horoszkóp

Még egyszer nem lenne művész a legifjabb Latabár

dns
2008.02.03. 10:20
Habár a táncművészek pályájával elégedett Ifjabb Latabár Kálmán, még egyszer nem választaná a művészi pályát, inkább autóversenyző lenne. A táncos elmondta, egyszer csak a balettrúd mellett találta magát, és azóta bejárta a világot. Úgy tapasztalta, a neve inkább hátrány, ha válogatásra hívják.

„Relatív, hogy mit jelent egy szakmát korán kezdeni. Van, aki hét-nyolc évesen már tudja, hogy táncos akar lenni. Nálam nem így történt. Tíz éves koromban egyszer csak a balettrúd mellett találtam magam, és azt sem tudtam, mit csináljak. De aztán hamar belejöttem és megszerettem”- mondta Ifjabb Latabár Kálmán táncművész. A szülők pályáját folytató táncossal a Fiesta legújabb klipjének a forgatási szünetében beszélgettünk, amelyiknek a főszereplője volt. Mint elmondta, manapság már minden táncos számára kötelező, hogy értsen valamelyest a színészethez és a zenéhez is, ezért nem jön zavarba, ha színészi feladattal bízzák meg.

Nézze meg képeinket!

Belép Latyi és vicceseket mond

Mielőtt a pályájáról beszéltünk volna az ifjabb Latabárral, arra kértünk, ossza meg velünk egy bölcs, vagy vicces gondolatot, amellyel a családja férfitagjai a művészi pályájukon elindították a fiaikat. „Nem tudok ilyet. Biztosan van egy csomó mondás a családban, a nagypapám rengeteget kitalált annak idején. Nem voltak ugyanis megírva a szövegei, annyit írtak csak bele a szerepeibe, hogy Itt belép Latyi, és vicceseket mond. Ő mindig megoldotta, rengeteg gondolata volt, de hogy azokat a szüleim átvették-e, nem tudom.”

Ifjabb Latabár Kálmánnal ritkán foglalkozik a bulvársajtó, legutóbb három évvel ezelőtt találgattak arról, hogy Erdőhegyi Brigitta bemutatkozó klipjében szereplő táncos vajon jár-e az énekesnővel. A táncos egyébként rendszeresen szerepel magyar klipekben, és a darabokban, amelyekben játszik, néha szöveges szerepeket kap. „Nem vonz, hogy kifejezetten színész legyek, ezek a lehetőségek, amik adódnak, megfelelnek nekem.”

A családnév nem jó belépő

A táncost arról is kérdeztük, családneve jó belépő volt-e a művészi pályán, és mint elmondta, gyakrabban tapasztalja a hátrányokat, mint az előnyöket. „Előfordult, hogy egy forgatás előtt ötven, hasonló zsánerű fiút hívtak be válogatásra, majd értesítettek, hogy már csak hárman vagyunk, lehetséges jelöltek. És amikor megtudták, hogy hívnak, nem engem választottak. Ennek az lehet az oka, hogy nem szeretnék, ha az lenne a visszhang, hogy a nevem alapján választottak ki egy feladatra.” A táncos elmondta, egy időben felvételizni szeretett volna a Színművészeti Egyetemre, de lemondott róla még mielőtt megpróbálta volna.

„Gondoltam, hogy úgysem fognak úgysem felvenni. Ha nem vagyok jó, akkor azért nem, ha meg jó vagyok, akkor azért. Azt mondanák a kollégák, nekem azért van itt a helyem, mert Latyi unokája vagyok. Erre nem volt szükségem, és amúgy is látok a színház világban sok visszásságot. A tévében láthatunk nem annyira jó színészeket, akiknek adnak lehetőséget. Ők sokkal jobban élnek, mint azok a színészek, akikről alig hallani, de tudjuk, hogy nagyon jók”- mondta Latabár, de neveket nem szeretett volna említeni.

Próbál megfelelni az elvárásnak

A táncművészetről folytattuk tehát a beszélgetést a Latabár juniorral, aki az imént úgy emlékezett vissza a kezdetekre, hogy egyszer csak a balettrúd mellett találta magát. „Reggel héttől este nyolcig bent voltam az intézetben, és szerettem. Aki erre adja a fejét tíz évesen, annak természetes, hogy próbál megfelelni az elvárásoknak. A követelmény nagy, vasszigor van, és minden félévben rosta: aki fizikai szempontból, vagy a természetét illetően nem felelt meg, kiszórták.” Arról, hogy mit jelent a természetbeli alkalmatlanság, a táncos így beszélt.

Klikk!

„Ha valaki nem tud alkalmazkodni ehhez az életmódhoz. Itt kimaradnak olyan élmények, amiket a tizennégy éves srácok csinálnak, akik hazamennek az iskolából koradélután, aztán elmennek focizni a haverjaikkal. Ha valakiben gyerekként erős a szabadságvágy, akkor nem jó helyen van, nagy eséllyel vagy az intézet szabadul meg tőle, vagy fordítva.”

Autóversenyző lennék

Ifjabb Latabár az Állami Népi Együttesnél kezdte a pályáját, ahol több évtizedig dolgoztak a szülei is. „Szép időszakot töltöttem ott, bejártuk a világot. Több műfajban is dolgozhattam, sokféle feladatra volt lehetőség”- mondta a táncos, aki egyedül a modern és avantgárd tánchoz nem vonzódik, ami manapság a többi műfajhoz képest nagyobb publicitást kap. „Messze áll tőlem a kortárs, modern tánc. Ha megnézek egy darabot, látom, mennyire nehezeket csinálnak a táncosok, mennyi munka van benne, de ez az előadásforma számomra nem érthető. Jobban tetszik, ha egy pár kiáll, és például sztenderd táncot mutat be.”

A táncos a Pesti Színházban dolgozik, ahol szerepelt a Picassóban és a Három Testőr című darabban, és évek óta a Dzsungel Könyvében láthatja a közönség. Habár elégedett, elmondta, ha majd gyereke születik, meggondolja, hogy ugyanerre a pályára adja-e. „Egyáltalán azt is meggondolnám, hogy engedjem-e művészi pályára. Ha újra kezdeném, nem táncos lennék, hanem inkább autóversenyző. Az volt a gyerekkori álmom, még a jogosítványomat is korkedvezménnyel kaptam, hogy mielőbb vezethessek.”