Kedveli azokat a szerepeket, amelyek felépítése nemcsak színészi, de egyfajta pszichológiai munkát is igényelnek? A Filmszemlén bemutatott Miraq című filmben játszott főszerepére gondolok most.
Minden karakter felépítése igényel pszichológiai ismeretet. A Miraq ugyanakkor egyfajta kafkai bolyongás, nem feltétlenül egy karakter ábrázolását kellett megoldanom. Megmagyarázhatatlan körülmények közt és idősíkokban, nem reális helyzetekben kellet mozogni. A rendező konkrétan egy kis rezgésszámon mozgó figurát akart látni.
A karakterek felépítésében fontos az önismeret?
A legfontosabb, és hosszú évtizedek munkája. Színészként akkor jó valaki, ha mint ember ki tud teljesedni, és sokrétű lenni. Az a jó, ha az ember maga sűrű, és sokat tud el életről.
Sűrűnek érzi magát?
A koromhoz képest talán az vagyok, de ahol most tartok, az is egy szakasza az életemnek.
Azt olvastam egy interjújában, hogy a főiskolán tanulta meg, mi az a szorongás. Miért olyan későn? A legtöbb ember megismeri ezt az érzést legkésőbb iskolásként.
Akkor vált nyilvánvalóvá, hogy az lenne az ideális, ha az ember felszabadultan és bátran dolgozhatna. Magyarországon pedig erre kevés a lehetőség. Rengeteg keret közé szorítják az embert, és ezek nagy részének anyagi okai vannak. Mindenki mindenfele rohan, ezer félét kell vállalnia, és ettől már eleve adott egy stresszes közeg. Másrészt a színházi világban felgyorsultak a folyamatok. Évente 50 ember kezdi a pályát színészként. Ez rengeteg, és a szám egyre jobban mutatja, hogy a vezetőség szerint mindenki pótolható. A színész tehát egy csomó mindenben kompromisszumot köt anyagilag, színvonalban.
Mi az, ami megváltozott?
Régen hosszabb távon figyeltek az emberre főiskola után, nem hagyták magára. Amikor kikerültek a pályakezdők, nagyobb odafigyelést kaptak még a szereposztás terén is. Volt, amikor éppen pedagógiai szereposztással segítették őket, de ilyen ma is van. 'Ez ugyan nem a te szerepköröd, de tanuld meg ezt a részét is a színi pályának'.
Ön kapott már pedagógiai szerepet?
Biztos, ezt nem feltétlenül kell észrevenni. Én például hősi alkatnak vagyok kikiáltva, de kaptam sok tréfás szerepet is.
Mit jelent, hogy hősi alkat?
Ha valaki magas és vékony, rásüthetik. Ma már nem is lehet igazán tudni, mi számít hősi alkatnak.
A sajtó szeret jelzőket használni, de az önről írt cikkek alapján úgy tűnik, mégis elkerülte az általánosítást.
Ennek örülök, mert éppen hogy sokrétű akarok lenni, alkatilag nem behatárolható.
Néhány évvel ezelőtt biciklivel végigjárta a Caminót. Több mint ezer éve létezik az a zarándokút, mégis manapság nőtt meg az érdeklődés iránta. Miért lett nagyobb szüksége az embereknek erre az útra?
Nagyon nagy szüksége lenne az embereknek erre az útra, csak épp nem divatból.
Tolvaly Ferenc könyvének és filmjének tavalyi bemutatására utal? Azóta gyakrabban szóba kerül ez a téma.
Igen. Amikor kint voltam két évvel ezelőtt, magyarok még nem voltak ott annyian. Sajnálom, hogy pont a film hatására lett divat, és kultusz a Caminóból. Az ezoterikus része, és minden, amit az ember az út során átél, magánügy.
Mire kellene helyezni a hangsúlyt az út kapcsán?
Arra a szimbólumra, hogy ez ember végigmegy egy úton. A saját döntése, hogy elkezdi-e, hogy meddig megy, mikor áll meg, vagy visszafordul-e. Ez tiszta dolog. Itt nincs verseny, önmagad kell legyőznöd, hogy mindennap felkelj és folytasd. Az úton az alapvető létezés van. Egy idő után az ember rájön, nincsen szüksége tárgyakra. A civilizáció által nyújtott segítségek ott nem érnek semmit. Amikor megláttam Tolvaly Ferencnek a ballonkabátos, bőrcipős kirándulását, nyilvánvalóvá vált, az út pont nem erről szól.
Ön szerint lehet olyan beszámolót készíteni, ami a lényeget adja vissza, vagy pont az a lényeg, hogy ne beszéljünk az élményekről?
Nekem azt tetszik, ha reálisan beszélünk róla, a történelmi és kulturális evidenciákról: milyen út ez, milyen városokat érint, és hasznos tudnivalók. Ami egyik ponttól a másikig történik, az nem tartozik a nyilvánosságra. A résztvevők életében mindenképp nyomot hagy az út, de mindenkiében mást.
Létrejöhetnek az út alatt tartós kapcsolatok?
Az egyik legjobb barátomat az úton ismertem meg. Ott nincs kényszer a kapcsolatokban, néha az ember segít a másiknak, vagy csatlakozik valakihez egy időre.
Milyen helyzetben kell segíteni?
Sok minden történik. Egyszer egy 52 éves ember meghalt előttünk az ötven fokos hőségben. Van, amikor fázik valaki, és ha van pulóverem, odaadom neki. Az út szélén eldobált cipők vannak, mert kiderül, egy pár cipő bőven elég. Az ember idővel ledobálja magáról a terheit.
A második útját is biciklivel tette meg?
Igen. Ennek az oka, hogy a barátaim nyáron is dolgoznak, behatárolható szabadidővel.
Érdekes, hogy civil barátai vannak.
Sokakkal ellentétben nekem nagyrészt civilek a barátaim. Beszűkíti az ember tudatát, ha csak egy körben mozog. Kicsi a szakma, kevés az impulzus. Ha sok helyről kapok impulzust, az nem veszi el az energiámat, sőt.
Van olyan hobbija, ami nem alkotótevékenység?
Például hogy polcot fúrok fel a falra? Szoktam.
Azt is vehetjük alkotásnak.
Akkor biciklizem. Két mániám van egyébként, de mindkettő alkotás. Az egyik a fotózás, a másik a zeneszerzés. Most debütáltam a Pesti Színházban, mint zeneszerző, Forgács Péter Lila akác című darabjában. Nem alkalmazott műfajként gondolok a zeneszerzésre. A szabadságot szeretem az életemben. Arra törekszem, hogy ne feladatokat kelljen teljesítenem, mert az szorongás. Ettől most nem lettem színházi zeneszerző, de sikerélményben volt részem.
Milyen témákat fotóz?
Az autonóm riport a kedvencem. Amikor egy eseményről a saját nézőpontom szerint készítek riportot. Ezt sem megbízásra készítem, nem akarok ezzel sem nyomulni, és valójában fogalmam sincs, milyen szakmai szinten állok.
Várja a lehetőséget?
Igen, én magam nem szeretem keresni azokat. Sok mindent kaptam az életben, ízlést, indíttatást, látásmódot, hogy amiket csinálok, működni tudjanak. De én ezt nem akarom pofátlanul használni. Jó, hogy így neveltek a szüleim. Gyerekoromban rengeteget taníttattak.
Gyerekkorában is örült ennek?
Nem, állandóan különórákra jártam, nagyon nehéz volt. De anyám mindig azt mondta, hogy mindez azért fontos, hogy később szabadabb életem legyen.
És ezt megértette akkor?
Dehogy értettem meg. Mostanra kezdem csak felfogni.