A bulvárról, mint műfajról mit gondol?
Egy természetes igény. Igénylik az emberek, hogy a közszereplők, az úgynevezett híres emberek magánéletéről is tudjanak valamit. Egész egyszerűen azért, mert nemcsak arra kíváncsiak, hogy ki mit mondd valamiről, hanem arra is, hogy milyen ember valójában. A bulvár ezt szerintem vissza tudja adni. Persze ez a tükör néha fals, de összességében a valóságot mutatja. Ezért is gondolom, hogy a bulvár szükségszerű, és nem tartom rossznak.
A bulvárkarrierjét milyennek értékeli?
Kaptam hideget, meleget, nagyjából úgy, ahogy megérdemeltem. Ha az ember olyasmit csinál, ami a többség számára nehezen vállalható, akkor természetes, hogy azt is meg fogják írni. Senki nem várja el egy közszereplőtől, hogy mindig a tökéletes arcát mutassa. Nem érdemes madárnak nézni az embereket, mert nagyon jól tudják, hogy mindenkinek van jó és rossz oldala is. És mindkettőre kíváncsiak. Ettől lesznek valódi emberek. Ha politikusokról beszélünk, akkor szerintem ma már a személyiség perdöntőbb egy választás esetében, mint a programjuk. Mert Magyarországon a politika komoly programinfláción ment keresztül az elmúlt húsz esztendőben, de ez biztos változik még. A választók először azt nézik, ki mit akar, ezt követően, pedig hogy ki milyen ember, és ennek alapján döntik el, hitelesnek tartják vagy sem. Ebből a szempontból szerintem bulvár számít. Bár én nem akartam soha sokat szerepelni benne, de mikor az életemben fordulópontok voltak, tudtam, hogy nem érdemes kikerülni. Szerintem az utóbbi egy évben sokkal kevesebbet szerepeltünk a feleségemmel, mint korábban. Nyilvánvaló, ha megszületik a gyerek, akkor megint egy kicsit érdekesebbek leszünk. Nem fogom kikerülni az érdeklődést azért, mert ez egy ilyen vagy olyan újság. Nincsenek komoly és komolytalan lapok. Vannak lapok, amikről el kell döntenie az embernek, hogy akar-e benne szerepelni, vagy sem. Nyilvánvalóan nekem is van olyan, amihez egész egyszerűen azért nem adnám az arcom. Szándékosan nem mondom melyikbe.
Többek szerint egy film sikere azon is múlhat, van-e benne kutya és gyerek. Önnek mindkettő van, és szerepelnek is a médiában. Tudatosan követte ezt a bevett sémát?
Krumplit Cecilnek vettem ajándékba Valentin napra. Eszembe jutott, hogy beszélgettünk a születésnapom után arról, hogy neki sosem volt kutyája. Ezért vettem, nem más ok miatt. Nekem gyerekoromban volt vagy húsz, de komolyan. Rengeteget neveltünk, és akkor gondoltam, hogy miért ne, bár sose próbáltam lakásban tartani előtte. Szeretjük ezt az állatot. Ha jön a gyerek, akkor is meg fogjuk tartani, mert szinte családtag. A kutyától egyébként egy kicsit én is más ember lettem, és nem árt, ha ezt az emberek tudják. Például a kerületben másként nézek a kutyások gondjaira. Észrevettem, mióta tudják, hogy van kutyám, bizonyos kérdésekkel szívesebben fordulnak hozzám. Azzal, hogy Krumpli is bekerült a bulvárba, jól jártunk, mert nem találtuk volna meg soha, mikor a Balatonon eltűnt. Ha akkor nem kapok segítséget azoktól, akik korábban kíváncsiak voltak rá - és én nem tagadtam meg -, elveszett volna, vagy az erdőben pusztul el: így viszont megtaláltuk.
Mennyi esélyt lát arra, hogy egy színes magazinnak megmutatja az újszülött gyermekét?
Egy-két hetes korában lehet, csinálunk róla olyan képet, amit megmutatunk az embereknek. A saját kedvünkre eddig is írogattunk egy babanaplót, de azt nem akartuk nyilvánosságra hozni. Lehet, hogy mégis megtesszük, mert a mai napig rendszeresen dolgozunk vele, én a saját szemszögemből, az elmúlt hét-nyolc hónap eseményeit, meg Cecil is övéből. A gyereknek ez később szórakoztató lehet. De azt nem tudom, hogy lesz-e erőnk ahhoz, hogy akkor is naplót írjunk, mikor ott bőg a szomszéd szobában.
Melyik politikus celebléte szimpatikus önnek?
Nem akarok hazai példákat mondani, mert az nem ildomos. Például nagyon kedvelem Sarkozy stílusát. Abban, hogy ő most Franciaország elnöke, nagy szerepe volt annak, hogy a korábbi konzervatív politikusokkal ellentétben, nyíltabban odaállt a bulvár elé az életével, és nem tagadta, hogy éppen mikor mi történik körülötte. Szerintem komoly ember tud maradni úgy is, hogy megmutatja a magánéletét.
Elkerülhetőnek gondolja, hogy a jövőben egy politikus nélkülözze a bulvárt?
Szerintem korszakok lesznek. Lesz, amikor kevésbé, lesz, amikor jobban kell a bulvárra foglalkozni. Az Egyesült Államokban nagyjából Kennedy óta teljesen nyilvánvaló, hogy politikusoknak a magánéletére is határozottan kíváncsiak. Nem azért, mert az érdekeli az embereket, most éppen ki az elnök felesége, hanem, hogy milyen ember. Ott hosszú évtizedek óta az alapján szavaznak egy választáson: mit gondolnak a jelöltről, mint emberről. Ez perdöntő. Ezt nem lehet a Népszabadság a Magyar Nemzet a Népszava meg a Magyar Hírlap hasábjain megmutatni. Ott nem működik. Ez a bulvár műfaja. Biztos vagyok benne, hogy a bulvár is sokat fog változni. Ma már az internetes médiumoknak ebből a szempontból egyre fokozódó jelentősége van. Sőt mondhatni, nagyobb is, mint a nyomtatott sajtónak. És Magyarországon is nagyobb jelentősége lesz a bulvárnak, mert az emberek nem hisznek a programokban, csak az emberekben. Ha ez megváltozik, kicsit hitelesebb lesz a politika is, mint műfaj. Az is elképzelhető, hogy a programokra is jobban oda fognak majd figyelni.
A Velvet trendrovata szerint ön Justin Timberlake imidzsét követi az öltözködésben. Megállja a helyét ez az állítás?
Ismerem őt, de a zenei stílusát nem kedvelem. Ha igaz, teljesen véletlen lehet. Az hogy miben jelenek meg, attól függ, mikor, mihez van kedvem. Ebből a szempontból korszakaim vannak. Volt olyan, mikor sajtótájékoztatót is pólóban tartottam. Ma az inget egy zakóval, vagy éppen egy decens nyakkendővel jobban kedvelem. Lehet azért, mert öregebb lettem, nem tudom. Az öltözködésben egyébként nem hallgatok senkire. Amikor megunom a ruhadarabjaimat, fogom magam és elindulok vásárolni. Ez két-három évente esik meg, addig agyonhordok mindent. Szóval veszek öt –hat új darabot, utána azokat kezdem el hordani. Ennyire foglalkozom ezzel a kérdéssel.