horoszkóp

Lukács a Tankcsapda miatt nem ugrik többé

Három év után új stúdióalbummal jelentkezett a Tankcsapda "Mindenki Vár Valamit" címmel. Ennek apropóján beszélgettünk Lukács László énekessel szponzorációról, postásokról, megakoncertről és arról, hogy mikor lesz a Tankcsapdának piros-rózsaszín mintás albuma.

Tímár Zoltán postás tud a klipről, melyet a "Nem kell semmi" című számra írtatok? (Tímár Zoltán szekszárdi postás 2002 nyarán a rábízott pénzzel együtt elindult a Balaton felé, de estére a rendőrök elfogták. Tíz hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott.)

Hogyne. Az egész azzal kezdődött, hogy a klipkészítő csapat a Tankcsapda nevében megkereste Tímár Zoltánt, hogy szeretnénk a történetéből klipet csinálni, felhasználva a személyiségét névvel, helyszínnel, időponttal.

Az elején kicsit hezitált, nem volt biztos benne, hogy az ő szemszögéből nézve jó ötlet-e ezt a néhány évvel ezelőtt történt esetet felhánytorgatni - esetleg a szó rossz értelmében -, de aztán egy-két nap gondolkodás után úgy döntött, hogy mért ne. Ő amúgy egy jó értelemben vett lúzer, még aznap megfogták, amikor elvitte a pénzt. El sem tudta költeni.

Lesz belőle olyan népi hős, mint Ambrus Attilából?

Nézze meg képeinket!

Szerintem nem, mivel a klipben látható emberek színészek. Az mindenestre egészen biztos, hogy - jóllehet nincs annyi postás az országban, akinek ugyanúgy zajlik az élete, mint az övé - nagyon sok ember tud azonosulni ezzel a figurával. Vagy a groteszk oldala miatt vagy azért, mert tényleg örülne, ha egyszer egy hétig a Balatonon nyaralhatna.

Kicsit naiv történet.

Igen és ebben épp az a jó, hogy ezt a naiv sztorit a szó szoros értelemben az élet írta, az egész egyetlen nap története: reggel elvitte a pénzt és este már meg is fogták. Ezt követték a forgatáson is, az eredeti helyszíneken vették fel a történetet.

Egy gigantikus szponzorkamion árnyékában üldögélünk, pedig a Tankcsapda eddigi történetében nem volt jellemző az erős szponzori jelenlét. Ez most egy új koncepció?

Mi soha nem zárkóztunk el attól, hogy legyenek olyan támogatók a zenekar környezetében, akik a munkánkat - azt a fajta minőségi elvárást, amit önmagunkkal szemben támasztottunk - anyagilag támogassák. Jóllehet az első tizenhárom-négy évben nemigen kopogtak a támogatók, hogy szeretnének pénzt adni. Másrészt nagyon kényesek vagyunk arra, hogy milyen támogató jelenik meg a Tankcsapda mellett.

Nem akarok senkit sem bántani, de ez a szponzor (a DeWalt ipari szerszámgyártó cég) nem egy intim betét, csipsz vagy papírzsebkendőmárka. Mivel a támogatást illetően komoly ajánlattal álltak elő, azt mondtuk, hogy akkor mi is gondoljuk komolyan a dolgot és mutassuk meg, hogy úgy is lehet Magyarországon szponzorra szert tenni, hogy ne kelljen önmagunkat szembe köpni vagy régi önmagunkkal konfrontálódni.

A lemez műanyag és fekete. Hány ezüstszínű alkoholos tollat vásároltatok?

Az ezüstszínű filctollkészletünk most a korábbiakhoz képest biztos fel fog egy kicsit duzzadni, de a belül lévő fotóra lehet feketével is írni. (Leellenőriztük, tényleg így van, de csak a saját homlokukat tudják aláírni a zenészek.)

Mindenképp szerettünk volna a beltartalommal harmonizáló külcsínt adni neki. Ha meghallgatod a címadó számot, a "Mindenkit", fel sem merül benned, hogy piros-rózsaszín mintás borítót kellett volna tervezni hozzá - most nyilván túloztam.

Ezek után legközelebb visszalépés lenne kiadni egy sima, átlátszó borítójú lemezt.

Azért a lemez elsősorban még mindig a zenéről és a szövegről szól, annak kell jónak lennie. A külcsín arra ösztönzi az embereket, hogy ne csak pusztán letöltsék az albumot, hanem szeressék kézbe venni és szeressék hazavinni. Ha úgy tetszik, a borító egyfajta vevőcsalogató plusz.

