"Bevallom, elgondolkodtam már azon: mi lenne, ha egy-két bolygóval arrébb költöznék - mondja a lapnak Mary Zsuzsi. - A lányaimra és a barátnőimre biztos, hogy szeretnék valamit hagyni. Még nincs nagyon min elgondolkodnom ugyan egy végrendelet esetén, remélem, pár év múlva már lesz."
"Nincs sok emléktárgyam - teszi hozzá. - Rengeteg gyönyörű bundám viszont annál inkább, amelyek nagyon fontosak nekem. A lányaimra bíznám őket. Volt férjemre, Klapka Györgyre, aki egyébként mai napig a közvetlen szomszédságomban lakik, könyveket hagynék. Kovács Kati kolléganőm és jó barátnőmre is gondolok természetesen, de azt nem akarom elárulni, hogy neki mit adnék. A bundáimra biztos nem lenne szüksége - majd hozzáteszi: elszomorodok, ha arra gondolok, mi lesz a gyerekeimmel nélkülem."