horoszkóp

Lovász úr: a showbiznisz nem nőknek való

2008.10.13. 09:50
Lovász László, nem a matematikus, hanem a rádiós, aki a Danubiuson osztja hajnalonként az igét. Annyira sokat van celebek között, hogy a csempét is velük pakoltatná. Amúgy ő maga nem sztár és ezt nem is bánja. Interjú.

Háromnegyed ötkor kezdesz a Danubiusban. Meg lehet szokni a hajnali kelést?

A legelmebetegebb dolog, egyáltalán nem lehet megszokni. Mindenkinek van saját ritmusa, nekem például az, hogy nincs. Télen is és nyáron is sötét van amikor megyek, dugó az nincs, forgalom sincs, csak egy KNK rendszámú Skodás, vele minden reggel találkozom, úgyhogy miatta kezdtem el korábban járni, mert nagyon zavar, ahogy vezet. Ja, csak úgy mondom, nagyon szarul vannak beállítva a lámpák a Szentendrei úton.

Tévében és rádióban egyaránt sok híres emberrel dolgoztál. Mint szerkesztő és műsorvezető kijelenthetjük, hogy celebek között élsz?

Igen, a múltkor gondolkoztam, hogy szólni kéne valakinek, hogy segítsenek behordani a cserepeket, amit hoz szombaton a teherautó. Kit hívjak fel? Majkát? Balázst? Hajóst?

És a rádióban?

Vicces volt, kezdtem a Hepi Endrével és Liluval, aztán dolgoztam Majkával, Kapócs Zsókával, Sebestény Balázzsal, Ábel Anitával és most a Rákóczi Ferivel és a Vágó Pirossal, de ő is elment szülni. Mindig másmilyennek kellett lenni.

Nézzen Lovász Lászlót!

Milyen volt dolgozni velük, kivel volt a legjobb?

Mindenkiben más volt a jó. Hepi Endre iszonyú pontos volt, nagyon akarta és ő rádiós, radiós, akárcsak a Rákócziék. Sok ember, aki nem a rádióból jön, hanem más médiumból azt gondolja, hogy a rádió kevesebb, merthogy nincs kép. Közben pedig egészen más a dolog, másfajta alázatra van szükség. Vannak dolgok, amiket nem tudtak az emberek megtanulni.

Férfival vagy nővel szeretsz jobban dolgozni?

Egyértelműen férfiakkal. A showbiznisz nem való nőknek. Alkalmatlanok arra, hogy szórakoztató iparban dolgozzanak, de most nem a színésznőkről beszélek, az egy másik dolog. Ha egy tévéműsorba közszereplő nőt akarsz hívni, rögtön a Soma merül fel. Baj van ezzel az egésszel. Hol vannak a nők?

Nem partnerek?

Annyira másképp működik egy nőnek az agya és máshogy épít vagy ugrál bizonyos dolgok között, hogy nagyon nehéz együtt dolgozni velük. Nem biztos, hogy a nők a hibásak ebben. Csak ez inkább ilyen férfi világ.

Most arra gondolsz, hogy nem veszik a poénokat?

Nem, nem arra gondolok, hogy a nők hülyék és nem értik a vicceinket.

De más rugóra jár az agyuk.

Másban látják meg a dolgok lényegét. Amíg ilyen férfi uralta világ van és nehéz akár női vendéget is találni, addig a nő nehezebben találja a helyét.

Belekóstoltál a stand up comedy műfajába. Hogy tetszett?

Nem akartam úgy meghalni, hogy nem próbálom ki. Most már, hogy meg tudom csinálni, bizonyos dolgokat megtapasztaltam, amire kiváncsi voltam. A háttere nagyon komoly munka, komolyabb mint maga az elővezetés. Persze ezt nyilván azért is gondolom így, mert a beszédrutinom megvan máshonnan. Összerakni, felépíteni nagyon nehéz.

Stand up-ban sem igen vannak nők.

Londonban a Covent Gardenben láttam egy ötven körülit, ő zseniális volt. Talán csak Magyarországra jellemző, hogy nem nagyon találni nőt.

