Éppen húsz éve indult el a divattervezői pályán. Tervezi, hogy a főbb műveit összefoglalja egy retrospektív kollekcióban?
Az nem lenne érdekes. Egy divatbemutató elsősorban a tervező felpörgetett állapotából jön létre, az a cél, hogy újat, jót alkosson. Aki a mi szakmánkban dolgozik, általában egyetért azzal, hogy semmi sem unalmasabb, mint a tegnapi divat.
Épp most nyílt egy kiállítás, amelyik a Kádár-korszakban viselt ruhákat mutatja be, és nem mondható unalmasnak.
A Kádár-korszak óta már eltelt elég idő, de a kilencvenes évek nem volt még olyan régen, hogy annyira nagy dolog lenne, ha Vizi Gizi kijön egy állatmintás ruhában. Erre azt mondanák, hogy olyan fotelja van Győzikének. Meg kell azt érezni, hogy máshol tart a világ.
Amikor augusztus 20-án kitüntették a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, foglalkozott azzal a gondolattal, hogy honnan hová jutott az elmúlt húsz évben?
Bennem általában nagyon kevés a pozitív nosztalgia, másrészt a kor, vagy egy pályán eltöltött idő nem különleges képesség, hanem tény.
Miért hiányzik önből a pozitív nosztalgia?
A nyolcvanas években, amikor a pályát kezdtem, még pártállami rendszer volt, nagyon sok minden másképp működött. Annyi piti harc volt, amit meg kellett vívni, és miután nem örököltem, annyi kurva nehéz munkával eltöltött idő, lemondás és nehéz pillant áll mögöttem, hogy nem nevezném egy diadalmenetnek, ami velem történt.
Akkor minek nevezné?
Szorgalomnak, akaratnak, elszántságnak. Sosem gondoltam magamról, hogy világmegváltó, nagy művészetet fogok csinálni. Két célt szerettem volna megvalósítani az életben: hogy csinálhassam azt, amihez nap mint nap kedvem van, és hogy ebből az általam jónak tartott nívón megélhessek. Nem tartozom a gazdag emberek közé, és nincsenek amiatt rossz pillanataim, hogy nem Mercedessel járok és nincs villám a Rózsadombon.
Érdekes, amit a nyolcvanas évekről mondott. Abban az időben a popzenében például tényleg nehéz volt érvényesülni, de egy divattervezőt mivel lehetett támadni?
A divatban bebetonozott dolgok voltak. Volt az OKISZ-labor, a művészeti vezetője Várnai Zsóka volt, akinek a barátnői tervezték a KGST-kollekciókat. És volt a Divatintézet, amit Vámos Magda vezetett, oda pedig családanyák kerültek, akik a gyerek mellett tervezgettek. Totál félreértésben zajlott minden.
Abban az időben a Debreceni Kötöttárugyárban dolgozott?
Igen. Oda úgy kerültem, hogy 81-ben diplomáztam külkereskedőként, és az Artexhez mentem dolgozni, ahol a kötöttárugyár exportját intéztem. Kiderült, hogy jól rajzolok, jó ötleteim vannak, ehhez pedig az Iparművészetin elvégeztem egy posztgraduális képzést.
Több nyilatkozatában olvastuk már, hogy elmarasztalja a jelenlegi utcaképet. Mik a főbb problémák?
Vannak dolgok, amelyeket az ember íratlan szabályok alapján megtart. Például nem kezdek fikát túrni az orromból az étkezőasztalnál, születésnapi köszöntőn nem fingok hangosan, a szülészeti folyosón nem guggolok le a sarokba kakilni. Ezek nincsenek törvénybe írva, aki megszegi, azt nem húzzák karóba, de valahogy nem illik ilyeneket csinálni. Amúgy bírálólag nincs véleményem az ügyről, mert mindenki a seggébe szúrkodott pávatollal vagy csöcsben-láncban járhat úgy az utcán, ahogy neki tetszik.
Ez hogyan kapcsolódik az utcaképhez?
