cégem van, az üzleti és a magán személyiségem állandó küzdelemben áll.
Mi az üzleti személyiség álláspontja?
Az örökölt, és a szüleimtől megtanult életben maradási ösztön. Minden ember a Földön kénytelen megtanulni, hogy kell az egy forintból kettőt csinálni, vagy legalábbis a kettőből nem egyet.
És a magánszemélyé?
Az a művész személy. Ő azt képviseli, amit Karel Gott is mondott az imént a telefonba: egy művész sosem ejthet ki számot a száján. A művészetnek a lábbal tiprása, amikor egy művésznek a gázsiját ki kell mondania.
Manapság ez már megdőlni látszik, és a legtöbb előadó kénytelen a gázsijáról beszélni.
Igen. Sok kollégám igen sokat ült hintába gyerekkorában, úgyhogy szeretnek hintáztatni embereket, és elmondani, nekik milyen jól megy, aztán kiderül például egy szervező irodáktól, hogy fele sem igaz. Én magam annyit mondhatok, hogy nagyon sokat dolgozom, hogy szinten tartom magam, jelen vagyok médiákban, szakmai szinten. Nem könnyű most, mert vadkapitalista társadalomban és ily módon sóbizniszben is élünk. Kicsit olyan ez, mint a korai Cromwell-korszak. A vadkapitalizmus sajátossága, hogy nem konstans, még nem kialakult.
Mi az, ami nem alakult még ki?
Az üzleti megállapodások. A régimódi szocialista rendszer megállapodásaihoz képest teljesen példátlan a mai partneri élet. A kapitalista társadalomban kőkemény szerződések vannak, amelyikben mindent rendeznek, nincs félreértés, nincs kibúvás. A szocialista táborban kötött szerződések ezzel szemben mindenféle kibúvásra adtak lehetőséget, de főleg politikai kibúvásra. Hiába kötött szerződésed valahova, ha neked hirtelen el kellet utazni a Szovjetunióba egy nagy KGST-fesztiválra, akkor az a felkérés minden mást bontott. El lehet képzelni, hagyott maga után, miféle rendezetlenség volt. Ez tehát a magyarországi sóbiznisz háttere.
Visszatérve a koncert szervezésére, úgy tűnt, a művészek egy része nem szívesen lépne fel Zalatnayval.
Ki így, ki úgy. Eleve már csináltunk egy szűrőt, leültünk Cinivel, és azokat a szimpatizánsokat vettük számba, akik gondolatban ott voltak Cinivel, az ellenlábasaihoz értelemszerűen nem mentünk oda. A kérdés az, hogy ki veszi ezt üzleti alapon, ki személyes alapon, úgyhogy ilyen módon erről ne is beszéljünk. Cininek is az volt a kérése, ne legyen sok fellépő. Két éve, amikor a Kongresszusi Központban volt koncertem, nagyon sok kollégát meghívtam, mert jó barátságban vagyunk. Lett is belőle kalamajka rendesen. Se vége, se hossza nem volt a koncertnek, így lett a ’Szervusztok régi barátok’ koncert egyik sztárvendége Karel Gott, a másik Delhusa, a harmadik Charlie.
Miért tartja fontosnak, hogy megszervezze?
Ez hosszú történet. Amikor 16 évesen amatőr módon bekerültem a könnyűzenei életbe, Cini volt a legnépszerűbb énekesnő. Tombolt a népszerűsége, és kivívta hogy ezt a fiatal énekes fiút hívják el egy showműsorba. Akkor egy tévés showműsor óriási dolog volt. Utána több koncertjére is meghívott. Ritkán találkoztunk, csak a távolból szerettük egymást. Tisztelem, mert nagyon kemény csaj volt, és vadóc. Gyerekként jártam a koncertjeire és néztem, milyen jó csaj. A falamon is kint volt a plakátja. Néhány évvel ezelőtt Ausztráliában volt egy több állomásos koncertem, ami előtt arra kértek, időtálló sztárvendéget hívjak. Rögtön rá gondoltam.
Akkor még mit sem beszélt arról, hogy eljárás folyik ellene. Mit is foglalkoztam volna vele, az ő söre. Én jó embernek ismertem meg, pedig aztán sok-sok ezer kilométert utaztunk nem is olyan kényelmes autókban, de mindenhol bebizonyította, korrekt kolléga. Amikor meghallottam, hogy jönnek a zűrök, felhívtam, hogy mi újság. Van-e problémád, van pasid, van pénzed, van, aki melletted van? Mondta, egyedül van, és akkor a férfi ébredt fel bennem, a védelmező.
Ez az, amit úgy értelmez a sajtó, hogy hajt Zalatnayra.
