Geronazzo Máriával a családról, a férfiakról és a plasztikai műtétekről beszélgettünk. A kétgyerekes anyáról kiderült, hogy semmit se bán, és ha újra kezdené az életét, mindent ugyanígy tenne.

Említette, hogy 14 évig élt Svájcban. Miért ment oda?

Mert disszidáltam. 1980-ban átléptem a határt, gyakorlatilag útlevél nélkül. Kiszöktem, mert szűk volt nekem Magyarország. Valahogy nem nagyon tetszettek itt a dolgok, úgy éreztem, egy kicsit többet szeretnék, meg világot is látnék. Nem bántam meg egy pillanatra sem. Persze más okok is voltak. A nagyapám egyetemi tanár volt, ezért az iskolákba se úgy mehettem, mint a proli gyerekek. A kommunizmusban az volt, ha értelmiségi vagy, akkor egy kicsikét mindig visszafogtak. Leérettségiztem és ehhez mérten nem is tudtam egyetemre menni.

Volt célja is, vagy csak elindult?

Az volt a célom, hogy Zürichbe megyek az unokatestvéremhez. A második férjemmel disszidáltam.

23 éves kora előtt volt már egy férje?

Kettő volt. Egy férjem volt közvetlen az érettségi után, ő egy gyerekkori szerelemem volt. Hozzámentem feleségül, de csak egy nyárig tartott, tehát két hónapot. Szeptemberben rájöttem, hogy ez egyáltalán nem nekem való. Fél évre rá elváltunk, és akkor már ismertem a második férjem is, akivel nem sokkal később összeházasodtunk. Mikor kimentünk, már gyakorlatilag külön éltünk, de azért mentünk együtt, mert ő is disszidálni akart és nem akartuk egymást akadályozni ebben. Együtt indultunk, aztán szétváltak az útjaink.

A harmadik a férjével már kint ismerkedett meg?

Nem, őt még itthon ismertem meg, amikor már különéltem a második férjemtől és ő utánam jött egy év múlva. Gyakorlatilag egy évig voltam kint egyedül. Csináltam a dolgaimat, tulajdonképpen építettem egy bizonyos jövőt, hogy mire ő kiér, addigra már ketten folytathassuk.

Svájcban mit dolgozott?

Miután nekem pedikűr-manikűrös a végzettségem, ebben a szakmában helyezkedtem el. Először egy magyar kozmetikában. Ezzel párhuzamosan dolgoztam egy gyárban, ahol biztonsági felszereléseket gyártottak. Csupa vendégmunkás között voltam. Miután kijött a harmadik férjem, beindítottunk egy takarítócéget. Egy idő után renovációs céggé fejlesztettük.

A harmadik férjétől születtek a gyerekei?             

Igen, ő egy született Don Juan volt. Miután elváltunk, a gyerekek velem voltak egészen 13 éves korukig. Utána az apukájuk hazaköltözött és hazacsábította a két gyerekem. Ami nehéz időszak volt, mert jó pár év úgy telt el, hogy azért utaztam minden hétvégén haza, hogy lássam őket. Végül ezért költöztem haza.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy egy év alatt három gyereket szült. Mi történt a harmadikkal?

Az ikerpárból a kisebbik - aki lány volt - meghalt a szülést követő második napon. Boldogsággal és reménnyel töltött el, hogy legalább a fiam megmaradt nekem.

Lehet tudni, hogy miért?

Akkor azt mondták az orvosok, hogy van olyan, hogy hirtelen gyerekhalál, de ezt két nap után nehéz elhinni. Nem is tudom, hogy hogy nem vették észre. Ez egy nagyon furcsa dolog. Nem kaptam halotti anyakönyvi kivonatot sem. Gyermekágyi lázat kaptam az ikrek szülésénél, és úgy voltam három hétig kórházban, hogy ebből egy hét ki is maradt az életemből. Annyira rossz állapotban voltam, hogy 42 fokos lázam volt. A császármetszés után elgennyesedett a vágás és seblázat kaptam. Majdnem meghaltam. Még nem voltam huszonöt éves sem.

A nagyszájú nő képekben!

Mikor volt az első plasztikai műtéte?

34 éves koromban, egy mellplasztikai műtét. Ez volt, ami kicsit lelki problémát is okozott. A melleim nagyon lógtak.

A száját mikor töltötte fel először?

Azt is 34 éves koromban. Ez nem operáció volt, hanem injekció. Kizárólag kollagénnel van benne. Azóta nem ment ki a számból. Akkor egymás után ötször csináltattam meg.

Mindent érez vele?

Persze. A kollagén tulajdonképpen egy bőrbarát anyag. Puha, mozog, szóval minden változatlan, csak nagyobb, mint volt.

Nem javasolta egy orvos sem, hogy beszélgessen el egy pszichológussal?