Mivel teszed izgalmassá az intrerjút, mikor az ezredik Megasztár jön, hogy az új lemezét promózza?

Mindig az a jó, ha egyéni dolgok történnek, amikor ott van. Nem csak végigmegyek azokon a kérdéseken, amiket én gondolok érdekesnek, hanem néha bele kell kapaszkodni egy adott mondatba és arra lehet terelni a beszélgetést. Ilyenkor akár a szóvicc is belefér.

Azért nem tarthatsz mindenkit szimpatikusnak.

Persze, van akivel nagyon nehéz beszélgetni. Különösen, ha olyan valaki jön, aki engem nem ismer és nagyon orientálodik a másik műsorvezető felé, azaz le se szar.

Mégse szivatod őket direkt.

Nem kell a vendéget bántani, csak ha hülyeségeket beszél. Főleg, ha ott mondja előttünk. De ha valahol máshol mondta arra is rá lehet kérdezni. De arra nem szeretnék beszélgetést építeni, hogy majd ott, annál a résznél jol belérúgunk.

Bár folyamatosan celebekkel dolgozol, te azért nem igazán  vagy az. Felismernek az utcán?

Á soha. Ha az Ikeába bemegyek panaszkodni és bemondom a nevem a pultnál, akkor mondják, hogy innen volt ismerős a hangja, de ezen kívül semmi. De nem baj, mert igazából nem tudnék mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel.

Csak teszed a dolgod?

Ha a Danubius valami nagyszabású dolgot csinál, akkor ott persze megjelenek, de amúgy nem vagyok celeb. A rádió nem ad olyan ismertséget. Azért is jó nem celebnek lenni, mert hogyha mondasz valakiről valamit, akkor nem kell másnap összetalálkoznod vele a sonkatekercsek mellett egy bemutatón. Amúgy meg az emberek nem ismerik az arcodat, nem számít, hogy egy országos rádió főműsoridejében ülsz a mikrofonnál és azt mondasz, amit akarsz.

Hát azért nem annyira, hiszen egy kereskedelmi rádióban eléggé meg van kötve a kezed.

Az ember megtanulja azokat a szabályokat, amikkel nem sérti a médiatörvényt, amúgy meg van benne egy alapvető óvatosság bizonyos témákkal kapcsolatban. Utána már otthonosan mozog a történésekben. Magyarországon olyan a médiatörvény, hogy ha valahol elhangzik az a szó, hogy Coca Cola, akkor az ORTT-ben felszisszen öt ember, hogy jézusom, most mindenki elszalad venni egy kólát.

Kamera előtt még nem próbáltad ki magad...

Sokáig nagyon szerettem volna, de néhány hónapja rájöttem, hogy nincs rá szükségem. Nem adná meg azt, amit én erről gondoltam. A háttérmunka tökéletesen kielégít, a TV2-ben egy nagy műsornak vagyok a főszerkesztője és már elég rég nem volt ilyen. Jó irányba halad az életem, aztán lehet, hogy ez majd megváltozik.

Lombik

Nekem lombik gyerekem van és most, hogy a Kaszás Géza előkerült azzal, hogy neki is lombik gyereke van úgy érzem már lehet róla beszélni. A mellrák volt ilyen régebben, hogy arról nem lehetett beszélni, merthogy az egy csúnya dolog, mivel leveszik a nők mellét. Még öt vagy tíz év és már a lombikról is lehet beszélni, mivel százötvenezer párt érint a dolog és aki közszerepel, annak van felelőssége, hogy ezt felvállalja. Amikor egyszer egy újságban beszéltem erről, akkor másnap jött egy sms a rádióba, hogy én mit kérkedek a szexuális tehetlenségemmel. Szóval az embereknek fogalmuk sincs erről, aztán majd, ha ők vagy a gyerekeik szembekerülnek ezzel a kérdéssel, akkor néznek, hogy ez van. Ez is egy olyan társadalmi probléma, amiről kell beszélni, ennyi. Keretes szöveg.