horoszkóp

A saját magam Photoshopja akarok lenni

2006.11.20. 16:19
Az egyik kedvenc fotóján Karafiáth Orsolya agyhalott fétisbabaként fekszik a kádban, a másikon a zsíros húslevesben ő a hús. A költőnő aktsorozatban szerepel, és hangsúlyozza, Photoshop nélkül. Mint elmondta, ha retusált képre vágyna, akkor csak a feneke látszana. A fotósorozat kapcsán egy kérdés foglalkoztatja: miért képesek arra nők, hogy napokig lárvaként feküdjenek a ránctalanságért?

A KÁDer – jelenetek a kádból című aktsorozatodról Marjai Judit fotós azt nyilatkozta, magáról a nőről szól különféle helyzetben. Ha a képek alapján gender témájú előadásra kérnének fel, mit mondanál el?

Engem a gender studies nem nagyon érdekel. Nem gondoltam, hogy ezek a képek magát a nőt mutatják különféle helyzetekben, én magamat láttam tök jó kis cuccokban.

Melyik stílus állt hozzád a legközelebb?

Kettőt szeretek nagyon: a manga fétisbabát, mert nagyon perverz, és azt, amikor egy húslevesben én vagyok a hús. Abból szerintem nem került ki a legjobb variáció a kiállításra, azt tartom a legjobbnak, amikor a láb között van a csont. Nagyon érdekes ezeket a képeket nagyban látni egy ebédlőasztal fölött, ahova szerintem nem valók.

Úgy tudom, vegetáriánus vagy, mégis az volt az egyik kedvenced, amikor húslevesben ültél?

Megcsinálni azt volt a legizgalmasabb. Annyira undorodtam, és az arcomon is látszott. Egy csirkét sem tudnék megfojtani, de nemcsak megfojtani, megenni sem. És akkor hoznak egy nagy, véres húst, szörnyű szaga van, a lé befolyik a lábam közé, iszonyú durva, erőt próbáló feladat. Azt is szerettem, hogy a parókámat zellerből szőtték, nagyon jó volt egy élő növényzetet viselni a fejemen, bár viszketett. Erőt próbáló volt a többi is. A Barbie babás képnél bedagadt a szemem, mert alulra is felső műszempillát próbáltak tenni, de nem akart megragadni. Két teljes nap dolgoztunk. Kisebesedett a bőröm a vízálló smink miatt, ami csak olajos dörzsöléssel jött le, és kétszer ugyanazt az alapot nem lehetett használni. Egyszer hullaként, egyszer öngyilkosként jelentem meg, akinek még van pír az arcán.

Klikk!

Miért fontos neked ez a sorozat?

Mert tetszett Marjai Judit ötlete, és szeretem, ha fotóznak, főleg, ha megbízom abban, aki fotóz. Szerettem, hogy kikötöttük, hogy ne használjunk Photoshop-ot. Ahol nekem kis hájak dundorodnak, ott maradjanak, a mell se legyen felpolcolva. Sokkal jobb természetes képet sugallni. Ilyen egy nő, és nem minden nő Barbie baba.

A retusálás kizárása most trendellenes?

Igen, de a fotók témája nem az.

A fétisbaba miért állt hozzád közel?

Mert jó volt a paróka.

A paróka miatt?

A részleteket szerettem benne. Azon a képen le voltam kötve drótokkal, egy technicista csaj voltam, akinek a kádban is ott van a headsettje, a telefonja, és közben egy agyhalott nő. Alul volt két műszempilla, és olyan természetellenes képet nyújtott, mintha nem is én lennék. Olyan, mint egy szexfilm nyitány.

Ez is érdekes volt benne?

Igen, szeretem az amatőr szexfilmeket.

Okozott neked problémát az, hogy a képek - ha nem is klasszikus értelemben – aktok?

Eleinte picit, mert nem nagyon szeretek levetkőzni. De úgy gondoltam, hogy az én kis novellámnak, a Hiúságnak ez a sorozat nagyon jó megjelenítést ad. Amikor fotóztunk, nem gondoltam arra, hogy ez az én testem, csupán egy alapanyag volt, és a cél, hogy kihozzuk ebből a legtöbbet. Egy idő után nem zavart a helyzet. A nagyanyám viszont hisztériát csapott, hogy nem engedélyezi a sorozatot. De aztán meglátta, és azt mondta, rendben, mert nem látszanak a bimbók.

Pedig bizonyos szempontból ez a sorozat durvább, mint a férfimagazinok számára készült fotók.

Szerintem is. A Playboyban láttam a tizenkét legújabb playmate-ről meztelenül készült képet. Azok a testek már sok meglepetést nem nyújtanak. A fejeket lehet cserélni, de a testek közt nincs nagy különbség.