Ugyan már (nevet). Mi csak viccelődünk. Odaszólt egyszer a lányának, ’ilyen papához mit szólnál?’ Mondta Nixi, ’elfogadom’. A Cini-barátság olyan jellegű, hogy pont egymásnak mondtuk el a fiú és lányügyeinket. Ciniről közismert, hogy egész életében nem vetette meg jó pasikat, és ezáltal nagy tapasztalata van párkapcsolatok terén annak ellenére, hogy rendszeresen belebukott a szerelmi ügyeibe. Nagyon őszintén tudunk erről beszélni, teli szájjal nevetni. Mellette azt gondoltam, segíteni kell, kérvénnyel fordultam a Belügyminisztériumhoz, hogy lehessek én a misszionáriusa. Megkaptam. A kérvényt továbbították a z ENSZ-hez, és három hónappal később nemzetközi misszionárius lehettem egy magyar művész kérésére. Bejárásom lett a világ összes börtönébe.
Melyikben járt azóta?
Egyikben sem. A kapcsolattartásunkat könnyítette meg. Az eltelt két évben sokat találkoztunk, együtt kezdtük azt is kitalálni, hogyan térjen majd vissza, ha októberben szabadul.
Úgy tudom Guinness-rekord kísérletre készül a legtöbb dalt tartalmazó válogatásalbummal.
Magyar rekordkísérletre szerettem volna készülni, de nyilvánvalóvá vált, hogy magyar Guinness-rekordot nem tudunk felállítani, mert csak az egyetemleges, angol bejegyzésű rekord létezik. Nemzetközileg pedig nem merem vállalni, hogy megpróbálom a könnyűzene leghosszabb lemezét megjelentetni.
Hátha Michael Jackson is kiadná az életművét?
Vagy bárki.
Néhány slágerét már harminc éve énekli. Azokat is ugyanolyan lelkesen teszi be a mostani repertoárba?
Amikor meghallom, mit kell a régiek közül énekelni, összenézünk a menedzseremmel, hogy ’ezt nem mondod’, de azért közben mosolygunk. Számtalanszor megpróbáltam a pályám folyamán kiiktatni azokat a dalokat, amelyeket már túl sokat énekeltem, de nem ment, ugyanis azokhoz a dalokhoz vagyok hozzárendelve. Ez az azonosító kód.
Melyek az azonosító dalok?
Értelemszerűen a Nika se perimeno, amelyik mindig utolsónak van elénekelve. Számtalanszor megpróbálkozom elsinkófálni, de mindig beordibálják kórusban. Pedig nagyon sok mediterrán dalt énekelünk a koncerteken. Van az Utolsó tánc, a Kesjár Csaba emlékére írt Gyertyák a síron, és a Hegyek lánya, amivel jöttem ’71-ben. Ezeket nagyon sokat kérik. Kicsit áthangszereljük ezeket koncertek előtt, hogy új hangzást is belevigyünk, és élvezzük mi is.
Mi a legnagyobb változás a magyar könnyűzenében, amióta követi?
Gyerekkorom óta tapasztalom. Második gimnazista voltam, amikor az iskolából kivettek, és nagyon gyors futószalagra tettek. Beültettek az ORI-buszba, nagy szállodákba mentünk és fellépésekre. Ott nőttem fel, mint egy Egerszegi Krisztina, akit kivesznek a környezetéből, és egy másikban él tovább. Onnantól kezdve meg is szűnt a civil élet. Akkoriban nagy rajongókultusz volt. Nem lehetett egyszerűen felszállni a villamosra, szétszedték az embert. Csodalénynek hitték a fekete tévében szereplő énekest. Változás? Az egész rendszer megváltozott.
A szocialista társadalomban az állam bácsi irányította élet volt. Mindenkinek jófiúnak kell lennie, a gázsit akkor emelték. Nem az volt a lényeg, hogy te tudsz-e énekelni, hanem hogy tudsz-e úgy viselkedni, mint amit előírt az irányzat. Lehetett az énekes bűn tehetségtelen, ha jól viselte magát, neki volt a legnagyobb gázsija. Könyörögni, kuncsorogni kellett, és hátratett kézzel ülni. Ez teljesen ellentétes volt azzal, amilyennek egy művésznek kell lennie: másnak, renitensnek, különlegesnek
Ma már sokkal inkább ilyenek.
A kapitalizusban minden megfordult. Ennek viszont az a nehézsége, hogy a televíziók határozzák meg, ki lesz sztár. A két hónap alatt gyártott sztárok pánikra kerülnek, amikor egy év múlva már a nevüket sem tudják. Egy sor tragédiát idéznek így elő az életükben. A művészetnek, mint minden pályának az a lényege, hogy mindent meg kell élnie annak az embernek: hogy kirúgják, hogy az ablakon kell bemásznia, meg kell tanulni az ügyességet, a ravaszságot, a kapcsolatok ápolását. Az életben nincsenek levágó utak. Egyet tudok mondani: ha a művész tehetséges, az őt mindenen átsegíti.