Összegyűjtöttem néhány gondolatát. Az egyik kedvencem: „Folyamatos apokalipszisben élünk”.
Szeretem ezt a mondatomat. Az apologéták az apokalipszist pillanatnyi balítéletnek fogták fel, mely atomháború, vagy meteor képében jön el. A hollywoodi filmipar is erre épít. A megítélésem szerint viszont az apokalipszis folyamat, az ökoholokauszt állapota. Az emberi tevékenység következtében annyi faj fog kipusztulni, mintha egy nagymeteor csapódott volna be.
Úgy gondolja, a folyamat végső pusztuláshoz vezet?
Nem, a dinoszauruszok kipusztulása sem a bioszféra halála volt, hanem egy nagy metamorfózis. Az emberiség előtt álló jövő a genetikai manipuláció, a klónozás, és a mesterséges intelligencia. Félelmetes az is, hogy hova halad a progresszió - vagy ahogy én fogalmazni szoktam - technolúció, ami már évezredek óta folyamatosan gyorsuló pályán tartja az emberiséget. Földcsuszamlásszerű életmódbeli és technológiai rendszerváltásokat látunk. Az átalakulás gyötrelme az igazi apokalipszis.
Társadalmi értelemben is mérhető ez az apokalipszis?
Főképp Európában és Észak-Amerikában a hagyományos családmodell felbomlásában mérhető. Ma már egyre inkább identitásproblémává válik, hogy van nemünk. Mit csináljak azzal, hogy férfi vagyok? Nem mehetek ki vadászni bunkóval a mamutokra. Ezzel együtt pedig az audiovizuális kommunikáció az, amelyik a tudatot formálja, nem a család. Ennek következtében egyre inkább egy kollektív tudattá válik az emberiség. Mindez azonban nem olyan egyszerű és rossz folyamat. Ha a kultúrtörténetet nézzük, rendkívül kellemetlen volt a kódexmásolóknak, amikor 1600 táján ipari méretekben kezdtek könyveket előállítani. Azok az oldtimer kocsik pedig, amiket ma nosztalgiával gyűjtögetünk, a konflisok kultúráját semmisítették meg. A népi és törzsi kultúra is erodálódik.
Most eljutottunk az indiánokhoz?
Paradoxon, hogy a nyugati kultúra törzsi mítoszokba menekül, miközben pont azok a kultúrák bizonyultak korruptnak. Nem ismerek olyan indián kultúrát, amelyik ne adta volna el üveggyöngyökért a szakrális műtárgyait, és ne öltözött volna farmerbe, ne inná a kólát.
Mit gondol az iszlám világ ellenállásáról?
Hiába robbantanak bombát, az ellenállás látszólagos. El kell menni Dubaiba, Bahreinbe, ahol bizonyos dolgokat szűrnek ugyan ideológiai alapon, de a fejlett nyugati technológia minden terméke kapható. De nem a beduinok találták ki a légkondicionálót. Ezek a vívmányok egy adott régióhoz köthetők, egy adott szellemi folyamat következményei. A mobiltelefont nem egy idegen civilizáció dobta le a sivatagba, hanem az elektrodinamika és a kvantumelmélet gyakorlati alkalmazásából megalkották.
A távol-keleti kultúra átvételéről mit gondol?
A buddhizmus, a feng-shui, az asztrológia a fogyasztói igényekből fakadó divat. Ma nem csak a civilizációba való belépés útjai kikövezettek, hanem az abból való kilépés útjai is. Az ökológia egyik legsúlyosabb fenyegető tényezője azonban az, hogy az emberiség szereti a természetet, és vágyódik bele. Én itt élek Angyalföldön, mert szeretem a természetet. Aki valóban szereti a tengert, nem megy el a korallzátonyra, és nem töri le onnan a maga szuvenírjét. A szuvenírek teremtenek ökológiai sivatagokat.
Akkor természetpótlékra lenne szükség.
Megkapom, ha veszek egy papagájt.
Önnek van természetpótléka?
Volt egy őserdőm az erkélyen. Az én természetközeli állapotom genezise, amit A lázadó bioszféra című könyvemben leírtam, a következő. Kilenc éves koromban költöztünk ide, ahol élek. Az előző lakók otthagytak egy virágládát, amiben muskátlicsonkok voltak fellelhetők. És én meglocsoltam őket, gondolván, hogy majd újraélednek. A következő történt: muskátlik helyett buján papsajt és gyomnövények jöttek föl. Abban a pillanatban világosodtam én meg. Amit muharnak, dudvának mondunk, az valójában a természet. Erre épül egyébként Médium című nagyregényem. Ott a civilizációt a kert szimbolizálja. A kert élesebben áll ellentétben a természettel, mint egy nagyváros. Mert a kert közvetlenül a természetet manipulálja. Az emberi akarat dönti el mengelei értelemben, hogy te szép vagy, te élhetsz, te csúnya vagy, gaznövény vagy, lekaszálunk, kinyírunk.
Ennek a tervezésnek vannak áldásosnak mondott részei is, például a parlagfűirtás.
Az allergia is a mi beteg tudatunknak a kivetülése. Ráfogjuk a nyuszira. Pedig az immunrendszerünk nem a parlagfű miatt bomlik-romlik, hanem a kemikáliák miatt. A MÁV halálvonatokat indít, vegyszerrel irtja a töltéseken a pipacsokat. A méregtől jobban félek, mint a vadvirágtól. Visszatérve a buddhista gondolathoz, a legtöbb öko, bio kezdetű termék semmi más, mint természetpótlék. És még egy ellentmondás. Fotószafarira mész Afrikába, de közben elvárod, hogy ne csípjen meg a skorpió. A természet nem full komfort, hanem egy brutális valóság. Kaphatsz bélférget, elejthet egy oroszlán.