Egy ideje megy a turnétok, hogy fogadta a közönség az új számokat?

Ha azt elfogadhatjuk visszajelzésként, hogy ha mondjuk két régi szám közé berakunk egy újat, és a közönség ugyanolyan vehemenciával táncolja végig, és figyelik, mit énekelek, a második refrént meg már ők is éneklik, akkor nagyon pozitív. Mivel a lemez még csak hétfőn jelent meg, túlságosan sok új szám még nincs a műsorban. A mostani turnén két-négy új dalt játszunk.

És a Kisstadionban?

Az egy kicsit más lesz, mint a turné: egyrészt egy kicsit hosszabb műsorral készülünk, másrészt a műsor struktúrája is kicsit eltér a többi koncerttől. Lesz például egy akusztikus blokk. Arra a koncertre jó pár olyan ember is eljön, aki csak a rádióban játszott dalokat ismeri, ezért nem tehetjük meg, hogy mondjuk az "Örökké tart" című számot ne játsszuk el.

Mire számítotok, megtelik?

Részünkről nem az az elsődleges kérdés, hogy megtelik-e vagy nem. Ha sokan lesznek, az kurva jó, de ha nem lesznek annyira sokan, akkor sem leszünk szomorúak. Ha csak a pénzügyi oldalát néznénk a dolognak, akkor mondjuk egy tripla Pecsával jobban járnánk. Az hogy mi most a Kisstadionban fogunk játszani, nem jelenti azt, hogy szupersztárlatívuszba kerültünk, és ezentúl már a rockzene parnasszusáról tekintünk le a porban lévő földi halandókra. Szó nincs erről: ez egy nagyon fontos koncert ugyan, de csak egy koncert. Egyszerűen azt a lépést, amit 2004 decemberében Debrecenben megtettük - hogy a Főnix Csarnokban csináltunk egy teltházas koncertet - ezt idejében meg szeretnénk tenni Budapesten is.

A hobbid, az ejtőernyőzés keresztülhúzta a három évvel ezelőtti szigetes koncerteteket.

Nem tudtunk már mit kitalálni, hogy a sajtót hogy lehetne megmozdítani, mire a többiek mondták, hogy te, figyelj, nem töröd össze magad? Most mimet törjem el? Törd el, mondjuk, a gerincedet! Oké, eltöröm! (Nevet. Mi is nevetünk.)

Teljesen rendbe jöttél és folytatod az ejtőernyőzést?

Abszolút, nyomtalanul felépültem, hála a jó istennek. De mostanában már nem ejtőernyőzöm, a zenekar élete nagyon sűrű és bármennyire is rossz ezt kimondanom, nem tehetem meg, hogy olyan helyzetet teremtsek, hogy többhónapos pauzára ítéljem a zenekart. (A Lukács csuklóján látható repülő tetkón merengve csak empatikusan hümmögünk egy ideig.)

A rock and roll életmódról alkotott elképzeléseink ellenére te elég fittnek tűnsz, mi a titok?

Klikk a képre!

Nincs különösebb titka.

Még mindig vegetáriánus vagy?

Igen, de szerintem nem ez az oka. Egyszerűen szeretem csinálni, amit csinálok és mivel ez az életem során mindig is így volt - a katonaság másfél évét leszámítva -, ez egész biztosan kihat az általános közérzetemre. Szóval ez minden bizonnyal azért van, mert azt csinálhatom, amit szeretek.

A Tankcsapda történetében nem nagyon észlelhetők nagy törések és kiemelkedések, inkább egyfajta folyamatosság jellemző. Plusz évről-évre előálltok kisebb újításokkal.

Az ember mindig szeretne egy picit jobban megfelelni önmagának, egy picivel többet adni a szeretteinek - jelen esetben a közönségnek -, szóval nincs ebben szándékosság, hogy most kitaláljuk, hogy ebben az évben így, jövőre meg úgy. Mindig vannak helyzetek, melyek válaszút elé állítanak minket, mint ez a támogatói kérdés is, amiről korábban szó esett. Igyekszünk a lehetőségekhez képest mindig a legjobban dönteni, és hála istennek az évek mindig minket igazoltak.

Akkor valószínűleg a piros-rózsaszín mintás album is várat még magára.

A következő alkalommal biztosan nem lesz.