Budapesten például nincs tenger, a város zömmel le van aszfaltozva. Furcsa dolognak tartom, hogy egy férfi atlétatrikóban, rövidnadrágban és saruban menjen dolgozni. Az nem gusztusos munkahelyi öltözék.
És a nők öltözködésében milyen hibákat lát?
Nem azt mondom, hogy csak az a nő csinos, akinek hatvan centi alatt van a derékbősége. A bemutatóimon például az számít, hogy benne van-e az a plusz, az x-faktor, amiért te odakapod a szemed, vagy nincs. De azért mégis túlzás, hogy egyszer az étteremben meg kellett kérnem a pincért, hogy hozzon egy takarót a kislánynak a szomszéd asztalhoz, mert pont a segge lukát láttam a csípőnadrágjában. Maguk is joggal néznének rám furcsán, ha itt ülnék az interjún egy arany tangabugyiban.
Az eddig megjelent interjúit ismerve meglep minket, hogy nem csak irodalmi stílusban fogalmaz. Azok az írások modorosabbak, mint ahogyan most beszél.
Nem vagyok modoros, komplikált sem. Minden 100-as IQ fölötti embernek van egy világképe, és gondolatai. Oscar Wilde-ot idézhetem: „a világon a legegyszerűbb ízlésem van. A tökéletessel mindig elégedett vagyok”.
Meghatározná, mi az x-faktor?
Ha tudnám, akkor világszár lennék. Ülsz a barátaiddal egy étteremben, és egyszer csak valakire oda kellett nézni. Nem ismered, nem tudod, mi a foglalkozása, talán nem is szép, nem csinos, de valami miatt odakapod a tekinteted.
Ez a kisugárzás?
A kisugárzás szemközeli dolog, de ha az x-faktor genetikailag benne van egy emberben, akkor azt lehet úgy is érezni, ha az illető háttal áll. Ha megnézzük az európai filmsztárokat, egy Jeremy Ironst, egy Brigdet Bardot, még ha te csattogó szárnyú falepkét is toltál magad előtt az utcán, amikor ő nagy sztár volt, egy mostani fotójára ugyanúgy odakapod a szemed. A Csillag Születikben csinálunk egy Bonnie és Clyde-produkciót, és az egyik számhoz a régi filmből keresgéltem pár dolgot. Már rég megtaláltam, ami kellett, amikor még mindig ott ültem, és nézegettem Faye Dunaway fotóit. Pedig sosem volt klasszikus értelemben vett szépség.
A hazánkban élő emberek közt kiben erős az x-faktor?
Például Törőcsik Mariban. Picike, sovány, el is vész a bútorok között, mégis mindig észrevesszük, elementáris az ereje. Politikusok közt Lendvai Ildikó faktoros. Nagy színésznő lehetett volna.
Más szemmel néz azokra az emberekre, akik rendszeresen önnél vásárolnak?
Mi nemcsak blúzt adunk, hanem stílust és életérzést. Biztos feltűnt maguknak is, hogy a stílusom 1995 óta semmit nem változott. Nem azért, mert adott esetben nem tudnék kitalálni mást, hanem mert ha nem figyelnék arra, hogy konzekvensen önmagam legyek, akkor sosem alakult volna ki a klientúrám. A stílusom azokat az embereket vonzza be, akiknek ez tetszik. A vevőinknek maximum a tíz százalékát ismerem, de ha a másik 90 százalékkal találkozunk egy bemutatón, tudunk beszélgetni. Butaság, amit a média gerjeszt a konkurenciáról, és az ellenségeskedésről. Aki megvesz egy Zoób Katit, annak nem tetszik egy Náray, és fordítva is igaz.
Milyen a Náray-életérzés?
Kicsit illuzionisztikus és idealista.
Érdekes, az önről megjelent cikkekben ennél erősebb jelzőket szokott használni önmagára. Erősebb és pozitívabb jelzőket.
