A sok hegedülés után végre valami csendesebb dolog is eléri ezt a szorgos, szegény leányt, aki én vagyok. Emlékszem, milyen gyönyörű nap volt, amikor Carlo és én összefutottunk Bécsben. Én virágot árultam, ő gyémántot vásárolt a kutyájának, és közben egy Mercedesről szedegette le a hülye testvérét, Eduardót, akinek az a mániája, hogy időnként autók tetején ugrál. Emlékszem, már akkor említette, hogy szeretne egy kirohanást lezavarni a Zrínyi utcában, de akkor még nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget.
Szóval, összeismerkedtünk és aztán ment minden, mintha gyantázták volna. Pengettük a húrokat, feltűnés nélkül közeledtünk, mint IFA a vegyesbolt kirakatához, és mivel az egész családja olyan visszafogott, sokáig azon töprengtünk, hogy Szatymazon össze tud-e majd adni bennünket K. atya, vagy aznap is részeg lesz, mint általában.
Valaki a társaságban, talán anyósom, Szofi, bedobta az ötletet, hogy legyen inkább a Bazilika, ott szinte elveszünk a nagy térben, és majd meghívjuk Steven Spielberget, csak úgy, hogy senki se vegye észre, ő majd ugyanígy, fű alatt integet ötezer embernek, de az már zicher, sorry, tutti, hogy a vacsin csak a haverok lesznek ott. Nagyjából kétszázan. Én, amint azt már a Blikknek is elmondtam, abszolúte kerülöm a nyilvánosságot, nem szeretem a felhajtást, és megvallom őszintén, cseppet túlzásnak érzem azt is, hogy Szofi mindent Olaszországból hozat, meg hogy fehér szarvasgombából lesz a kaja, aminek kilójáért félmillió forintot fizetett. Mindegy.
Lassan zárom soraimat, mert mennem kell próbálni, brilleket megtapsolni és Maseratikat kétszer körbefutni, csak hogy Szofi mama örüljön, mint mondta, ezek az álcázáshoz kellenek. Kicsit véleményes az öreglány, tanul magyarul, de a magyar szó helyett magyar sót mondott, amikor kijelentette, hogy az nem lesz a vacsorán. Szegény azt akarta mondani, hogy hülye a nyelvünkhöz. Szóval, megyek, még ki kell váltanunk Eduardót, aki tényleg megtette, amit ígért, és akiről a magyar rendőrök nem árulták el, hogy kicsoda, csak hogy egy kocsi tetején ugrált, szóval, kiváltjuk, megírjuk Spielbergnek, hogy dögöljön meg, amiért nem jött el, Szofi mama szerint ez így szokás, és utána fellövünk néhány galambot és rakétát, hogy nehogy valaki észrevegye, mi készül.
Édes pofa ez az Armani, amikor elmondtam, hogy egész gyermekkoromban ugyanazt a kockás szoknyát nagyobbítgattuk, kis híján beletaccsolt a medencébe. Szép nap ez a mai, kedves Naplóm, csak nehogy a sajtó kiszagolja!
Andrea