Kelemen Anna egy jelenség. Legalábbis, ezt állítja magáról a playmateként debütáló modell. A néha eltűnő "jelenségtől" megtudtuk, nem hiszi, hogy bárki is elfelejtheti. Mindenki Annácskája az örökkévalóságról és megélhetés prózai könnyedségéről vall, amikor éppen nem a saját újságját gagyizza le a képei miatt, vagy éppen nem buzizik.

Most feltűnően sokat szerepel a médiában, ezt minek köszönhetjük? Tudatos visszatérés, vagy az igények találkozása?

Ez egy jó kérdés, de a visszatérést szót nem alkalmaznám. A címlapképek miatt most többet látnak. Nem kell, hogy minden héten én folyjak a csapból. Egymillió dologgal lehetne hírbe kerülni, de erre már nem vágyom. Nem érzem visszatérésnek, ez csak a Kelemen Anna-jelenség része.

Mi az, amit már nem vállalna el?

Például, ha felkérnének reklámfilmre. Egyet csináltam a Soproninak, többet nem akarok. Persze akkor is egész véletlenül alakult így, nem valami racionális dolog volt. De nem akarok vallomást tenni erről.

Minek köszönheti a sikerét?

Én vagyok az egyetlen, aki egyedül is tud érvényesülni ebben a szakmában. Az emberek nézik és szeretik, amit csinálok. Az egész csak pszichológia: mindenki szeret kukkolni, és így egy olyan szélsőséges jelenség, mint én, meg tud élni. Nem vagyok olyan fajta lány, akit elfelejtenek, ha eltűnik egy hónapra. Amit a média előtt produkálok, nem jelenti azt, hogy a magánéletemben is ezt követem.

A legagyizott Playboy-fotók és további képek!

Van terve?

Nyilván van. De teljesen különválasztom a magánéletemtől. Eddig sodródtam. Soha nem kopogtattam be sehova, hanem jöttek a dolgok. Nem erőlködtem. Most már teljesen felesleges is lenne, mert ismert vagyok. A színészet nagyon vonz, akár tanulnám is. Néhányan mondták, hogy lenne hozzá affinitásom. A kapuk nyitva vannak előttem. De a hosszú távú tervezgetés nem az én asztalom. Valahogy ösztönösen érzem, hogy mire érdemes vállalkozni. Az a fajta ember vagyok, aki a jég hátán is megél. Nyugdíjas szakmában meg nem gondolkodom. Nem szeretek gondolkodni, ezt vállalom is. Kizárólag az érzéseimre hallgatok.

Annácska buzizott és gagyizott
Kelemen Anna buzinak nevezte a Színes Bulvár Lap egyik újságíróját a Mokka című műsor csütörtök reggeli adásában. Amikor a műsorvezető, Havas Henrik kifogásolta szóhasználatát, és javasolta, használja helyette a meleg megnevezést. "De buzulni olyan jó" - válaszolta Kelemen Anna, aki az interjúban azt is kifogásolta, hogy pornódívának titulálják a sajtóban. Mindemellett kifejtette, hogy a Playboyban megjelent nővérkés képei olyan gagyik, szerinte a nővérruha béna és klisés. Radnai Péter, a lap főszerkesztője a Mokka pénteki adásában reaglát Annácska szavaira. Meglepő módon szerinte kórházbezárások idején nem ciki nővérkeruhába alig öltöztetni valakit.

Színház, vagy mozi?

Filmre gondolok. Negatív hősöket játszanék szívesen, mert sokkal izgalmasabb a karakterük. Legszívesebben vörös amazon lennék, késsel, mert az olyan őrült dolog. De erről még korai beszélni.

Az önértékelése változott, mióta celebritásnak számít?

Föl nem nyomta, mert mindig is ilyen voltam: természetes. Ezt a szót használnám. Mikor feltűntem, mint playmate, az már az énképemet nem befolyásolta.

Könyvet nem akar írni?

Nem.

Családot szeretne?

Gyereket akarok. Hogy kitől, meg ilyesmi, arra nem tudok válaszolni. Ahhoz két ember kell.