horoszkóp

Magyar kolostorból az angol popbizniszbe

2008.02.04. 09:47
A The Unbending Trees énekesét nem a Velvet fedezte fel, de hiszünk abban, hogy Hajós Kristóf nemcsak az Everything but the Girl érdeklődését kelti fel. A nemrég alakult zenekarért egy angol kiadó rajong, ezért az elsődleges piacuk nem hazánk lesz, hanem a szigetország. Hajós Kristóf "véletlenül" felénekelt egy dalt és így lett a zenekar énekese. A volt szerzetes fiú végül világi karriert fut be?

Hogy talált rátok az angol kiadó?

Havasi Balázs adott egy hatalmas zenei anyagot, hogy erre írjak szöveget és énekeljem fel demóra. Aztán majd találunk rá normális énekest, aki énekelni is tud. Megírtam, felénekeltem, és úgy maradt. Felraktam Myspace-re és ott talált meg minket Ben Watt, aki az Everything but the Girl egyik fele volt, és ő mondta, hogy kiadná. Mi nem is akartunk ezzel saját produkciót csinálni.

A The Unbending Trees egyáltalán nem akar magyarul énekelni?

Nem igazán, de ennek az elsődleges oka az, hogy minden felvételt a kinti kiadónknak készítünk. Sok zenekarral ellentétben nálunk fordított a sorrend: mi az angolokkal vagyunk szerződésben. A koncerteken szoktunk énekelni magyarul, például a Szomorú vasárnapot, nagyjából ennyit. De még nagyon friss az egész, most jelenik az első nagylemezünk áprilisban.

Milyen zenét játszotok?

Ha mindenképpen jellemezni kellene magunkat, akkor azt mondanám, hogy ez egy akusztikus downtempo. A downtempo az összes zenének a leglassabbika. Az akusztikus része pedig az, hogy nem, vagy csak nagyon ritkán nyomunk hozzá elektronikát. Pont a négy dalban van egy kizárólag elektronikus dal, de annak külön oka van.

Mi az?

Szövegében három dal nagyon közel áll egymáshoz és ennek az ellenpontozója a negyedik. Az első három dal a depresszióról, a pánikbetegségről szól, a negyedik egyfajta utópia. Ezt zeneileg is jelezni akartuk. Hasonlítani másokhoz nem nagyon tudom, mert a zenét nem én írom, hanem a két másik srác, a Havasi Balázs és a Háry Péter. Hogy ők mi alapján írnak zenét, azt ők tudják.

A szövegvilág miért ilyen melankolikus?

A zenének adott a hangulata. A szövegek pedig egyfajta terápiát jelentenek. Így írom ki magamból a negatív dolgokat. Ezekből sláger sose lesz, mert nem klasszikus popdalok, refrén csak hellyel közzel fordul elő. Ezeket megírom magamnak, hogy nekem tetsszen. Ez az elsődleges, de a zenészeknek is kell, hogy tetsszen, mert az ő zenéjüket kell szövegbe foglalni. Ha ráadásul másoknak is tetszik, az egy kincs.

Az énekhangodat érte már kritika?

Persze. Az én hangom nem képzett, szerintem nem tudok énekelni, illetve most már javul a helyzet, mert énektanárhoz járok. De nyilvánvaló, hogy nem én vagyok az ország leképzettebb hangja és az is nyilvánvaló, hogy az ilyen Megasztárszerű műsorokban az első körből úgy hullanék ki, hogy híremet se hallanák utána. A kiadónak az a véleménye, hogy egyéni az énekhangom.

Hajós Kristóf interjú közben

Van valamilyen zenei képzettséged?

Csellista voltam gyerekkoromban. Alapfokú zenei oktatásban részesültem, ami ugye hat év. Hat év szolfézs, hat év hangszeres tanulás. Utána tanultam még gitározni is.

Egy veled készült interjúban olvastam, hogy voltál szerzetes is.

A szerzetesség egy összetett dolog. Tulajdonképpen, mikor az ember felnő egy erősen katolikus családban és elkezd szexuálisan érni, nem tudja hova tenni ezt az egészet. Otthon pedig nem igazán beszéltünk erről. Egy ilyen kamasz kénytelen ezzel saját maga szembesülni. Ott volt előttem példaként egy szerzetesrendi kolostor, ahol láttam, hogy bizonyos mértékig megoldják ezt a kérdést valahogy, - akár elfojtással, akár szublimálással - és arra gondoltam, ez lesz megoldás. Ha beállok szerzetesnek, az sok évre megoldja a gondjaim. Nem kell azzal foglalkoznom, hogy hova menjek egyetemre és a megélhetés is biztosítva van. Ez egy nagyon erős biztonságérzetet és jövőképet adott. Kipróbáltam, nem jött össze.

Miért hagytad végül ott a rendet?

Elég hirtelen távoztam onnan, közös megállapodással. Az érettségi előtt mentem be a kolostorba, aztán egy évre rá állapodtunk meg, hogy elmegyek egyetemre és ha végzek, visszanézek, hogy mi van. De egyetem után teljesen máshogy nézett ki minden. Magyar-angol szakot végeztem, utána elkezdtem tanítani. Aztán a munkabeli pályafutásom is eléggé más irányt vett.

Nem vágytál vissza?

Nagyon szeretek kolostorokat nézni, hosszabb-rövidebb ideig bennük lenni még most is, mert átható csend van, ami nagyon fontos.

Változott az istenhez való viszonyod?

Templomba nem járok, egyháznak nem vagyok tagja. De úgy gondolom, hogy az istenhez való viszony is olyan, mint a magánélet. Senkinek semmi köze hozzá. Az ember legprivátabb magánügye. De nyilvánvaló, hogy változott. Például nem feltétlenül értek egyet a katolikus egyház vezetőivel.

Voltál már nagyon vidám az életben?

Persze, csak nem abból lesznek a dalok.

A szakmától milyen visszajelzéseket kapsz?

Nem tudom, mert nem ismerek senkit. A kiadó nagyon szeret, de ők azért is szerződtettek. Lehet, hogy irigyelni fognak minket az angliai szerződés miatt, de emiatt irigyelhetik a Moogot is. A magyar kiadó úgy döntött, hogy megpróbálják itthon is kiadni a lemezt, annak ellenére, hogy ez kereskedelmi öngyilkosság.

Mennyire veszed komolyan ezt a hivatást?

Poplemezeket nem csinálnék, szerintem a Balázs sem csinálna már, bár ez eléggé kétoldalú dolog. Ő ezeken a lemezeken keresztül lett ismert és ez kellett neki ahhoz, hogy a saját szerzői lemezét kiadja. Én nem csinálnék ennél populárisabb lemezt, nem vagyok rászorulva, mert van munkám, nem a zenéből élek. Nekem ez az egész zenekarosdi, meg hogy kiadnak, hogy járunk Londonba koncertezni, szerencse. Ha bukás lesz, akkor is azt tudom mondani, hogy megérte. Nem fogok kétségbeesni, ha ez a lemez nem jön be. Ha pedig bejön, annál jobb.