De hát ki mondjon rólam jót, ha én nem? Szerintem nem vagyok beképzelt, nem gondolom azt, hogy én találtam fel a szoknyát. Viszont ahhoz ragaszkodom, hogy nyilvánosan csak szuperlatívuszokban vagyok hajlandó magamról nyilatkozni. Amúgy meg egyedül egy sötét budiban éppen eleget ostorozom magam.
Úgy vettük észre, ez a fajta megnyilvánulás a magyarok nagy részében ellenérzést szül.
Nálunk ez az egész a Himnusznál kezdődik, és ehhez társul a Kárpát-medence földsugárzása, az igazi, lehúzó, pocsolyaszagú attitűd, ami hátborzongató és lemángorló. Nekem hosszú évek munkája fekszik abban, hogy ebből a közegből ki tudtam kerülni. Nem vagyok hajlandó azon töprengeni, hogy vajon elér-e a Himnuszból a balsors.
Most elégedett?
Igen, és azért vagyok az, mert mindig vigyáztam arra, hogy olyan célokat tűzzek ki magam elé, amelyeknek a megvalósításához kellenek az erőfeszítések, de arra is vigyáztam, hogy a határaimon ne nyissak túl nagyot egyszerre.
A Csillag Születik című műsoron kívül mit szeretne még csinálni az elkövetkezendőkben?
|
A műsorral most nagyon le vagyok kötve, mindenki a Szombat Esti Lázhoz hasonló műsort vár. Nagyon szeretnék visszamenni Amerikába filmet csinálni, tavaly az Emigráns című Márai-filmnek voltam a jelmeztervezője. Odakint egyébként óriási Márai-kultusz van az unintelligensnek tartott amerikaiak között, itthon meg nem tudunk vele mit kezdeni. Erről eszembe jut egy vicc a golyókról (lásd keretes). Ennek az országnak minden lehetősége megvolt arra, hogy kincsesbánya legyen. Végigdolgoztam az egész világot, de még olyan helyen nem jártam, ahol ne dolgozna magyar ember, még a Radio City Hallban is találkoztam magyarral. Az országunkban eszméletlen szellemi nívó volt, és abból már csak a sunyiságnak és a kajlaságnak a kicsontozott változata maradt meg. Ahhoz, hogy okos légy, csavaros eszűnek is kell lenned, de ma már csak a sunyi csavar maradt. Döbbenetes deformitás.
Gondolt arra, hogy elhagyja Magyarországot?
Én már nem kezdek új életet egy másik országban.
Miért nem szokta meghívni a sajtót a divatbemutatóira? Alig vesznek részt az eseményein újságírók.
&Elkövettek ellenem egy merényletet a nyomtatott sajtóban, nem szeretném részletezni, de azóta nem szívesen engednék be senkit. Az elektronikus sajtóval is van bajom. Magyarországon az a kurva jó, ha te mindent lefikázol. Azt persze nem tudni, te ki vagy, mi vagy, mit tudsz, mit tettél le eddig az asztalra. Valószínűleg senki nem vagy, mert még ahhoz sincs bátorságod, hogy a neved odaírd a piti kis piszkálódós cikked mellé. Ez teszi hiteltelenné, megkérdőjelezhetővé, sunyivá a cikkeket és ez megengedhetetlen kellene, hogy legyen a médiában. De jót se írjál úgy, hogy nem írod oda a neved, nem vállalod a véleményed, ha már az a kényszerképzeted támadt, hogy ez bárkit is érdekelhet.
Még több a velveten
- Ördög Nóra átlátszó szoknyát, Szirota Jennifer pikkelyes mellet vett felSpoiler jön, óvatosan: férfi esett ki a Csillag születikből, amima is számtalan látványelemmel szórakoztatott.
- Michelle Rodriguez hülye szemüvegben bulizott Cannes-banOlyan ez a színésznőnek, mint az egyszeri hippinek Ozora. Csak éppen többet fürdik.
- Fehérneműs fotókkal bukott le egy brit rendőrnőBár eljárás is indulhatott volna 29 éves Rebecca Morris ellen a másodállása miatt, de úgy tűnik, megúszta büntetés nélkül.
