horoszkóp

'Ő konyakot ivott, én meg Bambit'

2006.01.30. 08:00
Klapka György kereskedő-művészember, akiből árad a nőimádat és elviseli, ha a feleségét csinálgatják. Kereskedőénje a primitív reklámokra esküszik, mert attól a gazdagok még ugyanúgy megveszik hatmillióért a fülbevalóit. Művészénje pedig Psota Irénnel és Soós Imrével járt a Színművészetire, Medveczky Ilonát Pécsről hozta a fővárosba, és Alfonzóval koptatta a színpadot. Van azért, amit ő se vállal be: a karakán nők és a politika jobb, ha messziről elkerülik.

A Klapka Üzletházba, a Vámház körút 9. alá dideregve és nagy rohanásban érkezünk, és elsőként felpakoltatunk magunkra néhány fuxot, na persze csak szépen, ízlésesen, egyesével. Az üzletház egyik része nagy hodály, telis-tele bútorokkal, régi vázákkal és szekrényekkel, de az utcafrontról egyenesen az ékszerboltba léphet a lelkes vásárló. Ott aztán kedves eladónénik és lányok segítenek kiválasztani a számunkra legmegfelelőbb nyakláncot vagy karkötőt. Egyikük például kíváncsian kérdezi fotósunkat, hogy melyik tévében láthatja ezt majd viszont. Munkaerőben nincs hiány, a boltban hatvanan dolgoznak, ráadásul Klapka úr minden évben saját pénzen viszi alkalmazottait nyaralni.

Aranyba amúgy érdemes fektetni. Illetv érdemes volt: mostanra talán már az egekben az ára. Mindenesetre miután Klapka úr visszanézi tévébeli szereplését, elégedetten az üzletház fölötti birodalmába vezet bennünket, majd villámmegbeszélést folytat egyik fiával egy utazásról, negyvenezer forintos repülőjegyről és a kutyákról, leül az íróasztalához és a rendelkezésünkre áll.

Milyen kutyái vannak?

Kaukázusi farkas meg egy kuvasz. Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.

És amikor nem kertes házban lakott?

Mindig kertes házban laktunk. Erzsébeten nevelkedtem, volt ott kutya, macska, ló, disznó, kacsa, liba, csirke, mindenféle állat.

Karácsonyi gyerek. Okozott ez valaha problémát?

Klikk a képre!

Életem legrosszabb üzlete volt. Az első üzlet, de a legrosszabb. Bent gondolkoztam anyám hasában, hogy fog örülni neki, ha pont karácsonykor bújok ki. Később aztán rájöttem milyen hülyeséget csináltam, hiszen így mindig egy ajándékot kaptam. Mondtam is, ilyen rossz üzletem többé nem lesz.

Fiatalon járt Artistaképzőbe, Színművészetire. Mi volt akkoriban az életcélja?

Színész akartam lenni. Két évig jártam Rózsahegyi Kálmán bácsihoz, levizsgáztam és lementem Mórra színésznek. Aztán tönkrementünk, feljöttem Pestre, beiratkoztam a Színművészetire, de ekkor már működési engedéllyel bíró színész voltam. Világéletemben tanultam, még most is tanulok. Kiváló osztályba kerültem, szenzációs osztálytársaim voltak: Soós Imre, Horváth Teri, Gyurkovics Zsuzsa, Berek Kata, Psota Irén. Hét "polgári személy" járt az osztályba, mind a hetet kitették, hogy legyen hely a munkásosztály hallgatóinak. Ez volt az első kommunista generáció a tanárok közül. Kirángatták a munkásokat a gyárból, aztán kirúgták őket. Persze senki nem akart visszamenni. Csomó embert tönkretettek.

Miután kirúgták, mit csinált?

Akkor államosították a Fővárosi Varietét, a mostani Madách Színházat. Jött egy zseniális koreográfus, Vashegyi Ernő, ő hívott a tánckarba szólótáncosnak. Nagyszerű műsort csináltunk Latabár Kálmánnal, Alfonzóval, nagyon jól éreztük magunkat. Aztán ott is jött ez a szocialista duma, untam nagyon, hát leszerződtem Kecskemétre koreográfusnak. Bejártam az egész országot, sőt a világot is, mint táncos. Sok pénzt kerestem, rengeteget tévéztem már akkor.

