horoszkóp

Lassan a Gáspár család hálószobájában is lesz kamera

2007.02.07. 07:57
Az emberek kárörvendéssel nézik, ki mit rontott el, a polgárpukkasztás pedig az, hogy Győzike rengeteg pénzt költ, köp egyet külföldön, és két szóból megél. Az Irigy Hónaljmirigy két tagjával, Kabai Lászlóval és Papp Ferenccel beszélgettünk legújabb, KO. Média című lemezük megjelenése után.

A szerkesztőségünkben a bulvárparódia kedvelt műfaj, de időnként nem lehet könnyen megkülönböztetni egymástól a bulvárt és a paródiát. Gáspár Győző legjobb paródiája ő maga. Szerintetek mi a jó paródia alapja?

Kabai László: A jó alany. Ez alatt azt értem, hogy akinek van karaktere, stílusa, mindegy, pozitív, vagy negatív, de megfogható stílusjegyei kell, hogy legyenek. Ezekbe lehet kapaszkodni. Egy jellegtelen emberről nem tudsz paródiát csinálni, ha például nincs egy beszédhibája, vagy egyedi gesztikulációja, ami jellemző rá. Ugyanez vonatkozik a zenei életre is. Egy olyan énekes, mint például Charlie, hálás alany, karakteres a hangja, jól lehet karikírozni. Egy semleges hangú énekest nehezebb, de attól még lehet, hogy a semleges hangú jó énekes.

Papp Ferenc: Deák Bill Gyula is remekül parodizálható.

KL: Hálás alany.

PF: És hál’ Istennek van egy Győzikénk.

Láttok arra esélyt, hogy a hazai celebvilág összetétele megváltozzon az elkövetkező években, például eltűnjön a Győzike-jelenség?

Klikk!

PF: Több okból sem. Az emberekben benne van az a kárörvendés, hogy figyeljük, az emberek mit rontottak el, mit bénáztak el, és ezen nevetünk. Ugyanerről szól a Győzike-show. Az a fontos, hogy valakit nagyon szeress, vagy nagyon utálj. Aki középszinten létezik, nem annyira érdekes. Még aki utálja is Győzikét, annak is téma másnap a gyárban, munkahelyen, hogy ez az ostoba pali mit művelt már megint, mennyi pénzt költött el. Ez manapság a polgárpukkasztás. Ki lehet röhögni azt is, ahogy különböző helyzetekben viselkedik. Azt, hogy elmegy külföldre, és két szót használ. Maximum köpköd egyet, de megél ott két szóval. A nagyon nemes egyszerűség az embereket érdekli. De mondhatnék más embert is, Kiszel Tündét, és egy sor más celebet, ahogy te hívod. Mi őket másképp hívjuk.

Hogy hívjátok őket?

PF: Ebbe most ne menjünk bele.

KL: Ez a jelenség soha nem fog megváltozni, amíg különböző médiumok ebben látnak fantáziát, és lehetőségeket. Ez nemcsak Magyarországon van így, hanem külföldön is, ahol ugyanúgy a média teszi lehetővé, hogy néhány emberekről folyton tudjunk. Te tudod, ki az a Kiszel Tünde?

A honlapján leírtak szerint televíziós műsorvezető, és szexszimbólum.

KL: Ó. És ki az a Kelemen Anna?

PF: Akkor ő pedig filozófus.

KL: Szóval vannak művészek, írók, zenészek, őket tudjuk hova tenni.

PF: Az a baj, ha ír valaki egy nagyon jó könyvet, és tök jó olvasni, attól még lehet, a kutyát nem érdekli. Ha engedném bekamerázni a lakásomat – nem vagyok egy szégyellős ember az életben – valószínűleg az a műsor nem lenne olyan nézett, mint a Győzikéé. Mert én nem úgy élek, mintha az életem egy showműsor lenne.

Gondolkoztál már ilyen lehetőségen?

PF: Dehogy, ez csak egy fikció. Lassan már a Gáspár család hálószobájában éjszaka is lesz kamera, hogy a show folytatódjon.

Ti a zenekarotok munkájával éltetitek a bulvárszereplők kultuszát.

KL: Mi nem visszük az ő kultuszukat magasabbra azzal, hogy paródiát készítünk róluk. Ezek az emberek jól megfoghatóak, és rengeteg kiaknázható lehetőséggel, rengeteg ötletet meg tudunk valósítani általuk. Ezekből az emberekből lehet a legtöbbet kihozni.

PF: Ettől függetlenül igaz, hogy mi is továbbvisszük a hírnevüket.

KL: Közvetve.

PF: De ti, újságírók is ugyanígy vagytok ezzel. Biztos, hogy azért szeretnétek Győzikével interjút csinálni, mert sokan el fogják olvasni, hogy mekkora baromságot mondott. A baromságai miatt őt az egész ország megismerte. Ha mi csinálunk egy Győzike-paródiát, rögtön rá fognak ismerni. Az lenne a legrosszabb, ha el kéne magyarázni, hogy ő az a srác, tudjátok, a zebrás zakóban. A szomszédomat tök jól tudom parodizálni, de a kutya nem ismeri őt, csak a lépcsőház. Onnantól kezdve nem tudjuk feltenni a lemezre.

