Tudjuk, hogy Kelemen Anna szájába lógott a műszempillája, amikor együtt volt Martin Gore-ral, de a legérdekesebb történet mégis az, amikor apjával közösen lovat akart pucolni egy vidéki tanyán. Havas Henrik Méhkirálynő című könyve nem szexuális ismeretterjesztés, nem is életrajzi könyv, inkább drogprevenciós lektűr, és párterapeutáknak érdekes lehet.

Kelemen Anna egy gonosz kis lény – összegzett kolléganőnk, akivel párhuzamosan olvastuk a Méhkirálynő című könyvet, és a személyiségrajzban nagyjából egyetértettünk. A legutóbbi Velvet-elemzés idején a szerkesztőségünkben még felvetetődött, Kelemen Anna hátha nem is létező személy, az önéletrajzi könyvét olvasva egyre inkább hajlunk rá, hogy mégis az. Akkor viszont a személyisége legalábbis összetett.

Ha érzékeny korszakukban olvassák

Kelemen Anna képekben

Azt máig nem értjük, miért aposztrofálták botránykönyvként a monodrámát. A visszaemlékezések legfeljebb abban az esetben lehetnek kínosak mondjuk az elbeszélőre nézve, ha az álnéven említett szexuális partnerek érzékeny korszakukban olvassák a könyvet, és a nyilvánosságért bosszúból megvonják a további támogatásukat Kelemen Annától.

Ami az ismeretterjesztést illeti, néhány felszínes visszaemlékezést, az érintettek személyének védelme miatt valószínűleg megváltoztatott, vagy cenzúrázott kalandot kapunk. Igaz, az sem könnyen megválaszolható kérdés, hogy vajon a Catherine M. szexuális élete című erotikus lektűrt tekintjük-e szexuális ismeretterjesztésnek.

Műszempilla a szájban

Azt terveztük, megvárjuk, amíg a bulvársajtó kiemeli a fontosnak vélt elemeket a könyvből, hogy ezekből tanulságokat vonjunk le. Ahogy vártuk, a monodrámából az alábbi jelenetek fontosak: Kelemen Anna lábujjával kielégíti a kutyáját, férfitársaságban pezsgősüveggel saját magát, unalmas óráiban egyébként is maszturbál, és unalmas órái is bőven akadnak.

Szintén kiemelt eseményként tudhatjuk, hogy a playmate le szeretett volna feküdni a Depeche Mode frontemberével, Dave Gahannel, végül mégis Martin Gore-ral jött össze, akivel néhány delíriumban töltött napot hevert át egy budapesti szállodai szobában, de hogy szeretkeztek volna, abban nem biztos, és hogy mennyiért, nem tudhatjuk. Mindeközben műszempillája a szájába lógott, és fogat nem mosott napokig.

Szexuális kalandrovat

Nem szívesen mondanánk tehát, hogy ez a könyv szexuális ismeretterjesztés, és azt is túlzás lenne állítani, hogy életrajzi írás, mivel csaknem teljesen hiányoznak az életrajzi adatok és összefüggések. Kelemen Anna médiaszerepléséről sem kapunk átfogó képet, a műsorok nevei például nem szerepelnek az írásban, épp csak sejthetjük, hogy a Fábry Show-ra gondol akkor, amikor arról mesél, hogy a felvétel helyett külföldre utazott egy barátnőjével ámokfutni, és ez sokba fog kerülni neki a szerződése miatt.

Azt is sejteni lehet, hogy a Playboy-ban futott cikksorozatára utal, amikor arról beszél, a saját szexuális kalandrovatába egyetlen betűt sem írt. A visszaemlékezésekben megjelenő médiaszemélyek néhol többé, néhol kevésbé ismerhetők fel, ha az utalásokat jól értelmezzük, az önbarnítóval csak a látható testfelületein kezelt, Amerikából hazatért fotóművész Szipál Márton lehet, akit Kelemen Anna meg nem indokolt módon aljasnak nevezett, és a „buzi srác a Vivától” Steiner Kristóf lehet, aki az abortusza idején lelkileg támogatta.

