„Hogy mi az utóélete a Playboyban megjelent sorozatomnak? Pont elég volt az is, amit belőle csináltak, elegem volt már. Kellőképpen felturbózták és még a kellemetlennél is rosszabb volt. Te talán szeretnéd, ha a családod életében vájkálnának?”- kérdezett vissza Oszter Alexandra, akit láthatóan még mindig dühít, ha a róla nemrég megjelent aktokat emlegetik.
Ismeritek a papát
Oszter Alexandrával a Jaeger-LeCoultre órabemutatón találkoztunk, ahol az ékszerviselési szokásaira tértünk ki elsőként. Elmondta, nem szereti túldíszíteni magát, mert akkor úgy érzi magát, mintha karácsonyfa lenne. Kitért arra is, a belső értékeket tartja fontosnak, a külsőben pedig az egyszerűséget hangsúlyozza. Ezután tértünk rá a közérdeklődésre inkább számot tartó Playboy-ügyre.
„Az eset másik oldala, hogy a rosszindulatú emberek azt mondják, mi szerveztük a képek körüli vitát”- utalt Oszter Alexandra arra, hogy édesapja, Oszter Sándor nagy nyilvánosság előtt bírálta az ötletet, hogy lánya meztelenül szerepeljen a férfimagazinban. Mint ismert, még a Fábry show is egy teljes blokkban foglalkozott a családi vitával. „Az ismerősök is rákérdeztek, hogy mi találtuk-e ki? Olyankor mindig elmondom, ismeritek a papát, csak nem képzelitek, hogy azt mondja nekem, kislányom, vetkőzz csak és minél többet!”
A kultúra nem kell, a botrány igen
A színésznő elmondta, amikor édesapja tiltakozott a képek ellen, akkor jelent meg náluk a sajtó. „Látták, hogy ebből konfliktus lehet, jó lesz botránynak. Mindenki kijött, hogy erről kérdezzen. A végén már az is megírta, aki ott sem volt, és már rég örült a papa a képeknek, mert belátta, hogy szépek és nem pornográfok, amikor még mindig nyomták, hogy botrány van.” Az esetből Oszter Alexandra általános tanulságokat vont le, amelyek közül egyikre sem mondhatjuk, hogy ne hallottuk volna még.
„Nem szoktak arról írni, hogy mit csinálsz, de arról igen, mi van a Playboy-jal. Olyanokat hallottam, hogy a fotóknak köszönhetem, hogy velem foglakoznak. Eddig is működtem, színházban játszom, festek, de a kultúra nem kell, a botrány igen. Pedig az egy nulla. Szégyen, hogy a konfliktus a papával hírértékű lehet. Soha nem a lényeggel foglalkoznak, hanem hogy ki hízott meg, kit kivel láttak tegnap. Nem arról írnak, hogy milyen csodálatos képeket fest, vagy milyen gyönyörűen énekelt - vagy ha már mindenképp a külsővel akarnak foglalkozni, akkor - milyen jól néz ki. Ez katasztrófa.”
Elég nagy a keletje
Ha már a külső pozítív kontextusban a lényeges dolgok között szerepelt, negatív előjellel kevésbé, akkor egy másik, a színésznő által kiemelt, lényeges elemre is rákérdeztünk: a hobbijára, amely egyébként tizenéves korától kezdve a második kedvenc tevékenysége. Oszter Alexadra egy évig a Képzőművészeti Egyetemen tanult, azután mégis a színészetet választotta, és a Gór Nagy Mária Színitanodában képezte tovább magát. A színésznőt az iménti felvetéseire reagálva arra kértük, a festészetet a bulvárszempontból is érdekesen említse.
„Nagyon sok kollégám fest amellett, hogy színész, novemberben lesz is egy közös kiállításunk. Szerintem érdekes kérdés lehet, ki miért kezdett el festeni, és hogyan dolgozik. Én például csinálok mozaikot, olajképeket, tusrajzokat is, nemrég pedig papiruszra festettem indonéz képeket. Ennek elég nagy keletje lett”- mondta Oszter Alexandra, akit arról is kérdeztünk, melyik képe hol kelt el. Elmondta, korábban a Várban rendeztek egy kiállítást, amelyet nagy érdeklődés kísért, és ott néhány képét megvették.
„Amikor ilyen sikerek érnek, akkor az ember azt gondolja, érdemes dolgoznia. Ha pedig a botrányra mennek rá, az nagyon lehúzó tud lenni lelkileg. Tőlem távol áll ez a világ. Csak felmegyek a színpadra, és szórakozatni szeretném a közönséget.”