A Megasztár koncepcióját a szerkesztőség viszi. Döntésük alapján alakult ki a zsűri is. Mi az első széria végén egyáltalán nem tudtuk, mi változik a következő szériában, olyannyira nem, hogy sejtelmünk sem volt, hogy ismét felkérnek-e minket. Mint ahogy abban sem voltunk biztosak, hogy elvállaljuk. Én személy szerint szerettem volna tudni, hogy vajon azonos feltételekkel és azonos esélyekkel indul-e ez a műsor. Azt is figyelembe kellett vennünk, hogy ez egy második nekifutás, valaminek az újrája, ahol még többet kell puffogtatni azért, hogy elérjük ugyanazt a szintet. Az emberekben benne van, hogy a második mindig gyengébb, mint az első. Legjobb példa erre a közös dal, ami - még ha jobb is lesz - mindenképpen rosszabbnak tűnik majd. Az újdonság erejével például biztosan nem fog hatni.
Mindezt körbejártam és arra jutottam, hogy most még van esélye a műsornak. Így rábólintottam.
Levontál személyes tanulságokat? Mi az, amit a második részben egészen biztos, hogy másként csinálsz majd?
Próbálom egy picit távolabb tartani magam a versenyzőktől. Ez nagyon nehéz lesz, hiszen a dalválasztások, az instrukciók miatt heti öt napomat tölti ki a műsor. Egy biztos: nem szabad ennyire megszeretnem őket. A személyes közelség nagyon megnehezítette a pontos ítélet kialakítását és utóbb az elszakadást is. A legnehezebb talán mégis azt volt elviselni, hogy a "gyerekek" az iskolából kikerülve szükségszerűen hálátlanok, és elszaladnak úgy, hogy vissza sem köszönnek. Ez egyébként valahol törvényszerű.
Te a zsűriben a produkció teljes egységét vizsgáló ítész szerepét testesítetted meg. A Megasztár 2-ben maradnak a személyre szabott szerepek vagy összetettebb szemléletmód lesz a jellemző?
|
Tapasztalható valamilyen szembeszökő eltérés az új mezőnyben a "régiekhez" képest?
Végigelemezgettük, hogy a kilenc napos casting alatt volt-e jobb, rosszabb, akadt-e kiugró tehetség. Nem tudtuk megállapítani. Egyrészt az emlékeink a döntőhöz kötődnek, másrészt nem emlékszünk már rá, mit műveltek a legnagyobb tehetségek a válogatókon. Nem is néztük vissza a felvételeket. Elképzelhető tehát, hogy önkéntelenül is magasabbra tettük a lécet.
Sokáig nem mertük magunknak sem bevallani, végül aztán én kérdeztem rá, hogy mért is ne adhatnánk 10-15 százalékkal nagyobb bizalmat annak, akinek jó a színpadi megjelenése. Talán ennek eredményeként, talán nem: a mostani felhozatalban több a jó értelemben vett szép ember. A közönség persze lehet, hogy mindezek ellenére most sem a sztáralkatokat részesíti majd előnyben.
Az első részben olyan emberek álltak a dobogón, akik inkább "Az év hangja" kitételnek feleltek meg. Az új versenyben a sztárságon lesz a hangsúly, vagy esetleg ismét egy kusza, tisztázatlan állapot várható?
A kuszaság most is fönnáll, hiszen nincs új mottó, viszont megszüntették "Az év hangja" szlogent.
Ez új irányt sejtet.
Elvileg igen, ám erre vonatkozóan még nem érkezett semmiféle irányelv. Az biztos, hogy egy jó megjelenésű embernek kevésbé van kisebbségi komplexusa, így nem a kompenzációra megy el az energiája, hanem a valódi teremtésre. Ha már Megasztár a címe, és ha már a műsor kapcsán akkora publicitást szerez magának a versenyző, hogy sztárrá válik, akkor tényleg csináljunk belőle idolt. Szeretem Bruce Springsteent, de időnként szükség van egy-egy Michael Jacksonra is.
A magyar sztár fogalma szerinted üres halmaz?
Az én időmben Magyarországon Mester Tamás lehetett volna igazán sztár vagy az Ákos, aki nagyjából meg is testesíti ezt a kategóriát. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy itthon a sztárnak is le kell mennie a közértbe. A média ugyanakkor láthatóan képessé vált arra, hogy fenntartsa a sztárképet, sőt, igazán ma már megbukni sem lehet a média által: akiket nagyon lehúznak, azok celebritásként élnek tovább a köztudatban, de semmiképp sem bukott emberként.
Követed a megasztárok sorsának alakulását?