horoszkóp

David Merlinit kényszerzubbonyban vitték el a Lidóból

hh
2006.01.28. 18:31
Olyan partin jártunk a Lidóban, amiről majdnem Karda Beátával mentünk afterozni, és Zana Józseffel közösen svédasztalozhattunk, Merlinit pedig fejjel lefelé lógatták le a Ferenciek terén.

A egykori híres Belvárosi Kávéház helyén (a Ferenciek terével szemben a Szabadsajtó utcán lévő Klotild-palotában) január elején elektronikus Casino és étterem nyílt. Hogy minél többen tudomást szerezzenek eme nagyszerű fejleményről, a szervezők David Merlinit bérelték fel figyelemfelkeltő jelleggel. Engem a kaszinózásból csakis az ember-ember elleni, kemény valutáért játszott póker érdekel, így nem sokat pörgettem az este, hanem miután megnéztem a játékteremben kitett tévén azt a műsort a Music Televisionön, amiben egy férfit Jennifer Lopezzé operáltak, a megnyitóra betévedt magyar emberek viselkedését tanulmányoztam.

Karda Beáta és a sztárok

#alt#
Karda Beáta alatt galéria

Az eseményen láthatóan Karda Beáta érezte magát a legjobban. A jókedvűen fickándozó Kardába lépten nyomon belebotlottunk, hol sushit falatozott, hol zsemle lógott ki a szájából. Egyszer, amikor a Best magazin fotósával és a mi fotósunkkal álldogáltunk a koktélbár előtt, odajött hozzánk, hogy nem megyünk-e át inkább a Sztárok magazin bulijába, majd amikor közöltem vele, hogy a Sztárok magazin épp most szűnik meg, Karda Beáta ijedten kiáltott fel, hogy "Hú, akkor oda semmiképp se megyünk!".

Sztárvendégek nem sokan voltak a megnyitón, vagy akik eljöttek (például Schobert Norbert, és ijesztő neje) hamar távoztak is. Kivéve Zana Józsefet, Gallusz Nikolettet és ugye Karda Beátát.

Szociográfia

A fő attrakciónak szánt Merlinit mérföldekkel felülmúlta a svédasztal, amire a kiéhezett vendégek úgy vetették rá magukat, mintha hetek óta nem kaptak volna enni. Ez lehet, hogy annak is köszönhető, hogy nemcsak olyanok jöttek el, akiket meghívtak, hanem bárki szabadon ki-be járhatott.

Ennek eredménye az lett, hogy a közönség nagyszerűen reprezentálta a mai magyar társadalmat. Az átlag életkor ötven és hatvan körül mozgott, a gazdagoknak volt ülőhelyük, és nagyon kellett vigyáznom, hogy egy percre se hagyjam őrizetlenül a retikülöm. Valaki még a bejáratnál megsúgta, hogy ott volt az az ember is, aki egykor terrorcselekményekből, és gyilkolásból kereste meg a betevőre valót, és én végig azt figyeltem, hogy vajon melyik lehet ő, de a legvégére is csak olyan harminc főre tudtam szűkíteni azoknak az embereknek a csoportját, akikből mindezt kinéztem volna.

Rajtuk kívül szép számban képviseltette magát az ingyenélő újságírók társadalmi csoportja. Őket idejemúlt ruházatukon kívül onnan lehet megismerni, hogy mindenhova elmennek, ahol kapnak ingyen enni, de eszük ágában sem áll beszámolni az eseményről. Az egyik még meg is kérdezte tőlem, hogy én fogok-e erről írni, majd mikor azt válaszoltam, hogy természetesen, a férfi furcsán méregetett, exkuzálta magát, és arisztokratikus gőggel tovább is haladt becses nejével.

"Anyu, kérsz egy orgazmust?"

#alt#
Klikk!

Ami a svédasztalnál folyt, olyan harcot talán még egy sajtótájékoztatón sem tapasztaltam, de ha ott lett volna a Máltai Szeretetszolgálat valamelyik ételosztója, még ő is meglepődött volna a harmadik világot idéző tusán. Az ételek tényleg ínycsiklandozóak voltak, de ettől még nem feltétlenül kellett volna órákon keresztül ön- és közveszélyesen viselkedni egyeseknek az asztal környékén.

