Szilágyi János sokakat meghökkentett azzal, hogy megnyerő arcvonásaival főműsoridőben az Arielt ajánlja minden folt eltávolítására. A műsorvezető azonban sajnos egy szót sem árul el a reklámról a Velvetnek. "Nem nyilatkozom az Arielről, mivel a szerződésemben is szerepel, hogy nem beszélhetek róla, ráadásul nem is szeretnék" - mondja, így nem tudjuk meg, miért pont ezt a terméket hirdeti, és mennyiért.
Reviczky és a fakírok
Reviczky Gábor ezzel szemben szívesen meséli praktikeres és postabankos élményeit. "Nem castingoltak a reklámra, hanem eleve azzal hívtak fel, hogy engem akarnak. A reklámoknál minden esetben a megrendelő dönt, másnak nincs beleszólása, esetleg a rendező ajánlhat színészt az adott szerepre. - kezdi, és hozzáteszi, hogy jelenleg is gyakran keresik meg ajánlatokkal, ám őt köti az exkluzív szerződése a Praktikerrel. - Van egy olyan sejtésem, hogy esetleg azért jutottam eszükbe, mert eléggé hasonlítok az eredeti német reklám angol főszereplőjére."
Elmeséli továbbá, hogy a Praktiker-reklám forgatókönyvét nem ismerte, nem tudta pontosan miről van szó. "Fogalmam se volt, mi fog történni. A Postabank egyik szériája vidékre készült, ott be kellett magolni az egész termékajánlatot, elég fárasztó forgatás volt."
"Ezeken a forgatásokon a rendező mindent tizedmásodpercre kimér. Nagyon pontosan és gyorsan kell dolgozni" - mondja a Vígszínház színésze arról, hogy lehet-e kihívás egy színész számára a reklámfilm. - "Sokkal esszenciálisabban kell játszani, hiszen rövid idő alatt sokat kell kifejezni. A rendező mindig érzi, mikor a leghatékonyabb a jelenet."
Hajósnak bejött a Tibi
Reviczky szerint a hirdető gyakran épp azért nem reklámoz celebritással, mert az esetleg elvonja a néző figyelmét a termékről, ám ezzel nem ért egyet Hajós 'EmilRulez' András, akit szintén úgy kértek fel a Tibi csoki reklámjára.
"Nem olyan ördöngős dolog ez - mondja arra, hogy szerinte mi alapján választanak a megrendelők sztárokat reklámjaikhoz. - Kutatások is kimutatták, hogy egy ismeretlennél előbb nézed az embert, és csak aztán kezded figyelni azt, amiről beszél. Arról nem beszélve, hogy a termék hitelességét alátámasztja egy olyan valaki, akit sokan ismernek."
Hajós azon szerencsések közé tartozik, aki nem csak hogy beleszólhatott a reklámba, de értelmi szerzője is lehetett. "Volt forgatókönyve a sztorinak, de azt állították, mindenképp engem akarnak, és szabad kezet adtak a zenében, játékban egyaránt." Hajós szerint lehet, hogy ezzel csak a mézesmadzagot akarták elhúzni előtte, de akkor jól sikerült.
"Az elmúlt három évben már nézhettek annyit az emberek, hogy figyeljenek arra, amit mondok. A reklám hitelességet akar, és én hitelesen tudom azt mondani, hogy szeretem a csokit. Vannak gyerekeim, itthon is minden tele édességgel sajnos, és a Tibit gyerekkorom óta eszem. Ráadásul annyit bolondozhatok, amennyit akarok, és engem ilyennek ismernek, még ha nem is ez vagyok" Elárulja továbbá, hogy már korábban is kapott, és azóta is kap reklámfelkéréseket, de ő csak olyat akar csinálni, amihez úgy érzi, van köze.
"Színészi feladatokra, vagy a szinkronra mindig nemet mondok, már próbáltam, nem csinálom jól" - mondja Hajós -"Volt már, hogy olyan reklámra hívtak, amiről akkor hallottam először, hogy a világon van. Persze a pénz is fontos, de az is, hogy az ember felvállalhassa, ne rombolja az imázsát."
Sztárok, sztárgázsikkal
A reklámfilmekhez statisztákat és színészeket közvetítő Spot Casting ügynökség vezetője, Bándi Zsolt szerint míg egy ismeretlen, kezdő statiszta száz-százötvenezer forintot kereshet egy főszereppel, addig egy híres embernél a határ a csillagos ég. Az ügyvezető szerint náluk eddig tízmillió forint volt a legmagasabb összeg, amit kért egy celebritás, "neki speciel nem fizették ki, de van akinek simán", és ő ezt nem érzi feltétlenül rossznak. "Nézd, ő kér, amit akar, a megrendelő meg fizet, amit tud. Végül is a sztárok nevüket adják a termékhez, tehát meg lehet őket érteni. Ráadásul ilyenkor a reklámot éjjel-nappal játsszák, hogy mindenkinek jó mélyen beéghessen az agyába."
Bándi szerint a sztárokat, akik nem olcsók, elsősorban a nagyobb cégek választják reklámarcnak, azok, amelyek megengedhetik maguknak. "Először meghatározzák az elérendő célcsoportot, aztán megkeresik az embert, akivel tudnak azonosulni. Nyilván a karakter a meghatározó, tehát nem fogják a Szabó Győzőt és Reviczky Gábort ugyanarra a szerepre castingolni."
Elmondja továbbá, hogy általában alaptípusok vannak, mint például a "sikeres harmincas menedzser" és hogy egész biztos, hogy egy Oroszlán Szonját nem keresnének fel mondjuk egy tamponreklámmal.
"Általában van egy reklámötletük, és erről jut eszükbe egy híresség, akit szeretnének hozzá. Ekkor mi megkeressük és megkérdezzük vállalná-e, és ha igen mennyiért" - mondja Bándi, majd hozzáteszi, hogy az összeg természetesen kampány- és névfüggő. Egy sztár esetében a felhasználási felület másodlagos, azaz szinte teljesen mindegy, hogy mennyi ideig játsszák a hirdetést, és hogy melyik médiában jelenik meg.
Bánditól azt is megtudjuk, hogy a magyar celebritásokra nem jellemzőek a sztárallűrök. "Teljesen normálisak, olyanok, mint bárki más. Van persze, hogy valamire kategorikusan kijelentik, hogy nem, de ez minden" - folytatja. - "Mindig tudni akarják persze, hogy mi a storyboard, azaz a forgatókönyv. Ez teljesen természetes, minden esetben meg kell nekik mondani pontosan miről van szó, nem lehet ködösíteni."
Bár az irreális igények és öltözői hisztik nem jellemzőek a hazai hírességekre, különös szerepötleteik azért nekik is támadnak. Ilyen volt, amikor egy híresség felesége közölte, hogy férje ugyan nem, de a kisfia nagyon szívesen eljátssza a szerepet a kiajánlott összegért. A kisiskolásból azonban végül nem lett sztár, a megrendelő ugyanis döbbenten nemet mondott az ajánlatra.