horoszkóp

Felsőtestek tobzódása

2004.07.27. 19:13
A Velvet elalélt tudósítója a férfi vízilabda-válogatott keddi olimpiai ruhapróbáján vett részt. A férfiak félistenné, a lányok pedik angyallá változtak a kivillanó, félmeztelen felsőtestek között.
Először is szeretném leszögezni, nem törekszem az események pontos rekonstruálására, hiszen mihelyt beléptem az ajtón, megláttam Fodor Rajmundot alsónadrágban, és hamar rájöttem, komoly vizuális élménytől fosztom meg magam, amennyiben a jegyzetelésre vesztegetem a drága időt. Ezen kívül emlékezőképességemre sem hagyatkozhatom, hiszen a pár órás fél-önkívületi állapot után már nehezen párosítom össze az arcokat a meztelen felsőtestekkel, amelyekből még sosem láttam ennyit összezsúfolva, ennyire kis helyen.

A fiúk és a kék zakó

Némi megnyugtatásként szolgált, hogy nem csak én voltam zavarban, hanem a ruhát próbáló Madaras Norbert is, aki interjú közben zavarában felrúgta a kólát, és csak a tévés lányok gyors reakciójának volt köszönhető, hogy nem lett kólás a drága felvonulóruha. Madarason látszott, hogy nem természetes közege a szárazföld, ahogy a kamerák előtt állt tanácstalanul a szörnyű kék öltönyben. Azt hittem, a kétütemű autók eltűnésével ez a fajta kék is az enyészeté lett, ám Varga Kálmán ruhatervező bebizonyította, koránt sincs így. És bár az öltöny színe lenyűgözően ronda, mégis hálával tartozom a dizájnernek, mert ez az erőszakos, sokkoló szín segített abban, hogy legalább fél lábbal a földön maradhassak a tobzódó, félmeztelen férfitestek között.

"Nem ez a legfontosabb, a lényeg, hogy nyerjünk" - fogalmazott Madaras Norbert visszafogottan, ám négyszemközt beismerte, barátkoznia kell még ezzel a színnel. A ruha ráadásul meleg is, így minden bizonnyal nem lesz a legkényelmesebb viselet a felvonuláson.

Közben Steinmetz Ádám is kilépett a próbafülkéből, mire rögtön öt vaku villant. "Jó vagyok így?" - kérdezte tétován. Mit mondjunk, Ádám, ebben a kék zakóban, de hát igaza van Madarasnak, valóban, nem édes mindegy? Forgott egyet-kettőt a tükör előtt, majd megállapította, neki tetszik ez a zakó, és mi is megállapítottuk, hogy nekünk meg ő tetszik. A tökéletes összhang perceiben Steinmetz kifejtette: szerinte a legjobb úton vannak afelé, hogy megvédjék olimpiai címüket.

Tekintse meg képeinket!
A fiúk és a bilikék zakó

Megérkezett Benedek Tibor, kislányával Ginevrával, és barátnőjével, Epres Pannival. Ginevrának tetszett a rózsaszín ing, a modell azonban nem rejtette véka alá a véleményét."Szerintem ez a zakó bilikék, én nem értem, miért kell ilyen szép embereket ilyen ruhába öltöztetni? Arról nem is beszélve, hogy lehet világos nadrághoz fekete cipőt adni? Főleg a többi ruhával összevetve lesz majd nagy a különbség, ha ott állnak majd az olasz csapat mellett" - kritizálta a kreációt Epres Panni.

Kásás Tamás sem volt túlzottan elragadtatva az öltözéktől, ám első szavait kérésének eleget téve nem ismétlem meg. Némi gondolkodás után azonban a "cirkuszos" jelzőt találta a legmegfelelőbbnek a kék felvonuló öltözékre.

A lányok beremegnek és elrepülnek

A kék zakótól megcsömörölve átballagtam a terem másik végébe, ahol a sportruhákat próbálta a vízilabda-válogatott. Itt már be sem vonultak a próbafülkébe, hanem gátlásukat teljesen levetkőzve viharos gyorsasággal próbálták a nadrágokat, pólókat és szandálokat. "Nézze, itt van az a gyönyörűség" - súgta fülembe a ruhapróbánál segédkező Bözsi néni. "Melyik gyönyörűség?" - kérdeztem, mivel én egyszerre hármat is láttam. "Hát, ő, a Gergő" -mondta immár sokkal bátrabban. "A Norbi is szép, de ő még fiatal, olyan bébi" - bökött Madaras Norbert felé. A 191 centiméteres bébi egyre fáradtabban próbálta a ruhákat, felvett vagy három nadrágot, mire egy végre jó lett rá. És aztán egyszerre nagyon sokan lettek, ott teremett a fél válogatott, vízszagúan, tisztán, lebarnulva, engedelmesen bújtak ki-be a ruhákba, miközben a próbán segédkező lányok remegő kézzel bontogatták a szandálokat.

És akkor balra néztem, és Vári Attila meztelen felsőtestét láttam immár sokadszorra kivillanni, és akkor éreztem, meg kell kapaszkodnom, és inkább jobbra néztem, szerencsétlenségemre, mert ott meg Steinmetz Barna állt félmeztelenül, és akkor lesütöttem a szemem, és odalépett hozzám Kiss Gergő és megkérdezte, melyik napszemüveget válassza. Nem mertem neki megmondani, hogy mindkettő ormótlan és ronda, és ráböktem az egyikre, mert szólni nem tudtam. Éreztem, hogy egyre erősebben szorítom a pultot, a lányok egy romantikus adóra tekertek a rádión, és félrehajtott fejjel, mennybéli mosollyal az arcukon lebegtek húsz centivel a föld felett, hogy felnőjenek a fiúkhoz. Így repkedhetnek a Paradicsomban az angyalok, tűnődtem a lányokra nézve, és aztán elrepültem én is, végig a Hungária körúton, el a Hősök tere felett, és arra gondoltam, mennyire jó, hogy itt vannak ezek a fiúk, szépek és erősek, és az ő önbizalmuk kicsit a miénk is, és az ő győzelmüknek mi is örülhetünk.

Ja, és Vári Ati! Még azt is megbocsátom, hogy titokzokniban nyomtad végig az egész ruhapróbát!