Biztos felvetődött már egy ilyen megjelenés után a hagyományos kérdés, érdekelne-e, hogy férfimagazinban retusált kép jelenjen meg rólad?

Szintén a Playboyban láttam egy posztert, amin fekszik egymás mellett a tizenkét playmate hason, és csak a seggük látszik. Ilyet vállalnék (nevet).

Bánt, ha valaki azzal a kérdéssel megy oda hozzád, ezt miért kellett?

Inkább nevetek, mint bánkódom rajta. Odajött egy pasi, hogy meséljek a képekről. Nyilván nem sminktechnikákról hanem az alapkoncepcióról, és úgy éreztem, valami csobbanhatott nála. Ilyenkor örülök.

Mit gondolsz, hova kerültél most a vizuális kultúrában?

Ez csak egy vicc. Annyi mindent csináltam már életemben, amibe bele lehet kötni. Sok baromságot is, és ezt is, amiben van szellem.

Mi a szellem benne?

A novellám egy csajról szól, akit részben magamból építettem fel. Egész nap csak ül a kádban, és a saját szépítkezésével törődik, semmi mással. Egy üresfejű páva, akit voltaképp a pasijára sem vár, már az is elhagyta. A kérdés, hogy ennek a helyzetben mi lehet az értelme? Olyan címeket kaptak a képek, hogy például Ránctalanul mindhalálig. A nők képesek arra, hogy teljesen lárvaként feküdjenek napokig, iszonyú dolgokra képesek.

A személyiségednek mekkora része a kádban fekvő nő?

Mostanában kevesebbet fekszem a kádban, mert kisebb kádam van. De régen sok időm telt el ezzel, különböző maszkokat, pakolásokat próbáltam ki, amiket más nők is, csak nem ilyen koncentrátumban. Rám nagyon hatnak a reklámok. Amikor meglátom, hogy Ázsiai nők titka, akkor Ázsiai nők titkát megveszem és rárakom a fejemre, de végül az arcom magyar marad. Most a karcsúsító zselét szeretném kipróbálni. A saját magam Photoshopja akarok lenni.

Miért hatnak rád a reklámok?

Mert vásárlási mániákus vagyok. Ez abban nyilvánul meg, hogy meglátok egy jó kenőcsöt, amire rá van írva, hogy eltűnteti a szemölcsöt, és ha nincs is szemölcsöm, akkor is megveszem, mert érdekel. Hátha majd lesz.

Nemrég azt nyilatkoztad, fitneszköltő leszel.

Ez a tervem kicsit elsikkadt, mert nemrég költöztem, és cipelés közben leejtették a szobabiciklimet. Eltört a kilométer és kalóriaszámláló, úgyhogy most semmi értelme ráülni.

Mi köze a szobabiciklinek a költészethez?

Az a koncepció, hogy olyan verseket írok majd, amelyekre a szépülni vágyó nők mozoghatnak. Legyen ritmusuk, lehessen rájuk sportolni. A biciklin írnám azokat, és én lennék a példakép.

Példakép vagy?

Van, akinek. Volt egy nagyon szerény fiú, antialkoholista, boldog házasságban élt. Egyszer azt mondta, úgy akar élni, mint én. Lejött a Libellába, és rendelt valami ordas bort, és lehajtotta. Kérdezte; jól kezdem? Nem lett belőle trógert és nem maradtam sokáig a példaképe (nevet). A magam példaképe sem vagyok, néhány dolgot másképp csinálnék.

Nézze meg képeinket!

Mit?

Többet sportolnék, kevesebbet söröznék és vásárolnék.

Azt hittem, a fitneszköltészet egyfajta ironikus válasz az egészségfasizmusra.

Nem. Mostanában egyébként a jóslás érdekel. Felvettem a Lady Loreley nevet, és jósolok.

Miért alapítottad a Dühös csajok együttest?

Azt nem én találtam ki, hanem az előző együttesem, az Electric Boogie Kommandó másik énekesnője, Judit. Láttuk, hogy az EBK lókultuszával nem sikerült bevennünk a közönséget. A Dühös csajok szellemével azonban egyet tudnak érteni a csajok. Csajok vagyunk, dühösek vagyunk. Az egyik dalunk címe Trógertempó. Annyi a szövege, hogy trógertempó óóó.

Miről szól?

Arról, hogy így élünk. Nem hiszem, hogy a Dühös csajok meg fog élni egy koncertet is. Legfeljebb kis klubokban tudom elképzelni, hogy fellépünk. Ahova először pár dühös csaj jön el, aztán egyre tovább terjed.

Miért dühösek a csajok?

A pasik miatt, ők a mi fő bajunk. A problémákon persze nem a Dühös csajok fognak változtatni, ők csak mikroreformokat hajthatnak végre, de előbb-utóbb el kell valaminek indulnia. Csak az a baj, hogy addigra mi már megöregszünk, és dühös asszonyok leszünk.