Mint üzletember ekkor még nem tevékenykedett?

Mindig üzletember voltam. Én voltam az első ember, aki belépett a Friderikusz Showban a színpadra, de én voltam az első Váratlan vendég is. Mint művészember, felhasználtam az üzleti tehetségemet. Mindkét szülőmtől örököltem valamit: anyám igazi kereskedő, míg apám Színháztudományi Intézet munkatársaként tipikus művészember volt. Ezért vittem valamire egyáltalán. Mindig bejártam a tévébe, akkor is, amikor semmi keresnivalóm nem volt benn. A büfében kávéztam, és ha jött egy rendező, annak mindig meséltem, milyen iszonyú elfoglalt vagyok. Erre persze újabb feladatokat kaptam, és bár csak három nap volt adás, én legalább ötször szerepeltem a tévében. Ez is az üzleti tehetségemnek köszönhető. Horváth Ádám is nálam kezdte, én csináltam vele az első műsorát. Minden tévést jól ismerek, az öregeket persze.

Mégis, inkább üzletemberként ismerik, mint táncosként.

Nem voltam én olyan jó táncos, mint a Rab Pista, de mindig kiválogattam a legjobb partnernőket és vállaltam az unterman szerepét. Soha nem akartam letáncolni a nőt, inkább mindig "tálaltam" őt. Ettől voltunk mi világhíresek, mert általában a férfi táncosok is mindig meg akarják mutatni, hogy mit tudnak. Én nem akartam megmutatni, én azt akartam, hogy a nőt mutassák meg, hogy ő mit tud. Medveczkyt is én hoztam fel Pécsről, sokáig dolgoztunk együtt. Az üzleti érzékem segített hozzá.

Kitartás nem is kellett?

Nagyon fontos. A szorgalom, hajajj! Lusta zsenivel még nem találkoztam, pedig 78 éves vagyok. Az élet nyolcvan százaléka szorgalom kérdése. Nagyon kevés emberben van meg az a fajta szorgalom, ami bennem.

Nem is vágyik pihenésre, most hogy már idősebb?

Nem, engem a munka éltet. Gyerekkoromat is így éltem le, világéletemben keményen dolgoztam, és a sikerélmény volt a hajtóerőm.

Hogy fért ebbe a hajtásba a bohém élet, amit élt? Hiszen mindenhol azt írják, ön aztán égette a gyertyát mindkét végén.

Az én kettős életem. Hogy lehet egy kereskedő művész, vagy egy művész kereskedő? A kettőnek semmi köze nincsen egymáshoz. Én mindkettőt kitűnően elvégeztem, és végzem is mind a mai napig. Amellett, hogy imádom a családomat, imádom a gyerekeimet, mindent megadok nekik, borzasztó kurvázós pali voltam egész életemben, és még ma is. Ha meg tudom tenni, megteszem. Más sakkozik a parkban, vagy nem tudom, mit csinál.

Akkor a karakán nők ne is próbálkozzanak?

Galéria!

Azzal bajom lesz mindig. Most is ez a problémám. Együtt élek egy Kis Mari nevű hölggyel, művészettörténésszel, aki a Kis István felesége volt, a Kossuth Díjas szobrászművészé. Nagyon nehéz vele együtt élni. Még ma is összezördülünk marhaságokon, bár a tizenöt év alatt már behódolt és összetört, mert muszáj volt neki. Ezt ő is elismeri. Mégis, még ma is néha ő akarja megmondani, hogy mi hogy legyen. A Mary Zsuzsival sokkal könnyebben éltem együtt, neki más problémája volt: a házasságunk alatt nyolcszor volt halálosan szerelmes másba. Egy darabig elviseltem, de tudja milyen, amikor egy nő szerelmes. Ilyenkor nem lehet hozzáérni, én vagyok a pondró, csak teher a vállán. És ezt senki nem bírja sokáig, pláne nem én, egy vezértípus, aki otthon meg mindenhol elsőhegedűs akar lenni.

Amúgy féltékeny?

Nem lehet féltékeny az az ember, aki egyébként eltűri, hogy a feleségét megbasszák. Az rosszul esik, ha nem engedi, hogy hozzáérjek; de ha valaki lefekszik a feleségemmel, az nem zavar, sőt ellenkezőleg.

