Hogy érzed, hogy sikerült a bemutató?
Remélem, élvezi a közönség, és lehet szeretni ezt a filmet. Ennek apró jeleit már tapasztaltam. Reménykedem, hogy nem csapnak be az érzékeim.
Te miért szereted?
Mert váratlan. Engem is váratlanul ért, ahogy végül összeállt. Annak ellenére, hogy ismertem a történetet, valahol mégis váratlanul jöttek benne a dolgok. Nem lehetett eldönteni egyből, hogy mi van. Mikor az ember megnéz egy filmet, elég hamar kiderül, hogy mi van, és ez hol teszi érzékennyé. Talán nem annyira konkrét ebben a filmben, de ennek ellenére érzem, szépen megy előre a történet. Közben pedig nem tudom, hogy valóban így van-e. Nagyon sok mindent tudok a filmről, ezért nem tudhatom, mennyire derül ki mindez a néző számára. Nem tudom száz százalékosan megítélni, de remélem, hogy minden átmegy. Valamennyire az egyszerűségét is szeretem a történetnek. Nem tudom mennyire lehet ezt a jelzőt használni rá, de nincs nagyon kitalálva, ezért olyan emberi a cselekmény.
Szerepeltél már filmben ezelőtt?
Igen, de az nem örvendett ekkora figyelemnek, és igencsak más keretek között zajlott. Egy Pacskovszky József által rendezett filmről van szó, amit 2001-ben mutattak be, Hetedik Olivér címmel. Szerb Antal regényének adaptációja, de végül csak tévéfilm lett belőle. Életem első forgatása volt, amit igazi mélyvíznek is éreztem. Nagyon sokat köszönhettem neki. A Lora miatt ráadásul eljutok Németországba a Berlináréra.
Miről szól ez a mustra?
Túlságosan sokat nem tudok róla. Annyi biztos, hogy ott választják ki a tehetségesnek ítélt európai filmes arcokat. Tehát mindenféle ember ott lesz, aki esetleg lehetőséget tud adni. Na, nem ettől várom a megváltást, mert csinálom a dolgomat, játszom a színházban, meg ahova hívnak, megyek, de ha emellé egy ilyen lehetőség is adódik, az plusz. Felkészülni nagyon nem tudok rá, de azt gondolom, nem a személyem lesz az árucikk, hanem a munkám. Én megyek, és ott leszek.
Elmennél az országból?
Alkalomszerűen igen, mert nagyon szívesen forgatnék külföldön. Most ezt úgy mondom, hogy közben nem látom magam előtt ezt a szituáció, hogy ez mivel jár, de a lényeg az, hogy én mindig ide fogok tartozni. Sok minden ideköt, mint színészt. Alapvetően a nyelv, szinkron ide vagy oda, azért az érzések ebben sűrűsödnek. Ez az a hely, ahol élek, ideköt minden élmény, itt mozgok. Ez egy biztos pont az életemben, valamiért idelökött partra a sors, most arra próbálok rájönni, miért. Biztos, hogy van oka.
Mennyi idő után tudja az ember magát színészként definiálni?
Ezzel bajban vagyok, de ha az éveket összeszámolom, kilenc, lassan tíz éve annak, hogy ezzel foglalkozom. Vannak állomások az ember életében, melyek segítenek abban, hogy elhiggye: színész. Folyamatosan ezzel küzdök. Mint ember leginkább a helyemet keresem a világban, bár ez egy reklámszövegre emlékeztet, de nagyon igaz. A színészetnek is csak így van értelme.
Van B-terved?
Nincs. Ha eljön az ideje foglalkozom vele. Először Földesi Margithoz jártam, és ő mondta, hogyha az embernek van B-terve, akkor inkább azt csinálja. Akkor nagyobb eséllyel lesz boldog. Mondták is a pályafutásom elején, hogy nagyon eltökéltnek kell lenni. Ezért nem gondolkodtam B-tervben, vagy talán ez volt a B-terv.
Milyen volt együtt dolgozni a stábbal?
Jó. Tényleg.
Kitől tanultál a legtöbbet?
Ezt nem tudom. Nagyon sok olyan helyzet volt ,ahol segítettek, ha most nekiállnék sorolni, tutira kihagynék valakit. Ez így állt össze, így volt tökéletes. Mindenki segített.
Kritikákra felkészültél?
Nem lehet felkészülni, legalábbis én nem készültem fel rá. Lesz, ami lesz. Ez a dolog már megvan, 2006 nyarán leforgattam vagy eljátszottam, utána volt még utószinkron, de akkor már lényegében kész volt. Azzal foglalkozom inkább, hogy mi lesz, hogy lesz tovább. Ahol lakom, ott dolgozom, ott vagyok szellemileg. Most Debrecenben a Csokonai Színházban.