horoszkóp

Olyan kurva vagyok, aki visítozik, ha megcsinálják

dr
2008.02.16. 08:45
Kapcsolódó cikkek (1)
Novák Péter akkor vállal el egy munkát, ha érez benne legalább négy-öt motivációt. A Társulatot azért is szereti, mert itt eredeti szakmájában szerzett tapasztalatait és tudását kell hasznosítania. A többek közt koreográfussal azért beszélgettünk, mert a Magyar Televízió szombatonként élőben jelentkezik a produkcióval. Novák azt is elárulta a Velvetnek, hogy nők a kedvencei és férfitársait nem sokra tartja.

Milyen szempontok alapján vállalsz el egy televíziós munkát?

Én az a fajta kurva vagyok, aki visítozik, ha megcsinálják. Az más kérdés, hogy a jó sorsom elkényeztetett, mert most már nem kell annyit kiállnom a sarokra. Valahogy úgy hozta az élet, hogy az egyfajta hitelesség beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és most már azt a fajta munkát is megfizetik, ami elsősorban szakirányú. Egyre kevésbé kell olyasmivel foglalkoznom, amit nem szeretek. Csak pénzért soha nem csináltam semmit, mindig valami izgatott meg érdekelt a munkában. Ha négy-öt motiváció együtt van, akkor vagyok szívesen jelen.

Milyen motivációk szóltak A Társulat mellett?

A szakirányú munkám, hogy végre egyszer rendező-koreográfusként dolgozhatok egy televíziós produkcióba. Mindig lenyűgöz, ha az embert arra hívják, amihez ért, ami a szakmája. Ez nem az István a királyról szól, hanem a szereplőválogatásról.

Klikkeljen Novák Péterért

Nemrégiben apa lettél. Mennyire követed a szüleid példáját a nevelésben?

Miután a kisfiam négy hónapos múlt, ezért nehéz lenne az ő nevelési kérdéseiről beszélgetni. Tudom, hogy egy nagyon elkényeztetett szituációban vagyok - bár elváltak a szüleim -, de egy nagyon komoly mentális, spirituális helyzetben nőhettem fel, amit nevezhetünk az egyszerűség kedvéért buroknak is. Nagyon sok mindentől megvédett: ne legyenek helikopteres vágyálmaim, ne őrjítsen meg a hatalom, a lóvé és az összes ilyen baromság. Pici-pici korunktól úgy voltak lerakva a súlyok, hogy nem ez a fontos, hanem a szellemi érték. Ez annyira pontos és klassz keret volt, amiben az én személyiségem szabadon fejlődhetett. Ha semmi mással nem járulnék hozzá a fiam pedagógiai neveléséhez, mint azzal, hogy ezt sablont használom, az bőven elég lenne.

Szerinted más szellemiségben kell nevelni a lányokat és fiúkat?

Ez egy nehéz kérdés. Egyrészt én a nőket szeretem, ez nagyon fontos. A saját nememmel nem vagyok békében, nem nagyon bírom magunkat. Az sokkal fontosabb, hogy egy szellemiség hogyan tud létezni a világban, és hogyan tudja a küldetését beteljesíteni. Az egy másodlagos szempont, hogy egy férfiben vagy egy nőben lakik. Egészen biztos vagyok benne, ha a kisfiamnak lesz egy testvére és az lány lesz, akkor nagyon aggódó apuka leszek, amikor tinédzser lesz. Nagyon fogom nézni az órát, hogy hányra jár haza, meg szörnyülködni fogok. És össze fogom ráncolni a szemöldökömet, mikor az első udvarlót hazahozza. Nyilván én is egy érzelmes pacák vagyok, de azt szeretném, hogyha jobban tűzbe hozna az a szellem, ami abba a testbe lakik, mint az, hogy milyen nemű.

Kiben merült fel az apás szülés gondolata?

Azért döntöttünk így, mert gyereket akartunk. Ez nem egy tréfa, nem egy szórakozás, ez nem szerelemgyermek – ez egy hülye kifejezés, mert persze hogy szerelemgyermek, de mi ezt a szóösszetételt arra szoktuk használni, hogyha véletlen esemény történik -, így csak okozat volt, hogy apás szülés volt. Elhatároztuk, hogy gyermeket szeretnénk, megbeszéltük, hogy mikor és hogyan. Próbáltunk mindent úgy alakítani, hogy egy éppen megszülető szellemnek nagyon biztonságosnak tűnő, megfontolt klassz bölcsője legyen, a szó spirituális értelmében. Ennek vannak velejárói, ilyen az apás szülés, ilyen az, hogy gyakorlatilag, amit a szoptatáson kívül meg lehet csinálni, azt megcsinálom, meg szívesen részt veszek benne. Szeretnék felnőni a feleségem cipősarkáig, amennyiben ez lehetséges.

Mi benne a lehetetlen?

Végignéztem ezt a kilenc hónapot, meg a szülést is. Nekünk férfiaknak nagyon össze kell kapnunk magunkat, hogy a teremtéshez egyáltalán viszonyulni tudjunk. Erősek vagyunk háborúban, meg lóvéban, meg mindenféle nagy csilli-villi dologban, de ilyenkor jön a pánik. Érdekes dolog ez a materiális világ. Az érzelmeknek valahogy nincs nagyon helye, ezt sugallja a környezetünk. Most hétvégén a volt a TV2 televíziós csatornán az Időjós című film, ami csodálatos, kicsit amerikai, de mégis nagyon szomorú film volt. Valószínű TV2 programigazgatói nem néztek meg, hogy mit tűznek műsorra, de azért a biztonság kedvéért utána lement a Fűrész 2. Ez annyira ironikus. Vannak nagy érzelmek, de az a legjobb, ha nőket forró vasdarabokkal kínoznak a nemi szervükön keresztül, hosszú perceken át. Tulajdonképpen, mi erre vagyunk jók, erre a mocskos szemét, cinikus túlélő hozzáállásra. Újjászületni? Ugyan, kérem.

A társadalmi felelősségvállalás kérdésében sikerült eredményt elérned.

Igen. Annyit próbálkoztam én és a munkatársaim névvel és név nélkül ebben valamit előrelépni, de egy idő után feltűnt, hogy el vannak szeparálva egymástól az azonos törekvések. Azt vettem a fejembe, mi van ha ezek az elszigetelt óriások és törpék egyszer csak egy közös platformban találkoznak és azt kommunikálják, a teljesen normális, nem híres, nem gazdag, nem civilszervezeti, nem állami, nem multi, hanem az adófizető polgároknak: fontos a társadalmi összefogás maguk, magunk miatt.

Kik fogtak össze?

Úgy néz ki, hogy egy nagyon-nagy multit és hiteles civil szervezeteket, meg a magamfajta vélt vagy valós népszerűséggel bíró, de némiképp véleményvezéri státuszban levő figurákat a média, a színház, a zene és a csillogás világából, illetve úgy tűnik, még egy európai pénzekkel foglalkozó állami szervezetet is sikerült valami olyan tömbbe összegyúrni, hogy ebből el tudjon indulni egy klassz dolog. Ennek egy részére tegnap mondtak áment. Lesz majd mindenféle kivezető nyílása a programnak, de amire elsőként irányul, az a kistérségi felzárkóztatással foglalkozik.