Voltak olyan nénik is, akik máskülönben nem nagyon járhatnak el otthonról, de azt már valahol hallhatták, hogy a koktél az finom, ezért a koktélpultnál sorban állva imígyen tanakodtak. "Te milyet kérsz?" "Én valami savanykássat. Te, nem is. Inkább valami édeskésset. Vagy tudod mit, nem is. Valami nagyon finomat kérek." Ekkor megérkezett az egyik néni fia, aki huszáros vágással megoldotta a kérdést: "Anyu, kérsz egy orgazmust?" A végén persze olyat kértek, amilyet én, mert az jól nézett ki.

Unokáink is látni fogják

#alt#
Klikk ide!

Ami viszont tényleg említésre méltó az esemény kapcsán, hogy végre van gazdája a Lidónak. Újra pompázik a Klotild-palota azon része, ami a századfordulón az egyik nagyhírű pesti közösségi helynek, a Belvárosi Kávéháznak adott helyet. A város egyik legszebb épülete az utóbbi évtizedekben már csak funky diszkóként üzemelt, de 2002-ben például itt lépett fel az Alphaville nevű együttes.

A pénteki esemény szervezője elmondta, hogy a Lido épülete már négy éve állt üresen, és nem álltak érte sorba az érdeklődők, mert az ezelőtti tulajdonosok annyira leamortizálták a helyet, hogy mindent fel kellett benne újítani, ez pedig nem két fillérbe került. Az épület most egy százszázalékosan magyar tulajdonú cég kezébe került. Ez a cég kaszinókat üzemeltet Kelet-Európában (többek közt Romániában, Szlovákiában, Moldáviában), itthon pedig Veszprémben és Érden van játéktermük.

Az éjjel-nappal nyitva tartó Lido Casino alsó szintjén található az elektronikus játékterem három elektronikus roulette-asztallal, és temérdek játékkonzollal: mindenféle félkarú rablóval és delfines meg királylányos játékokkal. A tulajdonosok a felső szinten éttermet üzemeltetnek (ez is folyton nyitva) igényes nemzetközi konyhával.

Ráday Mihály "Unokáink sem fogják látni" című műsorából tudjuk, hogy a tulajdonosok a műemlékvédelem előírásait betartották. A hatóságokkal kötött alku tárgya az volt, hogy ha nem is kávéházként nyílik meg a földszinti rész, illetve a galéria, hanem játékteremként, akkor is helyreállítják az összes csillárt, stukkót, festést, ami a százöt éves kávéházat jellemezte - olvashatók az MTV honlapján Ráday úr szavai. A pincét, ahol régen kaszinó működött, egyelőre nem újították fel.

Merlinit kényszerzubbonyban akasztották fel

#alt#
Kattintson a képre!

Térjünk rá akkor Merlini exkluzív műsorára, amit ez alkalommal még a megújult ATV sem közvetített, így a darukezelőn, a lezárt út miatt a Szabadsajtó úton vesztegelő autósokon, és a hetes busz megállójában várakozókon kívül összesen vagy harminc vendég nézett végig. A Lido vendégei inkább kihasználták a felfordulást, és lecsaptak a lazacra meg a fekete spagettire, amíg Merlini kint kockára tette az életét. Merlini szegény nagyon szerencsétlen jelenség, és így, hogy csak viszonylag kevés emberre próbálta meg ráerőltetni a műsorát, még nem is lett volna semmi baj vele. Most azzal idegesített fel, hogy a nyolcvan éve elhunyt Harry Houdini emlékére adott elő egy Houdini-számot, és hát hogyan jön ő ehhez. Mert az eddig is világos volt, hogy utánozza őt, de Houdini akkora isten volt, hogy úgy érzem, Merlini visszaél a nevével. Felvezetőjében Merlini Dávid önironikusan meg is jegyezte, hogy nem sokban hasonlít Houdinire, mert ő kicsi volt és izmos.

A mostani műsor Houdini egyik számának korhű másolata volt. David Merlini In-Kalos haverjaival magára erősíttetett egy kényszerzubbonyt (amit előtte egy közönségből kiválasztott hölggyel meg is szagoltatott, hogy igazi-e), szenvedő arcot vágott, hogy lássuk, milyen rossz neki, és kivitték a Lido főbejárata elé. Ott egy daruval a magasba emelték, így először életemben felnézhettem rá. Felhúzták jó magasra, ott elkezdett mocorogni, és egyszer csak láss csodát, kibontakozott a kényszerzubbonyból, és még szikrákat is szórt, ahogy leereszkedett a biztonsági kötelén. Majd eltűnt, mint szamár ködben.