horoszkóp

Zoránt kidobnák Isten mellől az angyalok

2006.11.30. 12:25
Újra szerelmes dalokat énekel Zorán, de az előadóművész szerint ez csak véletlenül alakult így. Az öt év után új lemezzel jelentkező énekesnek mindenről van véleménye, ám azt nem köti más orrára. Így próbálja megőrizni a dalok függetlenségét. Nem ítéli el, csak épp udvari bohócnak tartja azokat a művészeket, akik kiállnak valamelyik politikai oldal mellett. Zorán azt is elmondta, ha egy asztalhoz ülne borozni és beszélgeti Istennel, az angyalok biztosan visszadobnák a földre, mert túlságosan idealista.

Feltűnően sok a szerelmes dal a most megjelent új lemezén. Ez nem volt jellemző a korábbi Zorán albumokra.

>Nem érzem soknak. Három ilyen dal került fel a cd-re, nem hiszem, hogy messzemenő következtetéseket lehet ebből levonni. Így jött össze, így alakult. Arra is fel vagyok készülve, hogy azt mondják, túl sok a közéleti dal rajta.

Nagyon áttételesen közéletiek ezek a szövegek. Nem emlékszem, hogy valaha is megnyilvánult volna közéleti kérdésekben.

Úgy gondolom, a dalok akkor működnek igazán jól, ha ebben a polarizált világban nem köttetnek minden áron valamelyik pólushoz. Próbálom megőrizni azt a művészi függetlenséget, amely úgy érzem, garancia arra, hogy általánosságokban is értelmezhetőek legyenek a dalok.

Klikk!

Mit gondol azokról a zenészekről, akik nyíltan kiállnak valamelyik politikai oldal mellett vagy egy ügyhöz adják a nevüket, arcukat?

Nem ítélem el őket. A világon nagyon sok művész mondja el nyíltan a véleményét vagy áll oda akár egy választási kampányban egy elnök mellé pózolni. Tőlem azonban távol áll ez a dolog, én mindig egy pici udvari bohócságot érzek mögötte. Akik belemennek ebbe a világba, kölcsönös függésbe kerülnek, ami szerintem mindenképp sérti azt a kritikai szándékot, amivel én a mindenkori hatalommal szemben szemlélem a dolgokat. Szerintem a művészet egyik alapvető tulajdonsága, hogy legyen mindig egy pici szkepszis, távolságtartás, rálátási képesség a világra.

Valóban annyira megosztott az ország, mint ahogy az a címadó dalból kiderül? "Közös szavakból, közös hangokból másik múltat írunk, Közös emlékből, közös kérdésből egy másik válaszhoz érsz... Közös hitekből, közös lángokból másik tűzben égünk..."

Vészesen megosztottnak látom a világot, ami rendkívül hátrányos bármilyen igazi továbblépés szempontjából. Nagyon sok ember életét, tetteit az határozza meg, hogy ide vagy oda tartozónak vallja magát. Ha ide tartozom, már eleve nem lehet jó véleményem arról, ami a másik oldalon van - ez szerintem túlságosan leegyszerűsíti a dolgokat. Mint egy háborús helyzetben: vagy az ellenfél marad életben vagy én. Ennyire azért talán mégsem eszik forrón azt a kását.

Ön nem tartozik se ide, se oda, vagy csak nem köti a közönség orrára?

Nagyon határozott véleményem van a dolgokról, de ahogy mondtam, őrzöm a dalok függetlenségét azzal, hogy ezt megtartom magamnak.

Az új lemez egyik dalában, a Penitenciában magával Istennel folyik egy párbeszéd. A korábbi albumokon is felbukkantak hasonló témák. Foglalkoztatják a transzcendentális kérdések?

Van erre affinitásom, de alapvetően két lábon a földön járó ember vagyok, tudományos érdeklődésű háttérrel. Ugyanakkor ha valaki a színpadra lép, az biztosan el fog mászkálni a nagyon reális, földhözragadt dolgoktól. Nyilván ezek a dalok ennek a megnyilvánulási formái.

Nézze meg képeinket!

Foglalkoztatja az elmúlás kérdése?

Nem. Szerintem az a bizonyos dal csupán azt próbálja kipellengérezni, hogy aki túl naivan szemléli a dolgokat, azt büntetésből visszaküldik az életbe, mert nem tanulta ki, hogy ma már nem úgy működnek a dolgok, mint korábban. Miért is loptak meg, kérdezi ártatlan szemekkel, hiszen épp hogy adni jó.

Önt visszadobná az angyal a földre, mint a dal naiv szereplőjét?

Biztosan. Én is hajlamos vagyok szebben látni a dolgokat, mint amilyenek a valóságban.

Nem nagyon szerepel a bulvársajtóban, nem sokat tudunk a magánéletéről? Tudatosan hárítja a bulvársajtót, vagy csak túl visszafogott a művészete ahhoz, hogy érdekes legyen a harsány médiának?

Ami most van, az komoly taktika és napi csatározások eredménye. Amikor összeházasodtunk Barbarával, éjjel-nappal csörgött a telefon, mindenáron címlapsztorit akartak kreálni belőlünk. Valahol normálisnak tartom, hiszen ez a dolga ennek a sajtónak. Nekünk meg az a dolgunk, hogy megőrizzük magunknak a magánéleti szféránkat, mert az az egyetlen mentsvárunk van, ha kifelé jó közérzettel, kellő kondicionáltsággal, kiegyensúlyozottan szeretnénk létezni. Ehhez kell egy biztos családi háttér. Én legalábbis az a fajta ember vagyok, akinek szüksége van rá. Szerencsére Barbarával egyformán gondolkodunk, ezért őrizgetjük, ezért próbálunk ellenállni. Miközben tudjuk, hogy nem lehet teljesen kimaradni, mert az emberek nagy többsége számára csak az létezik, aki valamiképp állandóan jelen van, s hogy művészileg mit csinál, az sokszor csak másod-harmadrendű kérdés.