horoszkóp

'Hülyeségekről felesleges írni'

vb
2004.06.02. 18:56
Nacsa Olivér utálja a valóságshow-kat, és a bulvárlapokat sem szereti, mivel szerinte "hülyeségekről és az emberek magánéletéről fölösleges írni". A napokban jelent meg parodistatársával, Bagi Ivánnal közösen kiadott, zenei paródiákat tartalmazó lemeze Banánhéj címmel. A duó interaktív lemezbemutató körutat tervez, ahol keveset énekelnek, sokat szövegelnek, és a közönség is közbeszólhat.
#alt#A Banánhéj szeptemberi indulása óta volt olyan személy, akibe egyszerűen beletörött a bicskájuk?

Nem.

Olyan csak előfordult, hogy valakitől mégis elálltak?

Mondjuk akkor, ha nem volt elég ismert vagy elég karakteres a személy. De ha valakiről eldöntöttük, hogy szükségünk van rá, attól nem álltunk el. Egyébként majdnem mindenkin lehet fogást találni. Stohl András a múltkor a Való Világból üzent, amikor behozott egy új elemet, hogy "ezt is én találtam ki, hogy lehessen majd parodizálni".

A lemez a műsor folyománya?

Annyi a különbség, hogy a lemezen egy csomó olyan dolog van, amit a műsorban nem lehetett hallani: klasszikus magyar zenei előadók dalait tartalmazza átdolgozva, rövid átkötő szövegekkel.

Hogyan döntöttek arról, hogy kik kerüljenek fel az albumra?

Legendás énekesek, akiket tisztelünk és szeretünk, akik "jól megvannak nekünk" figurailag és hangilag.

Éppen a Szőr nekem csak álom című Pataky Attila paródia hallgatása közben tűnt fel, hogy szövegeikben gyakran egy marginális vonalon indulnak, amit aztán felduzzasztanak. Mi a munkamódszerük?

Nem tudom. Erről a szövegírót, Csajthay Csabát kellene megkérdezni.

Önöknek tehát nem volt semmiféle beleszólásuk a szövegekbe?

A műsorban van, itt nem volt. Lehetett volna, de megbíztunk a szerzőben, nagyon ügyes srác, több szöveget írt már, például a Friderikusznak, az Irigy Hónaljmirigynek.

A lemez megjelenését követi majd egy turnésorozat.

Igen, egy lemezbemutató körút.

Mire gondoljanak vizuális típusú olvasóink az előadások kapcsán?

A lemez zenei anyag, szinte egyáltalán nincs rajta próza. A színpadon a próza lesz túlsúlyban, de közben azért elhangzik majd egy-két dal is. A fellépéseken a közönség kérdezhet, egyszóval az egész sokkal interaktívabb lesz, mint a televíziós műsor.

A műsort ismerve, gondolom, eléggé naprakésznek kell lenniük.

Talán nincs még egy ember az országban, aki annyi újságot vesz, mint én. A politikai napilapoktól a bulvárig szinte mindent átolvasok. Utóbbit azért, mert annyi hülyeség jelenik meg, amit ha felfújnak, később már napi aktualitás lehet. Elsősorban tehát a sajtón keresztül tájékozódom, és nézem a tévét.

Nemrégiben azt nyilatkozta egy lapnak, hogy az egyetlen párt, amibe valaha belépne, egy valóságshow-ellenes párt lenne.

Szomorú, hogy nekünk egy Való Világgal kell versengenünk. Európa-történeti esemény, hogy egy kereskedelmi-szórakoztató műsorba eljöjjön egy miniszterelnök. Ami egyúttal a műsort is minősíti. Ezek után mégsem ez lesz címlapsztori, hanem az, hogy Leóval és Ágicával mi történt. Ez engem nem bánt, de hogy egy miniszterelnököt kiszorítson két valóvilágos szereplő, azon azért elgondolkodik az ember. Nagyon károsnak tartom, hogy olyan fiatal gyerekek elé, mint amilyenek mi is vagyunk - akiknek olyan példaképeink voltak, mint Gálvölgyi, Kern, Hofi és még sorolhatnánk - ezeket az embereket állítsák példaképként. Mert hát mit lát egy fiatal gyerek? Ott vannak egy házban, ahol esznek, isznak stb. - kijönnek és sztárként kezelik őket. Erre mit mond: ja, hát így is lehet? Akkor róluk veszek példát. Ezzel szemben próbálunk a magunk műfajában minőséget tartani, ami nagyon nehéz, mert közben haladni kell a korral.

A műsorukba is éppen fricskaként épültek be a valóságshow-elemek?

Ez egyfajta irónia. Mindig azt szeretném, ha az emberek picit a paródia mögé látnának.

Közismert, hogy a bulvárlapokat sem tartja túl nagyra. Ez az ellenszenv egy tőről fakad a valóságshow-ellenességgel?

Alapvetően igen, de a bulvárlapokkal még úgy-ahogy megvagyok. A bulvársajtó a világon mindenhol jelen van - bár talán nem mindenhol ilyen mértékben. Próbálok bizonyos értelemben elzárkózni: a műsorról írjanak, a szakmáról írjanak, de hülyeségekről és az emberek magánéletéről fölösleges írni. Kár félrevezetni az olvasót.

Hova fejlődhet még a Banánhéj?

Azt gondolom, hogy ebben a formában még egy évad van benne és nem több. Részben azért, mert elfogynak a karakterek, szükségesek lesznek a változtatások. Másrészt meg kell érezni azt a pontot, ameddig az egész mehet, aztán váltani kell. A megújulás szerintem egy nagyon fontos dolog.