Ma is korán ébredt?
Rendszerint fél hatkor felpattannak a szemeim, a börtönben akkor keltünk. Nehéz az átállás a szabad életre.
A börtön megváltoztatta a személyiségét? Más most, mint azelőtt volt?
Igen. Például sok dolgot igyekszem elkerülni, a bezárt ajtót, a kulcscsörgést, a kiabálást, az ajtócsapódást. Ezek mind az odabent töltött két évet idézik fel bennem nagyon erősen. A börtön sok mindent megváltoztatott. De a közvetlenségem az emberekkel megmaradt. Épp ez volt az, ami valamelyest megkönnyítette a beilleszkedésem odaben, és azt is, hogy nagyon jól kijöttem a lányokkal. Hiányzom nekik. Néha felhív közülük, akinek lehetősége adódik. Be akartam menni hozzájuk karácsonykor, de nem tehetem. Szabadulása után az elítélt hat hónapig nem lépheti át a börtön kapuját.
Valódi barátságok szövődtek odabent?
Nem tudom. Ezt majd eldönti az idő. Annyira másmilyenek ott az emberi viszonyok is, hiszen lényegében semmit nem tudunk a külvilágról, csak mi létezünk. Persze tévét nézhetünk, meg újságot is lehet olvasni, de ott jöttem csak rá, mennyire nincs köze a valósághoz annak, amit a media közvetít. Idekint örülni tudok mindennek egy jó kapuccsínónak, egy jó bornak, egy színnek, egy illatnak. Kicsit giccses is lett most az otthonom, tobzódom a színekben.
Internetes fórumokon kap hideget-meleget az emberektől, a többség börtönviselt bűnözőként tartja számon. Mit gondol, helyreállítható az imidzse?
Szerintem igen. Bár az amerikai média és a showbiznisz máshol tart az imidzsformálásban, mint mi. OJ Simpson és Michael Jackson sokkal pozitívabban jöttek ki a botrányukból, mint azt sokan várták. Nálunk, azt hiszem, én vagyok a precedens. Hogy mi lesz, majd meglátjuk, mindenesetre rajta leszek. Ezután csak azzal foglalkozom, amihez értek, a zenével. Szilveszterkor például lesz néhány kisebb vidéki fellépésem. Nagyon izgulok, hogyan fogad majd a közönség. Azután jön a tavaszi koncert. Hogy mi és hogyan történt a tévével és a pénzügyekkel kapcsolatban, arról nem vagyok hajlandó többet beszélni, mindent elmondtam. Dolgozom, hogy helyrehozzam a dolgokat és a botrányhírek szereplője helyett újra énekesnő legyek. A színpad és a zene az, ahol jó helyen vagyok. Szeretnék egy blúzos-rockos lemezt készíteni tavaszra, azt hiszem, ez a műfaj áll nekem a legjobban.
Ismerve a zeneipart, így nem fog bekerülni a kereskedelmi rádiókba.
Már ott vagyok. Hallottam néhány régi dalom feldogozását.
Hogy tetszettek?
Szörnyűek.
Kikkel dolgozna a saját lemezén?
Somló, Demjén Rózsi, Adamis Anna, Horváth Attila, Balázs Fecó jelezték, hogy szívesen írnának nekem dalokat. Azért ezek elég jó nevek. Csak azt nem tudom még, hogy maradjak-e az eddigi zenei világomban vagy ahogyan azt Cher és Tina Turner is csinálta, egy teljesen új, fiatalos hangzással a fiatalabb generációt célozzam meg. Kockázatos döntés. Mindenesetre azt tapasztalom, hogy az elmúlt évek pereskedése után a fiatalok nyitottabbak, megbocsátóbbak velem kapcsolatban. Ők úgy gondolják, ahogy én is, hogy nem csináltam semmi olyat, amiért szégyellni kellene magam.
Rossz nyelvek szerint ez a botrány akár jól is jöhetett önnek, hiszen ismertté vált egy olyan korosztály szemében is, amelynek tagjai koruknál fogva nem ismerhették Zalatnay Saroltát, az énekesnőt.
Igen, az ismertség nagyon fontos, mégis újra fel kell építenem magamat. Egyedül valószínűleg nem tudom, viszont megvannak az ehhez értő szakemberek, akik például Zámbó Jimmyt is felfuttatták a teljes ismeretlenségből.
Ön azért nem innen indul.
Persze, de vissza kell szereznem a közönség bizalmát.
Mert úgy gondolja, hogy jelenleg ciki lenne megvásárolni egy Zalatnay lemezt a boltban?
Nem hiszem. Legalábbis a visszajelzésekből nem ezt érzem.
Túltette magát már azon, hogy az autóbaleset miatt le kellett mondani a decemberi koncertet?
Jaj, dehogy. Testileg már jobban vagyok, de lelkileg teljesen belebetegedtem. Talán sorsszerű volt, így kellett történnie, hogy kicsit visszavegyek a tempóból. A bezártság után túlpörögtem a hirtelen szabadságtól.
Hisz a sorsszerűségben?
Ó hogyne! Édesapám két testvére is börtönben ült, igaz, ők 56 után, politikai okokból. Édesapám csak azért nem tudta letölteni a büntetését, mert rákban meghalt. Egy barátnőm mondta, hogy talán ezért volt kikerülhetetlen számora a börtön, ez a karmám. Ezért nem töröm magam, hogy minden áron legyen férfi az életemben. Minél jobban akar valamit az ember, annál nehezebben jön. Ha a sors azt írta elő, elleszek a lányommal és a barátaimmal. Most annak van itt az ideje, hogy feltöltődjek. A börtönpszichológus figyelmeztetett, hogy a szabadságba való visszatérés ugyanolyan sokkot okozhat, mint a bezártság. Hagyni kell időt az átállásra. Nem lehet mindent egyszerre bepótolni. A szabadságot is tudni kell elviselni.