Mészáros Dóra és Rácz Linda nem bocsátja áruba a testét, csak annak a látványát. A sztiptíztáncosnők nehezményezik, hogy gyakran összetévesztik a szakmájukat a prostitúcióval, aminek annyira van ehhez köze, mint Geronazzo Máriának az erkölcsiséghez.

Mészáros Dóra és Rácz Linda mozgó kellékként színesíti a legénybúcsúkat, ha felkérést kapnak rá. Vágyaik netovábbja, hogy ez minél többször történjen meg a jövőben, és ígérik: amíg van kereslet irántuk, biztosak lehetünk benne, hogy minőségi műsort élvezhetünk testközelből.

A két sztriptíztáncosnő korábban is dolgozott együtt, de most hogy már mindkettőjük saját vállalkozásba kezdett, arra gondoltak elmélyítik az amúgy felszínes barátságukat. „Régóta ismerjük egymást a Dórival, régen egy műsorszervező irodánál dolgoztunk, de ott nem kerültünk közel egymáshoz. Dóri és én is eljöttem onnan és egymásra találtunk. Régen is együtt dolgoztunk, de nem olyan intenzíven, mint most" - nosztalgiázott Rácz Linda, akit a kegyetlenül őszinte megnyilvánulásaiért kedvelünk.

Mészáros Dóra és Rácz Linda

A hölgyek elmondták, hogy lassan két éve vállalnak ilyen jellegű közös szerepléseket, és gyakorlatilag minden olyan eseményen megjelentek már, ahol erotikus műsor dukál. Extrém helyszínként említették, az óvodát - természetesen, akkor nem voltak jelen az odajárók -, a reggel még ébredező az irodákat, a disznóólakat, a vadászházakat és a kihagyhatatlan falunapokon is felléptek. Mészáros arra is felhívta a figyelmünket, hogy ha őket rendeljük házhoz vagy a már említett helyszínekre, akkor biztosak lehetünk benne, hogy minőségi vetkőzést láthatunk. Szexuális szolgáltatást nem nyújtanak - ha rengeteget fizetnénk, akkor sem -, és figyelnek arra, hogy az ügyfél keze soha ne kalandozhasson el. Kiemelte, hogy menyasszonyok is biztonságban érezhetik kedvesüket, hiszen nemegyszer esett meg, hogy az ara rendelte meg őket, és reklamáció még nem érkezett hozzájuk.

Nincs tipi-tapi dinó

„Nagyon sok lány fél attól, hogy a pasija legénybúcsújára táncoslányok jönnek. Ez valójában csak egy játék, az ünnepelt bevonásával. Egy legénybúcsún ez úgy szokott működni, hogy megpróbálunk úgy bejutni - a megrendelő segítségével -, hogy ne vegyenek észre. Viszünk egy cédét magunkkal, amire mi műsorozunk, visszük a kis fellépő ruhánkat, ez a rendőr-, az ápoló-, az angyal- vagy az apácaszerelésünk, de rengeteg más jelmezünk is van. Úgy szokták csinálni, hogy az alanyt kiültetik egy székre, van, mikor bekötik a szemét, és amikor elindul a zenénk, akkor bemegyünk. Ez nem egy orgia" - hangsúlyozta Mészáros Dóra, aki fontosnak érezte, hogy tisztázza, ez ilyen jellegű munka nem egyenlő a kurválkodással.

Ha jót akarunk magunknak, leendő férjeinket ne ismeretlen nőszemélyekre bízzuk az utolsó szabad estéjükön, tehát ne a Tutti Fruttiból válasszunk fellépőt - hívta fel a figyelmünket Rácz Linda, aki szerint gyakran előfordul, hogy az említett dolgozók némi készpénztöbbletért másra is hajlandóak. „Mi semmiképpen nem vállalunk ilyet, komolyan vesszük ezt a dolgot." A lányok azt is elmondták, hogy még két-három évig fogják ezt a szakmát űzni, mert nem szeretnének hetven évesen is a színpadon vonaglani. Addig csináljuk, amíg örömmel megyünk el. Ha már teher, vagy belefáradunk, ha az emberektől már herótunk van, akkor szünetet tartunk. Ez végülis hakni."