Kovács Kálmán, a Kovács-pincészet hatvanéves tulajdonosa, a repetitív borászati hasonlatok nagy szerelmese ezután fejcsóválva elvonul a profi bokszolókból, színész-szakácsokból, spanyol modellekből és bulvárújságírókból álló társaságtól. Egy ideig még halljuk, ahogy nagyot sóhajtva olyanokat mond, mint "Ajj, de elpaskoltad!", meg a "Hétszázát!", majd nemsokára a szomszéd teremben felcsendül a Székely Himnusz szintetizátor-kísérettel megtámogatott verziója.
Eladó, kiadó most a szívem
Kálmán bácsi órákon keresztül dalol nemespenész borítású pincéjében, az sem zavarja, hogy szintetizátor véges memóriája miatt csak négy-öt, előre betáplált alap váltogatja magát a nóták és örökzöldek alatt. Eközben elfogy még pár üveg szamorodni, aszúpárlat és furmint, a toroskáposzta és a hurka is apadásnak indul a tálakban, a profi bokszolók a spanyol modellekkel és a szakács-színészekkel csevegnek, majd többször heves táncban törnek ki.
"Húzd csak rá!" - kiált Kálmán bácsi, bár a szintetizátoros kíséret miatt a "Nyomjad neki!" lenne az adekvát, miközben Erdei Zsolt párját, a bulvárlapokból már ismert Arabella del mar Stefanie Stanzigot pörgeti az ódon illatú pincében, Kovács Kokó István pedig a sarokban egy használaton kívüli mikrofon segítségével énekel.
Dínom, dánom
Így telik egy vidám hangulatú este az újdonsült borosgazda, Kokó tarcali pincészetének szomszédságában. A Kovács-pincészet mellett található, Kovács Kálmán tulajdonos után szintén Kovács-pincészetnek elkeresztelt földalatti teremrendszert hangulatos borozóvá átalakították át, így az egykori bokszbajnok mindig idehozza barátait és üzletfeleit, ha azokat meg szeretné ismertetni hathektáros birtoka termésével.
Mi, az ipari kamerákhoz hasonlóan, leginkább a sarokból figyeljük az eseményeket, illetve megpróbáljuk a borból kiszűrni az egyre fokozódó hangulatért felelős alkotóelemeket.
Eközben Madár - aki csak az arca alapján annyira lehetne humoros és kedves, mint egy kidobó hétfőn hajnalban a Marilyn Table Dance bár ajtajában fagyoskodva -, éppen meglepően humoros és kedves, ráadásul pankrátorokat is megszégyenítő fenyegetései sem rontják le az összképet: tökéletesen alakítja a sportriporteri és bulvárújságírói szóhasználatban leginkább a szeretnivaló jelzővel jellemezhető, lapos orrú bokszbajnok archetípusát.
Pásztázó tekintetünk befogja még, ahogy a Reggeli című reggeli magazinból ismert Barabás Éva vidáman az aszúeszencia után nyúl, a főzőműsorairól és színházi haknijairól híres Kaszás Géza pedig egy nővel félénk csárdáslépésekbe kezd a mulatozó tömeg legszélén, majd a bennünk rekedt bulvárújságíró ájultan rogy össze a szamorodni kényszerítő ereje alatt.
Nem csak marketingelem
Agyunkban elhallgat a "Szerelem a borospincében" "Madár elhúzta Kokó nótáját" esetleg a "Kivel jár most Barabás Éva?" szalagcímeket harsogó riporter, és feléled a lassú szájmozgással, minden kortyot alaposan megrágó borszakíró, így elindulunk, hogy megtudjuk, miért vásárol mindenki szőlőföldet, persze csak ha már van belvárosi étterme.
Nemsokára rátalálunk másik vendéglátónkra, Máté Zoltánra, akitől megtudjuk, hogy nemrég vette be az üzletbe Kokót, mivel előző csendestársa túl csendesnek bizonyult.
"Remélem Kokó neve segít majd eladni a borokat" - mondja Máté Zoltán, a furmint világbajnoki övvel díszített címkéire mutatva, de azért gyorsan hozzáteszi, hogy az egykori bokszbajnok több mint marketingelem: vendéglátó-ipari kapcsolatai új piacokat nyithatnak az évi hetvenötezer palack bort termelő pincészet termékeinek.
A nedű
Borozgatás közben megnézzük az új pincerendszert, amit kéziszerszámokkal, egy éven át napi másfél métert araszolva vájtak ki a tokaji hegyoldalban, végigsétálunk a nyolc-tíz éves aszúk rendezett tornyai közt, szemügyre vesszük a falakat borító vastag nemespenészt, ami csak Tokaj környékén él meg, és a jó gazdák időről időre borral locsolják, hogy jobban nőjön.
Máté Zoltán még csak most, november közepén kezd el szüretelni, mondván a késői szüret mentheti csak meg a termést egy olyan évben, mint idén, amikor baj volt az aszúszemekhez nélkülözhetetlen botrytis cinerea gombával, amely összeaszalja a szőlőszemeket.
"Itt a Hegyalján csak hárman vagyunk, akiknek még mindig kint a szőlője a tőkén" - mondja Máté Zoltán, majd némiképp gondterhelten még hozzáteszi: "A szőlő a hideget bírja, meg a szelet, is, de ha elkezd esni az eső, netán a hó, akkor nem lehet szüretelni, és az egész termés megsemmisül. Ha most esni fog, ötmilliót bukok".
Másnap azonban nem esik, szikrázó napsütés fogadja a sztárokat a tokaji hegyen, ahol a Fókusz riportot forgat a szüretelő sztárokról. Kaszás Géza a fotósok kereszttüzében megeszik pár fürt szőlőt, Madár és barátnője tényleg végigmegy pár venyigén, a többiek viszont inkább csak a téli napsütésben sütkéreznek. Odafent a tarcali asszonyok már hajnal óta dolgoznak, Máté Zoltánt a fent köröző seregélyhad aggasztja, mi pedig a tegnap esti borkóstoló után maradt tompa zsongással a fejünkben indulunk el a hegyről lefelé.