A pálfordulást az hozta, hogy beálltam a Lúzer FC edzésére, merőben kísérleti jelleggel: szerkesztőségem képviseletében azt akartam tesztelni, vajon tényleg olyan szörnyen bénák-e a csapat tagjai, ahogy azt a sajtótájékoztatón beharangozták, illetve hogy közepes kondícióban lévő nőknél mennyivel fociznak jobban a Fradi elleni felkészülés hatodik hetében.
Elnéző szigor
Először is le kell szögeznem, hogy nagyon kedvesen fogadtak: már az ötödik perctől mindenki keresztnevemen szólított, a huszonnyolcadik perctől pedig keresztnevem becézésén. Urbán Flórián mesteredző eleinte távolságtartónak tűnt (homloka előtt átvonult egy árnyék, amikor közöltem vele, hogy tizenegy éves korom óta egyáltalán nem fociztam, de akkoriban sem sokat), aztán hamar kiderült, hogy őt már nem ingathatja meg semmi: a Lúzer FC-vel lehúzott hat hét alatt ugyanis már annyi, focival összefüggésbe nem hozható megoldást látott a pályán, hogy semmi sem hozta ki a sodrából. Inkább olyan szigorú elnézéssel kezelte focianalfabéta csapatát, mint az az agilis technikatanár, aki kisegítősöket tanít gyurmából iglu kunyhót építeni.
Az mindenesetre kiderült, hogy Urbán Flórián keménykezű edző, bár sem REAC-os, sem egyéb más futballista munkásságát nem ismerem, az volt a benyomásom, a Lúzereknél csak egy Flórián-light változatot láttuk.
Összjáték
Mivel fotós kollégával először rossz futballpályára érkeztünk, lekéstük a bemelegítést, így néhány kör lefutása után az edzés közepébe pottyantam. Ami nem volt baj, mert így azonnal egy úgynevezett támadás variáció gyakorlással kezdtük, ami három ember koncentrált összjátékán alapul és viszonylag sok futással jár. Fizikailag nem veszélyes, és ha a három futballista összjátéka gyümölcsöző, góllal végződik. Ez az edzésen viszonylag ritkán fordult elő.
Nekem a Papi, a légiós és Béla úr, a hentes játéka tetszett legjobban, Papié azért, mert harsány instruálásából szünet nélkül a győzni akarás szándéka hallatszott ki, Béla úré pedig azért, mert végig őrülten koncentrált.
Sorverseny, mérkőzés és a pályaedző
Ezzel el is voltunk úgy negyven percen át, és bármennyire is próbáltam beszámolóm színesítése végett megjegyezni néhány focis kiszólást, csak annyi maradt meg, hogy Véber György pályaedző folyamatos diszkócsajozós típusú szöveggel szórakoztatott (amit azzal színesített, hogy időnként félhangosan megemlékezett dicső futballista múltjáról), illetve, hogy Urbán Flórián egyik rúgásomat megdicsérve megjegyezte, hogy leszerződtet.
Ezután sorversenyt játszottunk, ami bizonyára a robbanékonyságot kívánta fejleszteni: egy középen elhelyezett mezért kellett két embernek egyszerre futnia, felkapni és elrohanni vele, míg a másik kergette. Végül az edzés végén volt egy kis játék, ahol Véber György pályaedző volt a kapus (nem rúgtam egy gólt sem) és miután ez döntetlenre végződött, tizenegyesek következtek. Életem első tizenegyesét sem rúgtam be, de nem emiatt veszített csapatunk
Ha focizni nem is tudnak
A Lúzer FC tagjai nem bizonyultak veszélyes fenevadnak a pályán és úgy tűnik, azt is tudják, hogy kell elegánsan viselkedni csoportszituációban nőkkel, szóval ismét csak azt tudom mondani, ami előző cikkünkben már elhangzott: meglehet botlábuk van, labdaérzékenységük pedig nulla, de kedves, illedelmes férfiak ők.