A barátom csinálta, ő szépségsebész volt. Mondta a harmadik alkalomnál, hogy többet ne, mert ez elég. Erre mondtam, hogy jó akkor elmegyek máshoz. Tudta, hogy meg is tettem volna, és így akkorára csináltattam nála, amekkorára akartam.

Vannak önértékelési problémai?

Nincsenek, nem is szoktam ilyenekkel foglalkozni. Csak élem az életem. Tulajdonképpen csak ez a két testrészem van megcsináltatva. Most voltam egy teljes arckihúzáson, ami, úgy gondolom, 51 évesen belefér.

A lányának engedné, hogy elmenjen egy szépészeti beavatkozásra?

Igen. Mi mindent megbeszélünk. Miután 26 éves, nyugodtan megcsináltathatja. De azt nem tartom helyesnek, hogy huszonéves lányok már harmadszor csináltatják meg a mellüket.

Mire a legbüszkébb?

Hogy mindig újra tudtam kezdeni.  A nulláról is képes vagyok felállni. Arra, hogy senkit nem vertem át. Nem rövidítettem meg soha egy férfit sem. Az életemre büszke vagyok, és arra is, hogy nem ártottam senkinek sem. És arra, hogy szabadon tudtam élni az életem.

Változtatna valamit a múltján, ha megtehetné?

A gyerekeimnek más apát választanék. Ennek ellenére valószínű, hogy férjhez mennék hozzá, de úgy érzem, a gyerekeimnek választhattam volna jobb apát is. Akivel lehet, hogy családot alkottunk volna sokáig. Mást nem.

A gyerekei büszkék Önre?

Igen, mert jó anya voltam. Bármit csináltam az életemben, abból a gyerekeimnek nem származott hátránya. Példamutató voltam hosszú évekig. A privát és a magánéletemet mindig úgy próbáltam élni, hogy a gyerekeimnek megmaradjon az a „kis, naiv boldogság". 

Elmondta nekik, hogy szexhirdetést is feladott?

Igen, a lányomnak. Akkor 22 éves volt. Azt mondta, azt csinálok, amit akarok és amit jónak látok. Nyilvánvalóan nem vertem nagy dobra, de ez nem volt sohasem probléma közöttünk.

Szokták kritizálni a gyermekei?

A lányom igen. Van, amikor az öltözékemre tesz megjegyzést. A szám is örök téma közöttünk, de végülis már megszokott és elfogadott. Belsőleg nem szokott kritizálni.

Fél az öregségtől?

Nem, egyáltalán nem, mert mindig megpróbálom boldogan élni az életem. Inkább csak attól tartok, ha megöregszem, beteg leszek. Egyébként az ember megszokja korát.

Nézze meg képeinket!

Milyen plasztikai műtétet nem végeztetne el magán?

Ezen még nem is gondolkodtam. A lebegő bordáimat soha nem vetetném ki. Nem azért, mert veszélyes a műtét, hanem azért, mert utána az egész élet az lesz. Amit szerettem volna, az megcsináltattam. De egyébként 14 éve vegetáriánus vagyok és csak bioételeket eszem, mert úgy gondolom, ha megfelelő vitaminmennyiséget beviszem a szervezetembe, akkor nem kell félnem az öregségtől.

Ha újra kezdhetné az életét, mivel robbanna be a köztudatba?

Énekesnő szerettem volna lenni. Lehet, hogy abban mesterkednék. Énekeltem a Magyar Rádió gyermekkórusában is, ahol ígéretes tehetségnek tartottak. Aztán 14 évesen elindultam a Ki mit tud?-on, pont azon, amelyen a Szűcs Judit nyert. Azzal utasítottak vissza, hogy nagyon jó hangom van, de túl fiatal vagyok. Utólag kiderült, hogy ez arról szólt, hogy nem lettem volna szexpartner, mondjuk úgy hogy: azoknak, akik előre vihették volna a karrierem. Szabályosan eltanácsoltak a kerületi döntőben. Egyébként valószínű, hogy mindent ugyanúgy csinálnék, ahogy tettem.

Mihez ért a leginkább?

Én sok mindent szoktam csinálni. Most van egy londoni barátom, aki per pillanat támogat. Együtt is szoktunk üzletelni a szépségiparban.

Nem zavarja, hogy eltartott?

Mindegyik férjem mellett dolgoztam. Jó lehet nem annyit, amennyit szoktak, de más volt a felállás. De végülis eltartott vagyok. Ez sosem zavart, mert az a nő, aki otthon mos, főz, takarít, az szinte felér egy munkahellyel. Ha együtt vagyok egy férfivel, akkor aláteszem szó szerint a széket is.

A jelenlegi párja tudja, hogy „élményanyagot gyűjtött"?

Igen. Tetszett neki. Azt mondta érdekes, mikor egy nő mindent ki akar próbálni. Rájöttem, hogy mik a határaim, és semmilyen aberrált dologban nem veszek részt. Ő egy olyan típusú férfi, akinek minden tetszik, amit az ember őszintén próbál csinálni.