Mi a vicc meghatározása?

Katt!

PF: Rövid és velős poén. Ha egy viccet az ember órákig mesél, és a csattanója lapos, akkor az pocsék. Ha két-három sorban elmondasz valamit, és annak van csattanója, akkor azon lehet nevetni.

KL: Nekem az a halálom, ha elkezdenek viccet mesélni. Nagyon ideges tudok lenni.

PF: És ha a Laci ideges, széttépi mások pénzét.

Tényleg?

KL: Az érméket nyugodtan elöl lehet hagyni.

Amikor először olvastam a legújabb lemez címét: KO. Média, azt hittem, televíziós személyiségekre helyezitek a hangsúlyt.

PF: Annyira nem vettük a médiát górcső alá, hogy minden szegletébe belemenjünk. A televíziós műsorvezetők érdekesek, de nem sok énekel. Ha pedig lemezt készítünk, olyan emberekkel kell foglalkoznunk, akik zenélnek.

KL: Minden lemez köré készítünk valamilyen koncepciót. A valóságshow-k idejében kiadtuk a Valóságsokkot, és akkor ahhoz kapcsolódott a koncert is. Ezúttal majd koncertünkön fog jobban láthatóvá válni a jelenség, és hogy miért ezt a címet adtuk.

Milyen jelenség?

KL: A média hatalma. Ha valakivel jó történik, az nem hír, tudjuk jól. Többféle hír van; ha valami katasztrófa történik, vagy ha valamilyen sztár levetkőzik. Az emberek erre kíváncsiak. Látható a heti bulvárlapokban, hogy az a téma, ki kivel jött össze, meg kivel nem, meg hogy majdnem leesett a létráról, de aztán mégsem. És lehet látni, vannak olyan emberek, akikről minden héten születnek cikkek, holott nem történt velük semmi, és mondanivalójuk sem volt.

PL: Szolnoki Tibor majdnem leesett a létráról. Ez volt a történet. Vagy leesik, vagy nem, de hogy majdnem…

Tizenhat éve parodizáltok. Néha nem lenne jó a médiaszemélyeken kívül más anyagból meríteni?

PF: Mi ebből szeretünk meríteni. Lehet, hogy egy jó operetténekest is tudnánk parodizálni. De ha kimennél az újpesti piacra, és azt mondanád ott az embereknek, említsenek neked egy operetténekest, egyet nem tudnának mondani valószínűleg. Azért, mert ők nem olyan közismertek. Kicsit a kezünk is meg van kötve, azokból kell válogatnunk, akiket ismernek.

KL: Ha Nyugat-Európában élnénk, nagyobb bödönből válogathatnánk ki az előadókat, akikkel foglakozni szeretnénk. Sokkal több emberhez el tudna jutni angol nyelven, de nem is rendelkezünk olyan szintű angoltudással.

PF: Csak a Laci.

KL: Igen, tudom, hogy yes, OK, meg dollar, de az utóbbi nem mindig jut eszembe. Nagyobb merítésből dolgozni könnyebb lenne. De mi nagyon jól érezzük magunkat ezen a pályán, szeretjük csinálni.

PF: A mostani lemezre kerültek külföldi előadók is magyarul. Nem ismerjük a külföldiek szokásait, nem tudnánk róluk olyan szintű paródiát csinálni, mint Pataki Attiláról, akinek az egész pályafutását végigkísértük. Vagy Nagy Feróról.

KL: Személyes dolgokra építünk, és a magyar hírességeknek lényegesen jobban bele lehet látni az életébe.

PF: Bob Sinclairtől is feldolgoztunk egy számot. De róla azt sem tudom, hogy néz ki, csak a Bobból arra következtetek, fiú.

Amikor tévéműsort készítetek, a dalok vannak meg előbb?

PF: Nem, a helyzetek. Régebben fordítva történt. Sok dalunk volt, ami nem került fel a lemezre. Esetleg koncerten eljátszottuk, de aztán levettük, mert nem úgy reagált rájuk a közönség, és ezeket elkezdtük berakosgatni a show-kba. De aztán később kellettek új dalok., mert a régiek elfogytak. Akkor már elkezdtünk tudatosan választani. Ha például kitaláltunk egy olyan helyzetet, mint az autóversenyzést, akkor próbáltunk olyan dalt írni, amelyik szervesen kapcsolódik a témához, és mindezt humoros formában. Ez nem könnyű, sőt nehéz.

KL: Ezek ritkábban paródiák, de bele tudjuk csempészni, hogy például Charlie megjelenik Király Lindával egy eljátszott televíziós felvételen, ahol Kiszel Tünde és Stallone együtt szerepel, akkor az már paródia.

PF: Meg sem tudnánk mondani, hány paródiát csináltunk a pályafutásunk alatt.

KL: Filmenként négyet-ötöt, és a filmeket hat éve csináljuk.

PF: Az már többszáz.