A juj.hu ismét lecsapott, ezúttal a Kispál és a Borz frontemberét, Lovasi Andrást a december 8-i, Petőfi Csarnokban tartott jubileumi koncert után faggatták a rámenős kollégák. Jubileumi bizony, idén 20 éves a Kispál.
Lovasi szokott intelligenciájával (és egy pohár vörösborral) elemzi kedvenc zenekarunk első húsz évének teljesítményét, mellyel egyáltalán nem elégedett, több olyan számot kellett volna írniuk, amit ma is végig tud hallgatni. Hiába is próbálja, nehezen megy. Manapság is folyamatosan ritmikákon, zenei alapokon gondolkodik, mert "kerekebb dalcsokrot" szeretne hagyni a világra.
Lovasi nem elégedett a megújult Petőfi Rádióval sem, annak ellenére, hogy sokat játsszák a számaikat: több gitárzene kellene, de azért "jó, hogy van", mert olyan igényeket elégít ki, melyekről kiderült, hogy léteznek.
A zenész nincs meglepve, hogy a zenekar megérte a húsz évet, de majd a pécsi koncert lesz a hab a tortán. Ha művésszé nem is, de sokkal vidámabbá lett a zenekarban, mert manapság már nem veszi annyira komolyan magát. Szerinte az új dobossal sokat javult a zenekar, a zenészek értik egymás gondolatát, nagyobb az improvizáció lehetősége.
Négyszemközti megjegyzésünk: a nevezett koncerten szerkesztőségünk jelen tagja másként látta a dolgot. A hangversenyt három dobossal játszotta végig a zenekar, akik egymást váltva, a számokat kronológiai sorrendben adták elő. Az első közreműködő (Bräutigam Gábor) volt a legjobb, a második (Tóth Csülök Zoltán) kicsit gyengébb, és így tovább... A sikoltozó tinilányoknak nagyjából mindegy; bár lehet, hogy a hiba a mi készülékünkben van, és nincs fülünk a hallásra; lehet, hogy sok volt az együtt töltött húsz év.
Azért ön csak nézze meg Lovasit, érdemes.