A férfiak sosem vonzották?

Ez nagyon érdekes dolog. Berlinben húsz férfi táncosom volt, a zuhanyzóban nem lehetett elejteni a szappant, mert ha lehajol, akkor.. Magyarországon a táncosok ötven százaléka buzeráns, Berlinben száz százalék, Oroszországban meg szinte egy sincs. Nagyon sokat számít, hogy valaki milyen karakter: tökös táncos, vagy lágy táncos. Életemben egyszer vagy kétszer kísérleteztek velem, de belőlem árad a nőimádat. Egy női test gyönyörű: rengeteget voltam meleg nőkkel, mindent csináltak a világon egymással, de soha nem voltam buzeránsokkal. Azt már nem tudom elnézni, ha két férfi csókolózik.

Mi motiválja?

A sikerélmény hajt. Nem szükséges a pénz, a lakásért, amit most újítottam fel, 80 millió forintot ígértek, de nem adtam. Kérdezték tőlem, minek ez nekem, hiszen van egy gyönyörű lakásom fenn a hegyen, ott lakok már tizenhét éve. Erre azt mondtam, hogy egy romhalmaz volt és én ízlésesen, gyönyörűen berendezett lakást csináltam belőle, csak a sikerért. Nem tehetek róla, ez hajtott gyerekkoromban, ez hajt most is, és ez fog hajtani tíz év múlva is, ha még élek.

Kedvenc festője?

Miért nem azt kérdezi, ki a kedvenc költőm? Én irodalombuzi vagyok. Több mint ezer verset tudok ma is kívülről. Elmondok az Ember Tragédiájából Lucifertől kezdve az Ádámig mindent. Nincs kedvenc festőm, tőlem a Jakab néni is festheti a képet, ha nekem tetszik, de Picassót vagy Dalit nem szeretem. Munkácsyt szeretem, de nem azért, mert illik, hanem mert tetszik. Azért nincs itt tőle kép, mert nincsen annyi pénzem, hogy vegyek egy Munkácsyt harminc millióért.

Az ital és a szerencsejáték összefügg a nőimádatával?

Nem vagyok piás, szerencsejátékos, nem dohányzom, nem járok kaszinókba vacsorázni. Szóval nem.

De ez gondolom, csak most jellemző, hiszen fiatalon őrület volt.

Muszáj volt akkor, a szakmám miatt. De inni akkor sem ittam, egészen 42 éves koromig. Most már megiszom egy pohár bort. Volt egy cigány feleségem, ő mindig konyakot ivott, én meg Bambit. Három konyakig bírta, nagyon aranyos volt. Nem tudtak soha rávenni az italra, a pálinkát ma se iszom meg, sört is csak ritkán, inkább külföldön. A fröccsöt azt szeretem, de amúgy nem hiányzik nekem az ital és a nagy kaja se, a kaviár, meg a languszta. Nagy szerencsém van, mert soha nem voltam beteg az életben. A szüleimtől nagyon jó géneket örököltem, és a táncos élet kurva nehéz élet. Egy bányász feleannyit dolgozik, mint egy táncos. Rettentő sok munkám volt. Még ma is, bár szaladni már nem tudok, lihegek, mert kövér vagyok.

A fogyókúrával hogy áll?

Nézze meg képeinket!

Már egy ideje nem érdekel a fogyókúra. Ha hízok, hízok, le van szarva a világ. Mondják, hogy le kéne fogyni. De mi történik, ha meghalok? Semmi. Én annyit éltem, mindent láttam a világon. Voltam szegény, gazdag, éltem cigányok között - gyerekkoromban perfektül beszéltem cigányul -, voltam úri társaságban. Pertuban vagyok az Orbánnal, a Hornnal, a Torgyánnal. Megértem magam ma is a gazemberek között, és az arisztokraták között is. Mindent megéltem az életben, amit egy ember megélhet.

A '95-ben piacra dobott Hagyományos Mosópor ötlete hogyan született?

