Hogy érezted magad a forgatáson?
Amikor kimentünk, úgy voltam ezzel az egésszel, mint a profi bokszolók a meccs előtt: mindkettő azt mondja, hogy laposra veri a másikat, kicsinálja, meg fog halni; végül az egyik mindig nevetségessé válik. Én úgy vágtam bele, hogy különösebben nem félek semmitől, viszont biztos fogok találkozni valami olyan dologgal, amire azt mondom: erről eddig nem tudtam. Kimentem és minden feladatot megcsináltam. Pont az történt, amire először gondoltam, de előtte nem mertem volna kimondani.
Mindig vannak ilyen megérzéseid?
Gondolkodtam azon, hogy mi az amitől nagyon tartok, de nem találtam ilyet. Úgy voltam vele, hogy kimegyek és -azt hiszem- minden feladatot megcsinálok.
Nincs valamilyen fóbiád?
Nincsen, de az feltűnt, hogy a magasat mostanában nem nagyon szeretem.
Szövődtek új barátságok a forgatás alatt?
Minden csapatban volt egy lány meg két fiú. Mindkét lánynak voltak olyan feladatai, melyek láttán - már a bemutatáskor - elsírták magukat. Ennek ellenére mindent megcsinálták, legalábbis mindennek nekifutottak. Egyértelmű, hogy támaszkodtunk egymásra, megpróbáltunk lelkierőt adni a másiknak. Azt gondolom, ha valahol, akkor ilyen helyen születnek barátságok.
Ezeket a barátságokat mennyire gondolod tartósnak?
Szerintem ez simán lehet tartós. Én a legrosszabb példa vagyok erre, mert nagyon rossz kapcsolattartó vagyok, engem mindig fel kell hívni. Nagyon ritkán szoktam rátelefonálni a közeli ismerőseimre, amit gyakran szóvá is tesznek. Gyakorlatilag azóta is hívogatjuk egymást. Nem tudom milyen rendszerességgel, de egy hosszútávú kapcsolat fog kibontakozni belőle.
Sokszor énekeltek duettet, szinte ragaszkodtok hozzá.
Minden lemezünkön volt duett, egyszerűen azért, mert szeretjük. Nagyon sok tervünk van, de az ember már nem nagyon mondogat ilyeneket, mert nagyon sok dolog meghiúsíthat egy-egy ilyen kijelentést. Természetesen nyáron vagy ősszel kijövünk egy új lemezzel.
Honnan merítitek az ihletet?
Nehéz kérdés. Mindig másból jön. Hozzáteszem, az utolsó három lemezünket részben Puerto Ricoban vettük fel, ez már szinte hagyománnyá vált nálunk. Most is április-május környékén kimegyünk oda, amit meg szoktunk spékelni még egy miami kiruccanással. Konkrétan erről a két helyről szedjük az ihletet. Oda járunk regenerálódni. Ha kimegyünk és körülbelül két hetet ott vagyunk, attól egy fél évre feltöltődünk. Magunkba szívunk csomó olyan dolgot, amit tudunk hasznosítani. Ilyenkor szoktuk azt csinálni, hogy elkészítjük a Puerto Rico-i részt, aztán a lemez hátralevő részét már itthon fejezzük be.
Úgy érzed, nem jó helyre születtél?
Dehogynem. A zenekar világszínvonalú, hiszen a Puerto Rico-i zenészek mindegyikének van Grammy-díja. Egy jobb világban megcsinálhattuk volna a lemezt Amerikában is. Akkor olyan kaliberű sztárzenekar lenne a Fiesta, hogy már nem is tudnánk, miben gondolkodjunk: szigetekben vagy földrészekben.
Angolul miért nem énekeltek?
Ahhoz, hogy angolul énekeljen valaki, tudni is kéne azon a nyelven.. Azokat a szövegeket, amiket megírunk magyarul, azokat nem tudnám megírni angolul. Ha lefordítanánk, az nem lenne olyan. Valakire rábízni magad, hogy tolmácsolja a gondolataidat - amit ráadásul nem tudsz lecsekkolni - elég reménytelen.
Mindig ilyen bizalmatlan vagy?
Ebben az országban tényleg igaz a mondás: csak az van megcsinálva, amit magad megcsinálsz. A zenét, a szöveget, a hangszerelést mindig is mi ketten csináltuk, ezzel semmi bajom nincs. Zenészek vagyunk, azt csináljuk, amit szeretnénk.
Miben más a Puerto Rico-i mentalitás?
Ha az ember kimegy néhány hétre, egyből látja, hogy teljesen másképp gondolkodnak. Ezért is jutnak egyről a kettőre, mert egymást erősítik, nem pedig gyengítik.
Könnyű mosolyogni, ha mindig süt a nap.
Igen, könnyen rá lehet fogni, hogy mindig süt a nap; de itt nagyon irigyek az emberek. Ott ezt nem látom.
Miért van tetoválásod?
Tizennyolc éves koromban volt az első. Ezt nem nagyon tudja az ember megmagyarázni. Mindig is tetszett; mondhatnám: fiatalság bolondság, de mai napig nem bántam meg.