horoszkóp

Kovács Niki egyszerre hiú és tökös

2007.10.20. 09:30
Ha a magyar motorsportról beszélünk, akkor a legtöbb embernek Talmácsi Gábor jut az eszébe, pedig sokan vannak még, akik a közeljövőben talán hasonló sikereket érhetnek el. A sportág egyik reménysége Kovács Niki. De ki is ő valójában?

Akárcsak a legtöbb élsportoló, Kovács Niki is meglehetősen korán kezdte. "Az első szavam úgy öt hónaposan a "motoj" volt, tehát korán kezdődött a szerelem. Másfél évesen meg is kaptam az első motoromat - ez egy elektromos motor volt. Mivel a szüleim autóversenyzők voltak - rallyztak -, ezért úgy szoktam mondani, hogy az anyatejjel szívtam magamba a benzingőzt. Négy évesen kaptam meg az első igazi, benzines motoromat. Versenyezni 1986-ban kezdetem. Ebben az évben indult el többek között az édesanyám vezetésével, a minimotorozás, vagyis a gyerekmotorozás Magyarországon. Ennek vagyok az egyik alapító tagja. Sok-sok gyerekverseny és 31 bajnoki cím után 1997-ben kaptam meg az első 125-ös speciál motoromat, azóta is ebben a kategóriában versenyzem."

Csajok a motoron

Kovács Niki emlékei szerint a kezdeti időszakban rajta kívül még két-három lány motorozott. "Felnőtt kategóriában közülük például már senki sem folytatta. Menet közben akadtak még lányok, de ők általában lemorzsolódtak." Azóta megváltozott a nemek aránya, bár ez főként a közönség esetében érezhető. "Tudom, hogy sokan nem hiszik el, de eleve nagyon sok csaj nézi a versenyeket. Először lehet, hogy csak a pasija miatt nézi, aztán rájön, hogy milyen helyes fiúk vannak a sisak alatt, és utána pedig emiatt is kíváncsi." Niki tapasztalatai szerint Magyarországon is egyre több nő motorozik az utakon. "A pasik szeretnek maguknak kisajátítani bizonyos területeket. A technikai sportok abszolút ezek közé tartoznak. Persze egy utcán motorozó nő már nem akkora nagy újdonság, mint húsz évvel ezelőtt volt, de a versenypályán még mindig kuriózum."

Kattintson!

Jó tanuló, jó sportoló

„Bármilyen furcsa, a sport a tanulmányaimra csak pozitív hatással volt. Nagyon maximalista családból származom. Ráadásul a szűz jegyében születtem, ami a maximalizmus netovábbja, Az élsportolók nagyrésze - ráadásul aki gyerekkorában kezdte el - jól tanul. A sport koncentrációt, kitartást és egyfajta maximalizmust igényel. Ezek a vonások pedig az iskolában is kamatoztathatóak.” Niki, aki nyolcszor kapta meg a Magyar Köztársaság "Jó tanulója-jó sportolója" kitüntetést, a tanulmányait középiskola után is folytatta. Először a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát végezte el, majd felvételizett Széchényi István Egyetemre. „Már csak a szakdolgozat hiányzik.”A maximalista lány emellett még egy újságíró iskolát is elvégzett.

A jövő?

Bár abban a kategóriában, melyben jelenleg Niki versenyez, 28 év a korhatár, máshol nincs életkorhoz kötve a részvétel. ”Addig csinálja ezt az ember, ameddig van értelme, amíg vannak eredmények, amíg van felkérés, amíg meg tudja teremteni az anyagi hátteret. A sportkarrierem jövője csak azon múlik, hogy össze tudom-e szedni a megfelelő pénzt” - mondta Niki, akinek kellő szponzoráció hiányában meglehetősen szűkösre sikeredett ez a szezon. „Amíg tudok, addig szeretnék versenyezni, és aztán a marketinget, az újságírást, a sportot és a pénzügyeket szeretném ötvözni. Gyerekkori álmom az volt, hogy sportújságíró legyek, de akkor még mást jelentett ez. Olyan emberek között nőttem fel, mint Molnár Dani, Dávid Sanyi és Knézy Jenő, és most felsorolhatnám az összes telesportost. Nekem ők hihetetlen nagy példaképeim voltak. Mindig is közvetíteni szerettem volna” – mondta a Velvetnek Niki, aki régebben a Lóerő magazinba írt, most pedig a Képes Motorinfónak dolgozik.

Barátok és pasik

A versenyzés, az iskolák és a szervezés mellett viszonylag kevés idő jut a magánéletre. „Kikapcsolódni igazán moziban szoktam, bowlingozni is szeretek. Nem vagyok a diszkóba járós típus.” A sportoló szerint a sok elfoglaltság mellett is könnyű fenntartani a baráti kapcsolatokat, hiszen „egy barátságnál nem számít az idő, a haveri kapcsolatok viszont megsínylik, ha az ember folyamatosan lemondja a programokat." Persze a pasikat sem hagyhattuk ki. „Maga a motorozás soha nem volt alapja egyetlen kapcsolatomnak sem, hiszen ez nyilván nem működött volna. De elrontója sem volt. Ezzel tudni kell együtt élni, hiszen sokszor nem vagyok itthon. Persze nekem is jólesik, ha a pasim eljön velem egy versenyre” – mondta Niki, akinek ugyan több kapcsolata is volt, de egyelőre nem találta meg az Igazit.

A cél szentesíti az eszközt

Sok más hírességhez és sportolóhoz hasonlóan Kovács Niki is megmutatatta bájait egy férfimagazinnak - mégpedig két évvel ezelőtt a Penthouse-nak. "Nyilván nem mondtam rögtön igent, de azt azonnal kikötöttem, hogy egyáltalán elgondolkodni is csak azon fogok, hogy fürdőruhában, meg fehérneműben készülnek a képek. Volt két napom eldönteni és a harmadik napon már a fotózás volt. Azt mondta mindenki, hogy ha ez nem egy kitárulkozó dolog, hanem ez egy szép, igényes anyag és van célja, akkor jöhet. Kikötöttem azt is, hogy legyen szöveg, és a sportoló karrierem egy-két eredményét is említsük meg. Nekem fontos volt, hogy ez ne egy öncélú magamutogatás legyen." Ha úgy adódna, Niki megint szerepelne férfimagazinban. "Van az a pénz" - mondja nevetve. "Ha van apropója, ha ez megfelelően van felvezetve és tálalva, és arra van kiélezve, hogy egy motoros lány is tud jól kinézni, akkor szívesen. Ha ezzel leszek eladhatóbb, benne vagyok." Niki, akivel közösen megállapítottuk, hogy ő valójában egy tökös csaj, amúgy nagyon ügyel arra, hogy milyen fotók jelennek meg róla. Az ok egyszerű: nőként ő is nagyon hiú.

Veszélyes üzem
Kovács Nikinek három komolyabb balesete volt. „2000-ben volt egy gerinctörésem, ekkor három csigolyámban volt kompressziós törés. Ekkor volt egy jó nyolchónapos kihagyás, de tudtam, hogy vissza fogok ülni a motorra. Nem szerettem volna úgy leélni egy életet, hogy soha többet nem ülök vissza a motorra. Öt évvel később bokatörést szenvedtem. Utána pedig volt egy eszméletvesztéssel, agyrázkódással járó esés. Niki bevallotta, ez az eset viselte meg legjobban. „Az agyam egyik fele küzdött a másik felével. Az egyik felében ugyanis aktívan élt az esés emléke, kialakult bennem egy fajta félsz, görcsösség. A másik felem pedig baromira akarta csinálni ezt az egészet.”