horoszkóp

Olter Wandának nincs példaképe

dr
2006.12.30. 12:44
A Megatánc döntőjében végül alulmaradt Kováts Gergely Csanáddal szemben, de nem bánja: nem a nyereményért vállalta a versenyt, hanem hogy táncolhasson. Mindenképp ezen a pályán szeretné folytatni, de azért tanulna valami kreatívat is. Például lakberendezést.

"Nem izgultam, de nagyon vártam a döntőt" - mesélte jókedvűen élményeit Olter Wanda, a Megatánc második helyezettje, aki a verseny döntőjében végül alulmaradt a nyertes Kováts Gergely Csanáddal szemben. Ezt azonban cseppet sem bánta. "Nekem szerencsére nincs sérülésem, csak néhány horzsolásom. Csanáddal sem volt semmilyen feszültség kettőnk közt a döntőt megelőzően, sőt, amikor megtudtam, hogy mi ketten fogunk az első helyért küzdeni, rögtön az jutott eszembe, hogy milyen poén ez már, hiszen mi nyitottuk meg a Megatáncot".

A táncoslány lelkesen azt is elmondta, nem bánja, hogy nem ő nyerte a versenyt: nem is a nyeremény érdekelte, csak táncolni akar. Legkedvesebb emléke a versenyről a nézők támogatása: "A pozitív reakciók és a nézők szeretete mindig feltölt. A színpad az egyetlen olyan hely, ahol teljesen megnyílok. Ott olyan lelkiállapotba kerülök, mintha nem is a Földön lennék."

A személyes tapasztalatokon túl a versenyben összejött csapatnak is nagyon örül: "Tök közel áll a szívemhez ez az egész, jó csapat jött össze. Fel is merült bennünk az ötlet, hogy használjuk már ki a helyzetünket, amíg lehet: nem tudni mennyi ideig tart, de addig is a banda együtt maradhatna, mert jók vagyunk együtt."

Szabadság és más kulcsszavak

Klikk!

Olter Wanda eddigi pályafutása során a műfaj összes médiumát érintette: szerepelt az M1-en, a TV2 Dáridójában, az RTL Klub reggeli műsorában, turnézott Németországban, és fellépett már színházi porondon is. " Eddig csak színvonalas műsorokban szerepeltem. Remélem, hogy ebből a műsorból tudok majd profitálni." - vázolja jövőbeli terveit.

Mint Wanda elmondta, a szülői házban hagyták neki, hogy megkapja az élettől a kötelező pofonokat, így hamarabb rátalált saját életútjára kortársainál. A jövő számára azért még mindig nagyon képlékeny, hiszen alig töltötte be huszadik életévét. Amit már tud: intézményi keretek között biztosan nem szeretne továbbtanulni, de valami szakmát azért elsajátítana: "Lakberendezésre gondoltam, de végül is mindegy, csak kreatív legyen". Annyit azért sejt, hogy a művészet irányába kormányozná karrierjét: "Minden táncba beleteszem az lelkem, ezért nincs is más út számomra. A saját táncstílusomat szeretem a legjobban, mert ezzel tudom leginkább kifejezni magam".

Otthonról hozta

Tánc iránti szeretetének vannak családi előzményei: "Anyu néptáncolt, de abból nem lehetett megélni, ezért átnyergelt az egészségügybe. Nem mintha abból meg lehetne élni. Én csak tudatosan sodródom, hiszek a sorsban, hagyom, hogy megtörténjenek velem a dolgok. Nem szeretek belegondolni szituációkba, arra gondolok csak, hogy jól szerepeljek az adott pillanatban."

Mikor arra igyekszünk választ kapni ki a példaképe, érezni lehet a hangjában, butaságot kérdeztünk: "Tisztelni lehet embereket, de hogy mások életútját kövessük, az merényletnek számít az önállóság ellen".