„Most durvát fogok mondani” – sóhajtott Payer András, amikor azt kérdeztük tőle a NéwShowr forgatásának szünetében, hogy a hazai zenészek miért nyúlnak vissza olyan gyakran a hatvanas években megírt dalokhoz, és manapság miért születik kevesebb új sláger.
Lélekrezdülésszerű hangulat
„Nagyon nehéz olyan melódiát írni, ami az emberek számára megjegyezhető. A mi korunkban még olyan slágerek voltak, amelyeket otthon, a zeneszerzők egy szál gitárral vagy zongorával komponáltak. Volt egy lélekrezdülésszerű emberi hangulata a dolognak. De gyerekek! Ma már nagy része a zenéknek géppel készül. Abban pedig nem rezdül a lélek. Nem véletlenül veszünk ma elő annyi Fényes Szabolcs és Bágya András-dalt. Vagy mondhatok nemzetközi példát is. Rod Stewart már a többedik örökzöld feldolgozáslemezét adja ki”- fejtette ki állítólagosan durva gondolatait az Emerton-díjas dalszerző, aki az életműve nagy részét évtizedekkel ezelőtt írta.
Payer András szerencsésnek tartja magát, mert a hatvanas évek óta a zenéből él, mostanában Máté Péter emlékzenekarával és saját, Retro-Goldwyn-Payer nevű formációjával turnézik. Munkáiért 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét. Az egykori gyógyszerészhallgató zongorista szeretett volna lenni, de a családjának nem volt zongorája, így a szomszédba járt gyakorolni.
Én is ilyen pali vagyok
Amikor a szomszéd eladta a zongoráját, a kis Payer Öcsinek 300 forintért gitárt vett az édesapja. Zeneszerzői pályája a gitárjavító műhelyben kezdődött, ahol összefutott S. Nagy Istvánnal, és közös jammelésük eredményét Vámosi János adta elő később a Magyar Rádióban. Payer Öcsi úgy tartja, színes érzelmei töltik meg tartalommal a dalait, mint elmondta, ha kiegyensúlyozott lenne, éhen halna.
„A nagy ívű, melodikus dalokat szeretem, én is egy ilyen pali vagyok”- fogalmazott. Visszatérve a számítógép segítségével előállított dalokra, felvetettük, hogy érzelmek kifejezésére azok is alkalmasak.
Líra alatt megnézem a kislány szemét
„A gyerekek a diszkóban tudnak rá rángatózni. Az olyan, mint amikor az ősemberek a tűz körül ugráltak. De nem lehet udvarolni azokra a dalokra. Egy szép, lírai szám alatt megnézem a kislány szemét, megfogom a kezét, simulósat táncolok vele. A zene nagyon jó eszköz arra, hogy kapcsolatokat teremtsünk.” Payer Öcsitől azt kérdeztük, mikor udvarolt utoljára lírai zenére, és emlékszik-e a dalra.
„Jó húsz évvel ezelőtt, amikor legutoljára megnősültem. Stevie Wondertől a You Are The Sunshine Of My Life volt az a dal. A saját dalaimat is szeretem előtérbe helyezni, szerelemből rengeteg dal született. Aki fogadta a szimpátiámat, annak mindig írtam dalt. Persze sok viszontagsággal jár, ha az ember élményből sok hölgynek okoz ilyen örömet, az utána lévő hölgy mindig megharagszik, de a dalok élnek tovább.”
A Gedeon bácsiban van lendület
Payer András két dalát említette, amelyet különösen érzelmesnek tart, a Találkozást és a Nincsen olyan ember című dalt, és ezekből részleteket is énekelt, de azt sajnos technikai okokból nem tudjuk az interjúba illeszteni. „De azért nemcsak szomorú dalokat írtam, a lírai, dögös nótákon kívül viccesek is vannak. A Gedeon bácsiban van lendület”- folytatta saját pályája elemzését a zeneszerző, majd rátért a dal történetére.
„Szécsi Palinak írtunk egy sweet lemezt, a hanglemezgyártó pedig azt kérte, legyen benne valami vidám dal is. S. Nagynak eszébe jutott Slézinger bácsi, aki a Gellért Szálló fodrászatában dolgozott, és imádták a csajok, sorban álltak nála. Gedeonra magyarosítottuk a nevét, a kész szövegre magam elé kaptam a gitárt, és negyedóra alatt kitaláltam a dalt.”
Olyan gyerek, aki mélyen érzett
Payer Öcsi szerint a mai zenékkel az is a gond, hogy már kevesebb a hiteles, átütő egyéniségű előadó. Ha már Szécsi Pált említette az előbb dalszerző, arra kértük, jellemezze az énekest.
„Pali igazi lelki ember volt. Olyan gyerek, aki mélyen érzett, azért volt jó a színpadon, mert magát merte adni testben, lélekben. Válogatós volt, nagyon kevés lánnyal tudta felvenni a rezgésszámot, gátlásos fiú volt annak ellenére, hogy nagyon jóképű volt és talpraesett srác. Mamás vonzata volt ennek. Az anyja ötéves korában elhagyta, az alapozhatta meg azt a vágyát, hogy mindig idősebb nőt keressen magának, aki a szeretője volt, és a mamája is egyben.”
A mai zenekarok közül Payer fontosnak tartotta kiemelni a Magna Cum Laudét, és a Club 54-et, mint pozitív példát a lélekrezdülésre és a színpadi hitelességre. Végül a jövőbeni terveiről is kérdeztük a zenészt. „Szeretnék jó sokszor fellépni. Járjuk az országot a zenekaraimmal, néha félplayback koncertet adunk, de én mindig énekelek. Az sosem történhet meg, hogy tátogok.”