A város legsúlytalanabb eseményét véltük megtalálni a Miss Carpatica szépségversenyben, amelyet Mátyásföld és Cinkota közt rendeztek meg egy néptelen udvarban található színházban, és ahol a legnagyobb vendéghíresség Torockai László volt. A szépségverseny győztesét a verseny után a színpadi reflektorok közt tettük a Nap celebjévé, mert tudni szerettük volna, mit jelent számára a Kárpát-medencében élni.
Sírtál, amikor megnyerted a Miss Carpaticát. Ennyire sokat számít?
Nagyon sokat számít. Nem magáért az ajándékokért, az utazásért, és azért, mert ez egy nemzetközi megmérettetés, hanem azért, mert enyém a Miss Carpatica cím egy évre.
Ez hivatalosan mit jelent?
Hivatalosan azt jelenti, hogy nálam lehet a korona. Bár én annyira féltem, hogy visszaadom. Picit még gyönyörködöm benne, de nagyon drága, egymillió forintba kerül. Olyan drágakövekkel van kirakva, hogy félek, nem tudnék rá vigyázni.
A Kárpát-medence szépei közé végül egy lányt sem választottak be a szomszédos országokból, a három helyezett és a közönségdíjas is magyar versenyző lett. Nem találod egyoldalúnak a döntést?
Nem. Nagyon féltünk, hogy úgy fogják kiválasztani a lányokat, hogy az első helyezett egy román lány lesz, mert a zsűri elnöke román. A második magyar lesz, és mondjuk a harmadik egy szerb. A közönségdíjasnak meg például egy ukránt választanak. Végül nem így lett, és örülök neki, mert a négy legszebb lányt választották ki.
Lehetett érezni, kik azok a lányok, akiket a zsűri favorizál?
Ilyen nincs. Ha mi találkozunk valakivel a színpad mögött, akkor úgy lát minket, mint civil embereket, a színpadra pedig a sminkesek és fodrászok gyönyörű nőt varázsolnak belőlünk. Ezenkívül divattervezők ruhái voltak rajtunk. Ha valaki nem is annyira szép, előnyős testalkatú vagy arcú, abból is nagyon szépet csinálnak.
Aggódtál amiatt, hogy szoláriumot váltottál, és a hasad és a hátad foltos lett?
Amikor megláttam, majdnem elkezdtem sírni, annyira rosszul voltam. Mindenki csak annyit mondott a verseny előtt, hogy"úristen, mi történt veled? Talán nem kellene olyan sokszor szoliba menni". Mondtam, "nem járok sokat, de most más helyre mentem és lepergett rólam öt nap alatt". Úgy hívtak a fiúk, hogy leopárdmintás lány.
A szoláriumon kívül mióta készültél erre a versenyre?
Nem tudom pontosan, anyu nevezett be azzal, hogy beküldte a jelentkezési lapomat.
Ez az első alkalom?
Nem, a tizenkettedik.
A nyereményeken kívül mik a lényeges különbségek a versenyek közt?
A szervezés, a szervezők hozzáállása. Rengeteg olyan verseny van, ahol kérem a sminkest, a fodrászt, hogy ilyet szeretnék, és azt mondja, nem, ilyen lesz. Itt kikérték a véleményünket, milyen zenére szeretnénk kivonulni és szerintem ez a legjobb. Hiszen nekünk kell érezni a ritmust. Mindig az a lány választhatott zenét, aki először kiment. A koreográfiába is beleszóltunk, hogy ez nehéz, inkább ne tegyük be.
Ilyen családias volt a légkör?
Igen. Apartmanokban lakunk és egymáshoz átjártunk. Mintha egy utca lettünk volna. Minden étkezésre más helyet választottunk, és a próbákra is együtt mentünk.
A fellépőruhákat is ti választottátok?
Hozták a tervezők a ruhákat és megmutatták, ezek vannak. Nagyobb ruhákat hoztak. Így hiába tetszett egy ruha – főleg az a fekete, ami a közönségdíjas lányon volt – nem tudtam felvenni, mindegyik lógott rajtam. Végül úgy oldotta meg a divattervező, hogy a bugyimhoz hozzáerősítette ezt a ruhát. Mondta, ’lehet, hogy vékony vagy, de nagy mellű lánynak kell adni ezt a ruhát.’
Sok időd telik el azzal, hogy szépségversenyekre jársz?
Elég sok. Általában vannak elődöntők, de nem mindig, van, hogy a fényképek alapján már kiválasztják, ki jusson tovább. Aztán vannak felkészítő táborok, fotótáborok, van úgy, hogy mindez egy hét.
Miért fontos számodra egy szépségverseny?
Az első szépségversenyre úgy mentem el, hogy bementem anyu irodájába a nyári szünetben. Unatkoztam, és kitaláltam, kimegyek a strandra, ott pedig volt egy szépségverseny éppen, és megnyertem. A többi pedig magától jön. Nem lehet megmondani, miért: talán olyan lehet, mint a szenvedélybetegség.
Van más függőséged is?
Nincs. Olyan érzés lehet, hogy még akarod, még és még! Olyan mint egy kártyajáték. Úgy érzed, ha többet csinálod, jobban megy, de nem feltétlenül így van. Ha valaki egyszer elér egy jó helyezést, aztán a következő alkalommal meg nem, akkor elkeseredik. Én ezek után már biztos nem fogok elkeseredni, van egy koronám.
Folytatod a szériát?
Jövő héten megyek a Miss Hungary fotótáborába. A Miss Balatonon idén döntős voltam, kaptam egy nagyon jó különdíjat, úgyhogy oda is nagy szeretettel várnak vissza. Répcelakra egy versenyre hívtak zsűrinek, de azt mondták, ha akarok, induló is lehetek. Most mondta egy lány erről a versenyről, hogy van még egy verseny, ahova szeretné, ha együtt mennénk.
Számodra mit jelent az, hogy a Kárpát-medencében élsz?
Mindent. Ezek után csak jót jelent. Nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, hogy itt élek és érek el eredményeket. Voltam Ázsiában egy versenyen. Ott azért több pénz van egy versenyre. Itt, úgy érzem a legtöbbet hozták ki ebből a versenyből. Természetesen - mint minden első megrendezett versenynél -, voltak hibák, például a koreográfia nem jött össze, izgultunk, de nem kell leblokkolni, ha a zene elhallgat.
Ázsiában a te karakteredet kedvelik?
Csak természetes lányokat kerestek, csak barna hajúakat, bár nagyon vékony voltam, ezt már az elején megmondták. Az első öt lány 160 centi volt és hatvan kiló, én meg 170 centi vagyok és 45 kiló.
Tehát a klasszikus ázsiai lányokat díjazták?
A klasszikus lányok közé rengeteg más lányt is beválogattak. A világ 87 országából. Amellett, hogy bemutattak minket, válaszolni kellett kérdésekre.
A szokásos kérdésekre az életcélotokról?
Az volt a kérdés, hogyan prezentálnám itt, Magyarországon az ő versenyüket? Azt válaszoltam, az iskolámban fogok róla nagyon sokat mesélni. És hogy megbeszéltem már pár újsággal, hogy ha bejutok a döntőbe, csinálnak velem interjút. Bejutottam, csináltak is.