Pulai Imre és Seregi Gergely évente 150-200-at csúszik, a 400-500 helyett, így egyelőre a 40., illetve a 46. helyen végeznek. A támogatásuk késik, de ebben semmi meglepő nincsen, hiszen nem vívnak, és nem Dakaroznak, ami mindennél előrébb való.

A Pulai Imre-Seregi Gergely páros 2004 óta szánkózik. Először ők is, mint a kicsik, kerekes szánkóval kezdték, csak később mehettek a jégre. A sportolók szerint a legnehezebb az volt, hogy megszokják, nincs fék, a sebesség ezután pedig ajándék volt. „2004. májusban voltunk Floridában. Közösen edzettünk, és akkor elkezdtünk gondolkodni, hogy milyen sportágat válasszunk pluszban. Mind a ketten motorozunk, az autó is a hobbink, aztán valahogy jött a versenyszánkózás. Gondoltuk, kipróbáljuk, elkezdjük csinálni. Gyulai Marciék már boboztak, annak idején hívtak minket is, de az nagyon költséges. Egy jó bob nyolcmillió forint. Ezt nem lehet megfizetni Magyarországon, egy szánkó ezzel szemben körülbelül egymillió körül van.”

Ez nem jár fájdalommal

Pulai hozzátette, hogy a mostani szánkójukra kedvezményt kaptak - mert a volt kenus olimpiai bajnok -, így csak 700 ezret fizettek érte. Hangsúlyozta, hogy ez nem fizikai sport, és ha tisztességgel megtanulja az ember kezelni a szánkót, akkor lehet élvezni a sebességet is. „Ausztriába járunk ki edzeni, a kijelölt az edzőnkhöz. Csúszkálunk egyfolytában, ha tehetjük. Kondizni és futni a Honvéd telepre járunk, de tudjuk, hogy a szánkózás valójában fejben dől el, nem jár napi fájdalommal. Nem szabad félni, és azt kell csinálni, amit az edző mond.”

Nézzen szánkóst!

A Pulai-Seregi párost gyakran cikizik azzal, hogy a szánkó magától is lejön, ne vegyék már komolyan magukat, de az érintettek szívesen felvilágosítanak bárki arról, hogy ez a sport nem gyerekjáték. De ha nekik nem hisznek, próbálják ki nyugodtan. „Körülbelül hetvennel indulsz és vannak bizonyos kanyarok, amikor a lábaddal és van, amikor a karoddal kell kormányozni. Ezeket nehéz megtanulni. Ha elrontod, akkor a szánkó nekimegy a felső gerendáknak, mert ki akar törni mindenképpen valamelyik irányba. A skeleton könnyebb, ott hason kell feküdni, egyébként azért nem azt választottuk, mert futni kell az elején. Aki atletizál, az jól meg tudja tolni, mi nem. A szánkónál ülőrajt van. A skeletonnal nem borulsz fel, ezzel igen, ezért is veszélyesebb sport. Ha lenne egy skála, akkor a skeleton 50 százalék, ahogy a bob is, míg a szánkó 100 százalékon állna.”

Eltapsolnak 500 milliót

Pulai szerint, ha lenne idejük jól megtanulni szánkózni, akkor hosszútávon pontszerző helyre érnének – az első hatba kerülnének -, és a 2010-es vancouveri téli olimpiára is kijutnának. Azonban ebben a szezonban még a támogatás felét kapták csak meg, így eddig négy versenyt kellett kihagyniuk. A szövetséget is csak egy év alatt tudták megalapítani, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságtól és a német szövetségtől kapjanak támogatást. „Van, amikor adnak száz csúszást, nem kell fizetni érte. Kapunk szerelést is, ami jó, mert 80 ezer forint lenne különben. Sok sportág küzd azzal, hogy kevesen vesznek részt a versenyeken, és ha egy bizonyos szint alá csökken a résztvevők száma, leveszik az olimpiairól. Régen a szánkó együtt volt skeletonnal és bobbal, de nem tudom miért, különváltak.”

Mint kiderült, úgy alapítottak szánkószövetséget, hogy három pesti és két vidéki klubbal neveztek, és Pulainak köszönhetően szerencsére a MOB nem szabott meg irreálisan sok egyesületet ahhoz, hogy a szövetség létrejöhessen. Ha azonban Seregi kezdeményezte volna mindezt, valószínűleg a mai napig nem lenne szövetség, mert általában csak azoknak jár a kedvezmény, és a figyelem, akik minimum olimpiai bajnokok. Arról nem is beszélve, hogy Seregi eddig jobb eredményeket ért el szánkóban, mint Pulai, és a kenus miatt nem tudnak egyelőre párosban indulni.

„400-500-at csúszik egy szánkós, mi ezzel szemben 150-200-at. Évente, fejenként 3 millió a költségünk. Ha időben a számlán lenne a 6 millió forint, akkor ott lehetnénk mindenhol, és csúszhatnánk eleget. Ha pénzünk van, akkor esélyünk is, de válság van, nehéz szponzort találni. Nem értem, a cégek miért nem támogatnak magyar sportolókat? A Dakarra, Paliknak kifizetnek 500 milliót, két hétre, aztán ők eltapsolják. Más sportágaknak nem fizetnek 1 milliót se, meg 2-t se. Nagy susmus van a háttérbe, gondolom. A hagyományos magyar sportok több támogatást kapnak, a többi meg egyre kevesebbet.”