Valamelyik ismerősöm kitalálta, hogy mosóport kell gyártani, mert az remek üzlet. Utánakevertem ennek a mosóporgyártásnak, hogy is néz ki, és kiderült, valóban, lehet ötért gyártani és tizenötért eladni. Ebből persze öt a reklámra megy el. Ahhoz, hogy bevezessünk egy újfajta mosóport, körülbelül 300 millió forint értékű reklám kell. Hogy oldjam ezt meg? Néztem a tévét és láttam, hogy a hagyományos mosópor a szar, a mienk meg a jó. Na, mondom, akkor megcsináljuk a Hagyományos Mosóport, és rögtön beperlem az összes céget, hogy szidják a termékemet.

De hát ezt a pert esélye se volt megnyerni.

Tudtam, hogy a pert el fogom veszíteni, nem lehet más, hiszen ők előbb találták ki. De persze minden újság, tévé, rádió ezt kürtölte. A német újságok már azt írták, hogy a Klapka elvitte a Henkeltől a mosóporpiac felét, amiből egy szó sem igaz. Három hónap múlva elvesztettem a pert, de akkor meg azért voltam a lapok elején. A mosópor amúgy gyönyörűen ment, csináltunk ilyen szar sárga, nagyon primitív dobozt hozzá, fekete felirattal. Ja, a mosópor az jó volt egyébként, és szívesen is vették, mert olcsóbb is volt, hiszen nem költöttem reklámra pénzt. De a Henkel szólt minden kereskedőnek, hogy aki Hagyományos mosóport mer eladni, annak nem szállítja a saját termékeit. Nem találtam Magyarországon három olyan embert, aki megesküszik arra, hogy ezt mondta a Henkel. Így nem tudtam perelni. Befejeztük a mosóporgyártást.

A kilencvenes évek elején ajándékozott egy Ford Transitot a rendőrségnek, abban is a reklám volt a lényeg?

Persze. Ilyen még nem fordult elő, hogy valaki a rendőrségnek ajándékozzon egy másfél milliós kocsit. Nekem csak egy kikötésem volt: a rendszámtáblán legyen felírva, hogy Klapka GmbH Autólízing. Két hónap múlva botrány lett, hiszen olyan sincs sehol a világon, hogy egy rendőrkocsi reklámot hordjon. Kiszámoltam: tizenöt millió forint értékű reklámot kaptam ezért az autóért.

A Vámház körút kilences reklámért se fizetett milliókat.

Kétféle eset van: egy reklám legyen vagy primitív, vagy szuper. A kettő között nincs értelme. A reklámok 98 százaléka viszont a kettő között van.

Nem veszíti el a vevőkörét a felső tízezerből, hiszen ők jogosan mondhatnák, hogy ön még a reklámra se költ?

Megveszik tőlem hatmillióért a briliáns fülbevalót. Megveszik.

Jön a 20 százalékos aranydrágulás, mi lesz most?

Több lesz az sajnos. Én öt éve ugyanazon az áron adom. Nem lehet tovább. 2980 forintért adtam a karikagyűrű grammját. Ma annyiért veszem. Hol van még a munkadíj, fényezés, áfa, haszon? 3200-3500-ért kap ma az ember a nagykerben. De holnap már másképp lesz.

Jönnek a választások, érdekli a politika?

Négy dolgok találok mocskosnak az életben. Az első a drogkereskedelem - én láttam drogosokat-, a másik a fegyverkereskedelem, mert embereket ölnek vele. Aztán a gyerekpornográfia. Én minden pornográfiát elfogadok, hiszen magam is egy hétpróbás gazember voltam, még ma is az vagyok, de hogy gyerekekkel, na azt nem. És végül a politika. Ez a négy mocskos dolog van, amiben sose vennék részt.

Klapka György életrajz
Klapka György 1927. december 25-én született Budapesten. Az Artistaképző után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, majd táncosként, később koreográfusként turnézott az országban és külföldön. Az ötvenes években motorversenyzéssel is foglalkozott. 1963-ban az NDK-ba, onnan az NSZK-ba ment, ahol tánckarrierje mellett reklámügynökséget, tánciskolát és drágakő-nagykereskedést alapított. Két-három évig egyszerre három nővel élt együtt. Utána néggyel. A negyedik, Mary Zsuzsi fél év alatt kitúrta a régi három élettársat, majd hozzáment és hat gyereket szült neki.