Kopasz foltot vágott

Esetleg drogprevenciós könyvnek is tekinthetjük a Méhkirálynőt. Az interjúk készítőjét, Havas Henriket érezhetően irritálta, hogy interjúalanya gyakran szív kokaint az irodájában, mert sűrűn kérdezte a függőségéről, és a kötet végére külön fejezetet kért egy bizonyos Dr. Frech Ágnestől az elterelés fogalmának tisztázására.

Amit azonban nem láttunk eddig kiemelni, hogy milyen ember Kelemen Anna, aki őrületbe tudja kergeti saját magát azzal, hogy kopogós cipőt visel. Elgondolkodtató eset, hogy a playmate szerette ugyan középiskolai barátnőjét, poénból mégis elcsúfította azzal, hogy kopasz foltot vágott a hajába.

Édesanyját is szereti megbotránkoztatni, és leginkább akkor hívja fel, ha arra szeretné felszólítani, takarítson ki a lakásában. Onnan csak akkor mozdul ki egyébként, ha valaki igényt tart az átlagosan 250 ezer forintos szolgáltatásaira és autót küld érte, vagy repülőjegyet, ha szerepelnie kell, vagy ha Havashoz megy interjúra. Saját bevallása szerint azért nincsenek barátai, mert nem lehet rá számítani, mégis a Győzőként megnevezett első szerelméért bármire képes lett volna. Az élménybeszámolói alapján érzékeny lány, emberismerete valószínűleg nem túl fejlett, és néha saját maga számára is kevésbé érthető, mit miért tesz.

Ha a tökéletes nőt látná benne

A playmate legérdekesebb konfliktusa az orvos édesapjához fűződő viszonya. Kelemen Anna arra utal, hogy szeretné, ha apja a tökéletes nőt látná benne, aki azonban nem hajlandó elfogadni, hogy a lánya kurválkodik. Az elbeszélő szerint ebben nagy ellentmondás van, mert a férfi a lányával egykorú, hasonló karakterű és habitusú lányokra bukik. Egy családi vasalás alkalmával az apa arra is kitér, Pamela Andersont gyönyörűnek tartja, és ez megerősítette a lányát abban, hogy ez a fajta szépség elérhető az esztétikai rendelőkben.

A könyv legérdekesebb fejezete arról szól, hogy a főhősnő egy tanyára vitette magát az édesapjával, hogy közös élményeik legyenek, és okvetlenül lovat akart pucolni. Érdekes módon a playmate hasonlóan vágyik közös élményekre Havas Henrikkel, aki szintén elutasítja őt, és hasonlóan ellentmondásosan gondolkozik róla, mint az édesapa. Néha kilátástalannak tartja alanyát, néha tehetségesnek, legalábbis ami a rajzolást illeti, és akiben nagy lehetőségek vannak. Kelemen Anna sajátos módon testesíti meg apja nőidelját és csinálja azt, amit elvált édesanyja is csinált; összejön sok férfival.

Párterapeutáknak érdekes lehet

Az interjúkat készítő Havas úgy gondolta, kifejezőbb lenne, ha kérdések nélküli belső monológ lesz Kelemen Anna szexuálmemoárja, de a szövegből javarészt sejthetőek a törölt kérdései. Habár a könyv borítóján szerepel a luxusprostituáltként tevékenykedő modell neve, a belső oldalakon személyiségi jogi okokból Kerekes Almaként jegyzik; ezt megmosolyogtuk. Az sem világos, a több hónapon át rögzített interjúból álló nyersanyagot ki gépelte be, és szerkesztette nyomdakész állapotba, Havas saját bevallása szerint nemigen szokott klaviatúrához nyúlni.

Ha létezne a ponyvairodalomban esztrád, ennek e könyvnek az lenne a műfaja, ezt olvasva kikapcsolódhatnak a voyeurök, és a botrányoknak látszó nulla tartalmú kis színesekre kiélezett bulvárolvasók, de inkább párterapeutáknak lehet érdekes, esetleg szexuálpszichológusoknak.