Beszélj nyelveket, ne higgy el mindent és járj iskolába. Ezek a színész tanácsai, amiket persze nem minden esetben tud megfogadni a Londonban szerencsét próbáló magyar. Különösen ha lusta. Neki ugyan szerencséje volt, de nagyon kell vigyázni a külföldi munkát keresőnek, különösen egy olyan nagy városban, mint London.

A kirobbant Domino's futárbotrány kapcsán kerestük fel Hujber Ferit, hiszen ő is azok közé tartozik, akik annak idején londoni pizzafutárként keresték a kenyeret a brit fővárosban. A színész egyelőre nem hallott a dologról, viszont annál nagyobb meglepetésként érte, hogy pont azt a Domino's Pizza étteremláncot érik a vádak, ahol ő is dolgozott.

Történt ugyanis, hogy magyar fiatalokat csúnyán kizsákmányolt az étteremlánc, merthogy állítólag az iszonyatos adókon kívül még a motorhasználatért is fizetniük kellett, nem is beszélve a lakásról, a biztosításról és a 180 fontos belépési díjról, amit azért kellett leperkáljanak, hogy egyáltalán felvegyék őket.

Nem feltétlen a Domino's a hibás

"Én a Chalk Farm Domino's-nak dolgoztam Camden Town-ban, de nálunk semmi ilyen nem volt. Camden Town ráadásul a bohém negyedben található, ahol nagyon komoly az éjszakai élet, ezért aztán veszélyes környék, de minket mégsem vertek át soha" - meséli élményeit. - "Az igaz, hogy 50 fontba került a munkaruha, de azt visszaadták, mikor eljöttél a cégtől. Motorhasználatért, benzinért nem kellett fizetni, kivéve ha valaki tilosban parkolt, akkor annak állnia kellett a büntetést."

Nézze meg képeinket!

Mindezek ellenére Hujber nem tartja lehetetlennek, hogy átverik a magyarokat Londonban, igaz szerinte nem az angolok, hanem sokkal inkább honfitársaink. "Sajnos minden azon múlik, hogy milyenek a menedzserek. Sok helyen lehúzzák a magyarokat. Szerintem az a megoldás, hogy minden olyan cégtől menekülni kell, ami magyar és azt ígéri, hogy szerez neked állást, szállást, mert ez mind lehúzás."

A lehúzós és a lusta magyarok

A színész szerint ez a legtöbb esetben úgy történik, hogy a munkáltató pénzt ad azoknak, akik ezeket a lehetőségeket meghirdetik, ám sokszor nincs mögötte igazi lehetőség, csak ígéretek. Úgy tartja, hogy a legnagyobb biznisz a landlord (háziúri) állás, hiszen amennyiben egy ház fenntartása 1000 font havonta, akkor simán megkereshet rajta heti ötszázat, ha bérbe adja a lakásokat. Így egy idő után már akár meg is veheti az egész házat, és akkor kezdődik csak az igazi lehúzás. "Két magyar menedzserrel dolgoztam és óriási szerencsém, hogy ők nagyon rendesek voltak. De én is hallottam olyan cégektől, akik rémes körülmények közt güriztettek 25 fontért 12 órát, mert a magyar vállalkozó kihasználta, hogy nem beszéltek angolul."

Feljelentgetős magyarok

Kicsit kiábrándultan teszi hozzá, hogy sajnos ilyen népség a magyar, hiszen még mindig létezik Ausztráliában, hogy összetartás helyett feljelentgetik azokat, akiknek egy kicsit jobban megy a szekér. "Nem véletlenül terjedt el a második világháború végén, hogy mi vagyunk a besúgók országa. A barátaim mondták, hogy ne is menjek Ausztráliába, mert ott simán felnyomják az embert, csak hogy kitoloncoljanak, ha tovább marad, mint a vízuma engedi. Persze hozzáteszem sok esetben nem az értelmiségi megy ki dolgozni, hanem az igazi rafkós magyarok."

Jó tanácsként tehát azt tudja javasolni a színész, hogy aki nekiindul a világnak az előbb mindenképp tanuljon egy kicsit nyelvet, ha van rá lehetősége. "Ráadásul vannak olyan helyek, ahol az állam fizeti, hogy megtanulj angolul, és hamarabb találj munkát. Itt 3-4 hónapig is lehet akár ingyen tanulni, csak jól utána kell nézni, mert persze nem verik nagydobra."

Túl sok munkavállaló

"Legtöbben persze nem több millióval mennek ki, jó ha van százezer forintjuk, ami maximum egy hónapra elég, de akkor csak nagyon olcsón laksz és még semmit nem ettél. Nekem tényleg nagyon nagy szerencsém volt, vannak kint magyar barátaim és mind tisztességek, de ez ritka sajnos."