A következő idézet: „A filozófusnak mindig az adott környezetben kell megnyilvánulnia”. Hogy értékeli a saját, médiabeli megnyilvánulásait?
Nem vagyok népnevelő. Nem kívánom eréllyel formálni a tudatot, viszont hangsúlyosan minél több embernek szeretnék lehetőséget adni arra, hogy elmondhassam, amit gondolok. Ha piacról beszélünk, a spirituális javak piacán a magam értékével és termékével jelen kívánok lenni.
A megnyilvánulását kulturális tevékenységnek tartja?
Ez újabb kérdéseket vet fel: áru-e a kultúra? Lehet-e árunak nevezni azt, ami egyben érték? A műkincspiacon ez nem kérdés, egy El Greco-kép, ami egy misztérium, dollárban kifejezhető anyagi erőt mozgat. A világ szellemi létét is bizonyos értelemben piacnak tekintem. A világban az agyak felosztásáért folyik a harc. Ami terra incognita, örök fehér folt maradt, az nem más, mint a szürkeállomány. A nagy márkák, pártok, művészek az agyakat akarják megszerezni, mindegy, hogy messiási, vagy pénzszerzési szándékból. Nekem is indíttatásom, és üzenetem van.
Sikerül az üzenetet eljuttatni azokhoz, akikhez szeretné?
Ha a vallások történetét tanulmányozzuk, láthatjuk, a tan félreértése alapvető élmény. Engem nem zavar, ha félreértenek. Úgy, ahogy én értem magam, más már nem fog. Ehhez képest az, hogy rajtam kívül létezik másik ember, már az is egy félreértés. Az ego végtelen fekete lyukához képest, hogy van más, az eleve kompromisszum.
Nem bánja azokat a kijelentéseket, hogy például Sebeők azért kell a médiába, mert ufót nem találtak?
Ez megtisztelő. Sajnos most olvastam, hogy ufó-hamisítás volt a roswelli incidenst állítólag bizonyító dokumentumfilm.Visszatérve: én vállalom azt, hogy erre a Földre jöttem, és ufóként nagyobb rálátásom van a dolgokra.
Újabb gondolat:„az ismertség és a hatalom egymásra nem átváltható dolgok”
Mondok erre egy drámai példát. Sir Paul McCartney elutazott Kanadába, és odafeküdt a bébifókák mellé, hogy tiltakozzék a fókavadászat ellen, de nem ért el semmit. Paul McCartney egy isten, ha szabad így fogalmaznom. Neki van ismertsége, és egy általunk abszolút ismeretlen kanadai kormányzó pedig azt mondhatja, hogy aláírok egy jogszabályt, ennek következtében 350 ezer fókát ki lehet irtani. Más, hogy ha valaki az agyakra befolyással bír lenni és más, hogy döntéseket hozhat politikai vagy gazdasági értelemben. David Beckham nem tud arra hatni, hogy Angyalföldön ne vágják ki a nyárfákat.
De a divatot tudja befolyásolni Angyalföldön is. Más: mit jelent az, hogy igazságshow?
A létforma, amit élek, egyidejűleg értékorientált és bulvárosan könnyed. A kereskedelmi és a közszolgálati médiának két ellentétes Sebeők-képre van igénye. Az egyik a professzor, aki olykor érthetetlen körmondatokkal osztja az eszet, a másik a bohóc, aki a legkülönbözőbb műsorokban úgymond bármire kapható. A www.melorepp.hu igazságshow a kettő együtt, éspedig tudathasadás nélkül. Irodalmi stílusomban is összefonódnak a groteszk és a komoly jegyek, ez a kétféle létmód bennem harmonikusan megfér egymás mellett.
A Melorepp Sebeők című lemez karikatúra?
A lemez a show-hoz kapcsolódik. Láthatjuk, hogy a személyes valóságshowk: a Győzike-show, a kudarcba fulladt Ganxsta-féle Ötökör-show és a Dopeman-show a zenész főhősök zenei és művészi énjének megsemmisítésére épül, a szereplők intelligenciáját és emocionális kvóciensét mesterségesen lebutító, félig hazug magánéleti cirkuszt ad a nézőknek a művészi ego helyett. Ami a Győzike-showban történik, csak köszönőviszonyban van azzal, ahogy valójában él az a család. Az én igazságshow-m viszont - habár nem vagyok zenész, hanem író vagyok - a zenén keresztül kommunikál. A művészetemen keresztül mutatom be, milyen is az én belső igazságom. Ez egy hiteles karikatúra, nem magánéleti valóság, de véghetetlenül személyes. Állandó rovatként szerepel benne minden ami nekem az életben fontos.
Mondana egy példát a fontos dolgokra?
Például a kávé. Erről szól a Kávészünet című rovat. Kávézom tizenötször és kész, ennyi. Ez mélyebb önvallomás, mint ordítozni, vagy arról nyilatkozni, hova mentem nyaralni. De fontos, hogy kreált szituációkban alkotom meg a magam, a valóságosnál sokkal mélyebb, igazságát.
Annak mi értelme?
A Casablanca rendezőjét megkérdezték, itt a háború, miért hollywoodi stúdióban forgatjátok a háborút? Azt mondta Kertész Mihály: ’mert csak így fognak sírni az emberek’
Egy állandó rovatot szentelt a fotózásnak is: Vaku címmel.
Ha lehet egóról vagy hiúságról beszélni az életemben, akkor vállalom. Vonz a fény, a kamerák, az ismertség. Örömet okoz, ha én vagyok a sztár.