A fesztiválon nem a filmeket, hanem az arcokat nézi, a díjait a kandallón gyűjti, Oscar-jelölés ide vagy oda, Antal Nimród biciklin közlekedik, és az utcán bohóckodik a haverjaival. A cannes-i jacht-partykat a tengerpartról nézte, és nem tartott cigiszünetet Tarantinóval.
'Köpni-nyelni nem tudtam'

"A Kontroll producere, Hutlassa Tamás felhívott, hogy szeretne mondani valami fontosat. Komoly volt a hangja. Kis szünet után közölte: a Kontrollt nevezték az Oscar-díjra. Köpni-nyelni nem tudtam, csak bámultam magam elé"- mondta lapunk kérdésére Antal Nimród rendező, akinek első nagyjátékfilmjéről a hazai filmrendezőket, az operatőröket, a producereket és a filmkritikusokat képviselő Oscar-díjra jelölő bizottság augusztus 26-i ülésén döntött, hogy a hazai mezőnyből jelöli a külföldi filmek kategóriájában.

A világ tavalyi-idei filmtermése közül a Los Angeles-i Filmakadémia képviselői január végéig öt jelöltet választanak ki, akik a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért versenyezhetnek.

"A jelöléssel kapcsolatban nincsenek olyan illúzióim, hogy a Kontroll biztosan szerepel majd a versenyfilmek közt, őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan választják ki a versenyfilmeket, mely filmeknél kell az enyémnek jobbnak lennie, vagy egyáltalán kikből áll a filmakadémia"- mondta Antal Nimród, akit arról faggattunk, személy szerint tehet-e valamit a Kontroll további népszerűsítéséért. Állítása szerint nem is tenne, az eddigi siker épp elég nagy ajándék számára.

Cannes-i emlékek

Antal Nimród
A tavaly ősszel bemutatott akciófilm az év legnézettebb magyar filmje lett. A közönségsikeren kívül Antal Nimród a szereplőknek járó szakmai díjaknak, és a kritikusok elismerésének örült a legjobban. A Magyar Filmszemle után nem sokkal később az alkotás számos európai fesztiválon is megjelent.

"Cannes-hoz szép emlékeim fűződnek. Igaz, hogy a krémhez képest mi egy alacsonyabb kasztba tartoztunk, jacht-partyt csak a tengerpartról láttunk, és arról sem tudok beszámolni, hogy a hotel folyosóján összefutottam volna Tarantinóval egy cigire, de kezdő európai rendezőként a szakma nagyon lelkesen fogadott" -mesélte Antal Nimród, aki hozzátette, néhány szakember a nemzetközti forgalmazás miatt is megkereste a gyártást, de erről egyelőre babonából nem beszél.

Annyi azonban hivatalos forrásból publikus, hogy Kanadában, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Izraelben, Olaszországban, Romániában is megvették már a forgalmazási jogot.

'Az arcokat nézem'

"Több százszor láttam már a Kontrollt, de nem tudom nézőként követni, csak rendezőként. Minden alkalommal újabb és újabb hibákat találok benne. Így aztán ha fesztiválon bemutatják, legfeljebb fél órán keresztül tudok a teremben maradni, aztán kirohanok - mondta az egykori videokliprendező és reklámfilmes.

Nimród elmondta, az a fél óra, amit a vetítésen tölt, azért szükséges, hogy felmérje a nézőket.

"Nem a filmet nézem olyankor, hanem az arcokat. Figyelem a reakciókat. A legkedvesebb az a vetítés volt, amikor a Kontroll Karlovy Varyban futott. A sznob filmmogulok nem jöttek el a bemutatóra, mert buliztak, és ittak. Helyettük beengedték a hátizsákos tizen-huszonéveseket. Óriási flash volt látni a film közben, mennyire tetszik nekik - mesélte.

A tavasz óta zajló fesztiválok közül a fiatal rendező minden szemlén megjelent, ahol a filmjét nominálták, de egy-két napnál tovább nem maradt. Kedvence az említett cseh filmes mustra volt. Szocsi hangulata is megfogta, annál is inkább, mert különdíjjal jutalmazták a BKV-mátrixot bemutató filmet. Júliusban Palicson pedig a zsűri fődíját kapta.

Díjak a kandallón

"Nem készültem arra, hogy egy külön szekrényben tároljam a díjakat. Egy kis kandallón gyűjtöm azokat, pontosabban préselem egymáshoz a tárgyakat, amit a fesztiválokon kaptam" - tette hozzá a filmes.

Antal Nimród nem kedveli a felhajtást, amelyben az utóbbi egy évben része van. Állítja, az életstílusán nem szeretne amiatt változtatni, hogy a figyelem központjába került. A média figyelme skizoid helyzetbe hozta, de úgy döntött, nem veszi komolyan a sztárságot.

"Gangxsta Zolee az életmódjával is közvetíti azt az imidzset, amelyet a zenéjében képvisel. Én nem. Azzal, hogy egy Oscar-díjra jelölt film rendezője vagyok, és sokan ennek megfelelő komolyságot várnak tőlem, ugyanúgy bohóckodom a haverjaimmal az utcán, ugyanúgy szeretem és őrzöm a sajtó elől a magánéletem, ugyanúgy biciklin közlekedem, mert nem szeretek vezetni. Az életem megváltozott, de én nem."