Először a pilóta, később Schmidt Vera, végül Gáspár Laci vezetett egy tizenkét férőhelyes szovjet gyártmányú repülőgépet. Olvassa el, hogyan sikoltozott a Velvet tudósítója a megasztárokkal egy hatvanéves AN2-es fedélzetén.
"Jó lesz, majd meglátod" - nyugtatgattuk az idegesség valamennyi külső jelét magára öltő Gáspár Lászlót, miután helyet foglaltunk egy AN2-es repülőgép Robur buszokat idéző fedélzetén. Magyarország legjobb férfihangja ráadásul bevallotta, ekkor repül életében először.

De nem utoljára,

Tekintse meg képeinket!
ugyanis az egész röpködés voltaképpen egy keret-esemény volt ahhoz az alkalomhoz, hogy a Malév megajándékozta a két megasztárt egy-egy ingyenjeggyel, melyek a jövőben bármely Malév-desztinációra beválthatók. Ahogy a kommunikációs osztálytól megtudtuk, a honi légitársaság gondolt egyet, és a dolgozói véleményét figyelembe véve részesítette éppen Gáspár Lászlót és Schmidt Verát a különdíjban.

Térjünk azonban vissza a dunakeszi repülőtér zöld gyepére, egészen pontosan ahhoz a kritikus pillanathoz, amikor a dörgedelmes hangú lélekvesztő megindul rajta, hogy megkezdje a felszállást. A lélektanilag legkiélezettebb percekben - az ajtó záródása után, de még a felszállás előtt - Gáspár Laci előbb aggodalmas arccal figyeli a kilincset, majd gyorsan felhívja feleségét, Gabit. "Nem izgulsz? Jó, akkor én sem félek" - mondja a rövid beszélgetés végén, majd a körülötte ülő fotósok megtévesztése végett letörli a homlokán gyöngyöző verítéket. Eközben Schmidt Vera beköti magát a másodpilóta-ülésbe, s bíztatásképp néhányszor ránk mosolyog. Látszik, hogy ő nem fél.

Laci még egyszer bepróbálkozik a B tervvel: "Nem lehet csak így gurulni? Az is jó!" - de mivel a pilóta fején már régen ott a fülhallgató, nem hall semmit, és mivel a légcsavar előtt sem áll senki,

felszállunk.

Gáspár Laci közlése, miszerint nem eshetünk le, hiszen Isten kezében vagyunk, jótékonyan hat ránk, ezért egy ideig élvezzük a kilátást és adrenalinszintünk kellemes emelkedését. Mivel Schmidt Vera a pilótafülkében ül, Laci pedig éppen előttem, csak őt tudom faggatni aktuális benyomásairól. "Egy órával ezelőtt még biztos voltam benne, hogy nem szállok fel, de most már tetszik" - mondja, és visszaemlékszünk azokra a pillanatokra, amikor a reptér felé tartva a legjobb férfihang a Malév egyik munkatársánál a repülőgép-szerencsétlenségekről készült statisztikákról érdeklődik, különös tekintettel a lezuhant énekesekre.

Hirtelen éles kanyart vesz a gép. "Vera vezet" - kiált hátra egy jól értesült fotóriporter. Ebben a pillanatban rólam is lehull a veszélyes repülések esetére kidolgozott pókerarcom, és hangosan sikoltok egyet, de szerencsére nem egyedül. Majd ismét egyenesbe kerül a gép és innentől kezdve már nem történik semmi kedélyborzoló közjáték, hacsak az nem, amikor az úgynevezett "lyukas időben" liftezik egyet-kettőt a gép és amikor Gáspár Laci előhúz egy összegyűrt Kőbányai Világost az ülés hátuljára varrt fodros textilszatyorból.

Meg lehet ezt szokni

Alig telik el negyedóra és kissé dúlt gyomorral ismét a dunakeszi reptér zöld gyepén állunk. "Meg lehet ezt szokni" - mondja sztoikusan Gáspár Laci, majd helyet cserél Schmidt Verával és beül a pilóta mellé még egy körre.

Úticélok
"New York vagy Miami, más nem jöhet szóba" - mondja határozottan Laci. Schmidt Vera először Brazíliára gondol, de miután kiderül, hogy oda a Malév nem indít gépeket, rövid gondolkodás után Londont nevezi meg úticélul. Az ajándékutalványt feszített idei programjuk miatt elképzelhető, hogy csak jövőre váltják be.